Avery Rackham menekül a múltja elől, viszont nem képes eléggé messze futni... Belecsöppen egy olyan világba, ami bár távol áll az eddigitől, még sincs annyira messze, hogy az igazság felszínre ne derülne. Ráadásul a pimaszul ellenállhatatlan Kaiden sem teszi könnyebbé a mindennapjait, mégis pont rá van szüksége a lánynak ebben a káoszban. "- Nem akarok visszamenni - préseltem ki ezt a pár szót, bár a hangom nem volt valami meggyőző. - Nem megyünk vissza - nézett rám és egy apró mosoly jelent meg az arcán."

New Orleans látszólag egy, a maga módján csendes város. Egészen addig, amíg ki nem robban a háború és vérben nem áznak az utcák. 𝐂𝐚𝐦𝐢𝐥𝐥𝐚 𝐑𝐨𝐬𝐬𝐢 a tipikus jókislány, aki mindig betartja a szabályokat, sosem káromkodik és aki olyannyira távol tartotta magát az alvilág borzalmaitól, amennyire csak lehetett. Egészen eddig. A szüleit féltve meggondolatlan lépésre szánja el magát, ezáltal annak a férfinak a karjaiba zuhan, aki az ő szöges ellentéte. 𝐉𝐢𝐦𝐦𝐲 𝐌𝐨𝐫𝐞𝐥𝐥𝐢 a helyi maffia koronázatlan királya. Kegyetlen, rideg és a lába előtt hever az egész Louisiana állam alvilága. Az emberek rettegnek tőle, megtartják a tisztes távolságot, hiszen nem véletlenül tartják róla, hogy ő a megtestesült szörnyeteg, a Sátán teljes valójában. Nem is lehetnének különbözőek - a menny és a pokol, angyal és démon. Mégis miután az útjaik keresztezik egymást, fellobban közöttük a szenvedély, aminek ugyan először próbálnak ellenállni, de hamar rájönnek, hogy egyre nehezebb legyűrni a kísértést, amely mindkettejüket a bűnbeesés útjába sodorhatja. Eközben a háttérben egyre többen szeretnék letaszítani Jimmyt arról a képzeletbeli trónról, ezzel véget vetve a Morelli-dinasztiának. A két fiatalnak el kell döntenie, hogy távol maradnak egymástól, vagy összefognak és együttesen aratnak győzelmet abban a háborúban, ami senkit és semmit sem kímél. FIGYELEM! A történet trágár szavakat, szexuális aktusok és erőszakos, durva események részletes leírásait tartalmazza! Olvasása ennek figyelembevételével ajánlott.

Az első alkalommal, amikor megtörtént, lehetetlen csodának tűnt. A számlák halmozódtak, és összeadva több pénz kellett, mint amennyit valaha is meg tudtam keresni. Anya kórházi számlái. Az öcsém tandíja. A tandíjam. Bérlet. Áram. Mindez a vállamon. És éppen elvesztettem a munkámat. Nem volt remény, pénz a számlámon, nem volt munka. És akkor, amikor azt hittem, hogy minden remény elveszett, találtam egy borítékot a postaládában. Nincs visszaküldési cím. A nevem elől, a címem. Volt benne egy számomra kiállított csekk tízezer dollár értékben. Elég ahhoz, hogy kifizessem a számlákat, és hagyjak némi tartalékot, hogy éljek, amíg munkát nem találok. Elég ahhoz, hogy az órákra koncentrálhassak. A csekken nem szerepelt név, csak a „VRI Inc." volt, és valahol a városban volt egy postafiók címe. Semmi utalás a személyazonosságra vagy ok a csekkre vagy bármi másra. Nincs szó visszafizetésről, kamatról, semmiről ... egyetlen szó kivételével a megjegyzés vonalon: „Te". Csak az a kettő betű.. Ha te kapsz egy titokzatos csekket, annyi pénzzel, hogy minden gondodat eltörölje, beváltanád? Én megtettem. A következő hónapban kaptam egy újabb csekket, ismét a VRI Incorporated-től. Ez is egyetlen szót tartalmazott: „hozzám". A harmadik csekk a következő hónapban. Ezúttal két szó. Nyolc betű. "tartozol." A csekkek folyamatosan jöttek. A megjegyzések leálltak. Tízezer dollár, havonta. Egy lány ezt nagyon gyorsan megszokja. Hagyta, hogy adósság nélkül fizessem a számlákat. Hadd tartsam az öcsémet az iskolában, és anya hospice ellátása fizetett. Hogyan utasíthatnád el az ingyen pénznek tűnő pénzt, ha kétségbeesett vagy? Nem tennéd. Én sem tettem. Aztán egy év múlva kopogtak az ajtómon. Egy karcsú, fekete limuzin állt a ház előtt. Egy sofőr állt előttem, és hét szót mondott: „Itt az ideje, hogy kifizesse az adósságát." Befejezett