"- Maradhatunk így mindig? Csak feküdj itt mellettem és mesélj a könyveidről, és teljen el így az életünk, jó? - Tudom, hogy valójában te sem erre vágysz, te drága lány. Csak most elkeseredett vagy és szomorú, és kell egy kis idő, amíg visszatalálsz önmagadba. De a jelent addig sem lehetséges befagyasztani. - A történelem rossz oldalán állok akkor. - Ezt épp rólad nehezen tudom elképzelni." Trish nem feltétlen álmodozik arról, hogy a gimi utolsó félévében találjon rá a szerelem. De ha mégis így alakulna, csakis olyan jelölt jöhetne szóba nála, aki legalább annyira vágja a deriválást és az objektumorientált programozást, mint ő. Aki megtalálja a közös hangot a kocka baráti körével. És természetesen aki megérti, hogy Trish szeptemberben garantáltan el fogja hagyni az elmaradott kisvárosát, hogy beteljesítse szülei félbeszakadt karrierjét, és az MIT-n váljon a legkeresettebb informatikai szakértők egyikévé. Mondani se kell, hogy nem ilyen fiú akad az útjába. Gilbert úgy öltözködik, akár egy törikönyv illusztrációja a századeleji divatról. Kereken száz évvel ezelőtti zenéket hallgat, az elveszett nemzedék íróinak kifejezéseit használva beszél, és nem viccel, amikor azt mondja, igazi, tárcsázós telefonja van. Továbbtanulás helyett egy feltörekvő jazzbandát szeretne sikerre vinni, és Boglárkának nevezi el idegen lányok gumikacsáját. Kettejük közt egyből szikrázni kezd a levegő, az időzítésük azonban rosszabb nem is lehetne. Az egy dolog, hogy Trishnek mennyi előítéletét kell felülvizsgálnia, vagy hogyan kell szembenéznie az érzelmi lavinával, amit a baráti körében elkerülhetetlenül elindít. De hamarosan utoléri az a felismerés is, hogy eddig biztosnak hitt jövőképe is mennyire ingatag lábakon áll valójában. A felnőtté válás pedig ritkán megy olyan tempóban és irányban, ahogy azt az ember előre elképzeli...

"- Szóval, maga szerint, kellene a lelkemre egy krém, hogy beforrjanak a rajta tátongó sebek? - Valami ilyesmi. De azt tudnia kell, hogy a sérülései olyan súlyosak, hogy bármit teszünk, a hegek utána is megmaradnak. Anthony bólintott, tudomásul véve Lola szavait. - És mint szakértő, kikeverné nekem ezt a krémet? - Nem, Anthony - csendesedett el Lola. - Ugyan segíthetek összeállítani a receptet, de kikevernie saját magának kell." Franciaország 1862. Lolát mindenki igazi csodabogárnak tartja, aki csak a kencéinek él. Saját kis manufaktúrájában nem találni olyan kenőcsöt, ami ne gyógyítaná a legtöbb bőrbetegséget, vagy ne varázsolná üdévé a hölgyek arcát. Egy nap egy komoly sérüléseket elszenvedett, gyenge férfit talál az út mentén, akiről rögtön kiderül, hogy egy volt fegyenc, Lola mégis felsegíti őt a szekerére, és az otthonába viszi. Anthony börtönévei alatt szinte mindent elfelejtett, ami az emberi kapcsolatok kialakításához szükséges. Lola munkát kínál neki maga mellett, miközben kedvességével és figyelmességével nyújt balzsamot Anthony kiüresedett lelkének. Lola és Anthony közelebb kerül egymáshoz, de amikor kiderül Anthony múltja, Lolának a külvilág megvetésével és egyre több nehézséggel kell szembenéznie, miközben manufaktúrájára is próbálja valaki rátenni a kezét. Lolának most a saját lelkére kell kikeverni egy erősítő balzsamot, hogy kiálljon a szerelméért, és azért, ami az övé. De vajon elég erős-e Lola, hogy nőként szembeszálljon a kor előítéletekkel teli társadalmával, vagy enged a nyomásnak? Képes lesz-e a boldogságért meghozni a kellő áldozatot? Mit szól mindehhez a bajokért önmagát felelőssé tévő Anthony?

| boys love | hurt/comfort | angst | trauma | friends to lovers | therapy | slow burn | A tizennyolc éves Adrian Sorensen a nap minden percében motorozna. Az iskolájában számkivetett. Egy balhés szakítás miatt letett a szerelemről egy egész életre. Az apja folyton dolgozik, nincs ideje rendesen beszélni vele, holott lenne miről beszélgetniük... Például a tíz évvel ezelőtti balesetről, ami mindkettejük életét felforgatta. Adriant a műlába és a mindennapi rémálmai emlékeztetik a történtekre. Csak a motorozásban talál megnyugvást. Minden változatlannak tűnik, míg vissza nem költöznek Norvégiába. Adrian az új iskolában a túlélésre hajt, falakat von maga köré, hogy ne ismétlődhessenek meg a múlt rossz tapasztalatai, azonban páran barátkozni szeretnének vele. Köztük akad egy fiú, aki iránt egy idő után többet érez, mint barátság. De Adriant nem érdekli a szex. Emiatt úgy érzi, hogy senki nem akarna járni vele. Működhet egy párkapcsolat szex nélkül? Helyre lehet hozni egy tönkrement kapcsolatot? Be lehet gyógyítani akár a legmélyebb sebeket is? 𝙏𝙍𝙄𝙂𝙂𝙀𝙍 𝙒𝘼𝙍𝙉𝙄𝙉𝙂 Figyelem! A sztoriban előkerül az önbántalmazás témája a főszereplő E/1-es nézőpontjában. Az ábrázolással nem célom az önbántalmazás népszerűsítése. A lelki felépülést helyezem a fókuszba. Azonban, ha úgy érzed, ez a téma felzaklathat téged, nem javaslom a történet olvasását! ╭┈ │Minden olvasásért, vote-ért és │kommentért hálás vagyok. │Ha van ismerősöd, akinek tetszene, │oszd meg vele is! ╰──────── Következő fejezet: Remélhetőleg minél hamarabb, dolgozom rajta, és köszönöm minden kedves olvasóm türelmét! A borítót @MartinaLorincz készítette, innen is köszönöm szépen a munkáját ♥

| slow burn | opposites attract | hurt-comfort | uptight x chaotic | age gap | A sikerhez csakis egyetlen út vezet, ami kemény munkával van kikövezve, ezzel legjobban az ifjú milliomos, Leyton Landon van tisztában. Nagybátyja viszont nem várt kihívás elé állítja: mielőtt átadná neki a Landon Építési Nagyvállalat igazgatói székét, arra kötelezi unokaöccsét, hogy változtasson az életstílusán és végre mutasson fel legalább egy valamirevaló örököst. Mirandának égető szüksége van pénzre, de végzettség hiányában komoly akadályokba ütközik. Úgy dönt, beszáll a jövedelmező béranya programba, és egész hamar fel is bukkan egy kedves meleg pár az életében. Valami viszont gyanús... Túl sokat akarnak fizetni. Furcsák a szabályaik. És egyáltalán nem tűnnek melegnek. Viszont sokat fizetnek... 120 ezer szó, 37 fejezet és befejezett regény!

| hurt/comfort | slowburn | friendstolovers | womanizerguy | feminism | toxicmasculanity | depression | ptsd | Te mit tennél, ha egy autóbaleset következtében elveszítenéd a járásodat? Leonyid Ivanovicsnaj, a jóképű, fiatal és dúsgazdag férfinak egyik napról a másikra kell feladnia éppen csak kezdődő karrierjét, kedvenc hobbijait, és egész addigi életét. A múlt kísértetei azonban nem eresztik, így ő lesz a legnagyobb ellensége saját gyógyulásának. És mit tennél, ha álmaid állása lenne a tiéd, de a fizetés nem volna elég az idős édesanyád gyógyszereire? Ánya gondolkodás nélkül feladja az álmait a szeretteiért. De vajon milyen következményei lesznek annak, ha folyamatosan másokat helyez a fontossági lista élére és soha nem foglalkozik a saját igényeivel? Hogyan boldogul egy naív, de tisztaszívű nő az orosz magánkórházak hadszíntérre emléleztető hierarchikus világában? Történet a változásról, bizonytalanságról és nehéz döntésekről. Történet a felnőtté válásról és önmagunk folyamatos kereséséről. Történet az életről, amely néha épp olyan mogorva és sötét, mint a legkegyetlenebb orosz tél. Figyelmeztetés: csúnya beszéd, szexuális tartalom, depresszió, öngyilkos gondolatok

I. & II. KÖTET BEFEJEZETT | enemies/rivals to lovers | online dating | secret penpals | slowburn | angst | ❝- Addig elmesélhetnéd, mi is történt tegnap este! Annyira titkolózol, biztos valami nagyon izgi lehet, de tudod, Lea, nem kell szégyellned, ha egy kicsit gyorsabban haladtatok. Csók is volt? Esetleg más? Nekem elmondhatod, nem foglak elítélni, becsszó! - Nem történt semmi, oké? Semmi eget rengető. Csak egy újabb pocsék randi volt, jó?❞ Vajon rád találhat a szerelem a Wattpadon is? Lea a Wattpadon publikálja a regényét és más olvasókkal vitatkozik a szenzációnak számító, Mindjárt Hajnal című wattpados történetről. Szerinte a regény trash, méghozzá a legrosszabb fajtából, de úgy néz ki, a véleményével egyedül van. Legalábbis addig, amíg meg nem jelenik a színen egy titokzatos kommentelő, aki ugyan osztja Lea véleményét a kérdésben, de hamar kiderül, hogy a srác az összes romantikus történetről így vélekedik... és az egész levelezésük egy művészetfilozófiai vitába torkollik. Megpróbálnak együtt egy mindkettejük számára elfogadható definíciót kreálni a művészetre, miközben lassan megismerik egymást, és Lea számára az is kiderül, hogy alighanem egy városban laknak. De vajon ki lehet ő? A gimi nőcsábásza, akinek legújabb kiszemeltje Lea? A lány exe, akivel még mindig olyan kínos minden? Vagy a furcsa, sznob pincér, aki nemrég iratkozott át hozzájuk egy magánsuliból? ❝Vajon az írás is csak egy viszonzatlan szerelem?❞ A címet a Wellhello Rakpart című dala ihlette. A történetben szereplő Wattpad nem vagy nem minden esetben egyezik meg a valós Wattpaddal.

Budapest 1958. A forradalmat ugyan már másfél éve leverték, de a megtorlásoknak még nincs vége. A társadalom nagy része már elfogadta a vereséget, és csendben próbálja feldolgozni az elveszett szabadság traumáját. Nincs ezzel másképp Folyami Adél sem, aki varrónőként dolgozik a Május 1. ruhagyárban, és más vágya sincs az életben, mint túlélni a szürke hétköznapokat. Feje felett akkor csapnak össze a hullámok, mikor felfigyel rá a Politikai Rendőrség. Adél annak érdekében, hogy megússza a börtönt kénytelen Tulipán fedőnéven besúgónak állni. Minden erejével próbálja kijátszani a rendszert, és kétségbeesett dühében olyan dologra szánja el magát, ami akár az életébe is kerülhet: bárhogy, de át akar jutni a Vasfüggönyön túlra. Arra azonban nem számít, hogy az ügynökösködéssel együtt egy olyan férfi is az életébe lép, aki mégis maradásra bírhatná. Mándoki Tamás főhadnagy a különböző pártiskolák elvégzése után, immár egy éve dolgozik operatív tisztként a Politikai Nyomozó Főosztály belső elhárításán. Minden vágya átkerülni a Hírszerzésre, de előbb fel kell göngyölítenie egy ügyet: lebuktatni egy államellenes szervezkedést. Ehhez azonban megbízható ügynökökre van szüksége, így esik a választása Folyami Adélra, aki különös természetével olyan hatást gyakorol rá, ami megingatja az állambiztonságba vetett stabil hitében. Két fiatal a politikai harcmező két oldaláról. Két nézet, ami lassan addig csiszolódik, míg utat nem talál egymáshoz. Két álom, amiből csak az egyik teljesülhet. A borító @Abeth98 munkája♡

Tudod, mi vár ránk a halál után? Virva, aki kommunikációs ismereteken kölcsönkér egy tollat a mögötte ülő csendes lánytól, meg van győződve arról, hogy a halála után minden ember csillaggá válik. Szerinte az égbolton lévő minden egyes csillag egy halott ember lelke, egyfajta előrelépés. Úgy gondolja, a földi élet csak egy szintje a létezésnek, és alig várja, hogy a következő szintre léphessen, bár ezt nem szokása hangoztatni. Minden mást viszont igen, ugyanis általában be nem áll a szája. Suvi viszont szinte egyáltalán nem beszél. Naphosszat azon gondolkozik, hogy introvertált, szociális fóbiás íróként mit keres az egyetemen kommunikáció- és médiatudomány szakon, és úgy próbálja túlélni azt a hat szemesztert a diplomáig, hogy egyetlen egyszer sem szólal meg semmilyen órán. Ez az elképzelése már az első héten romba dől, amikor egy baracksárga hajú lány tollat kér tőle.