-Sirius!-kiáltottam. Ekkor valaki berántott a sátorba. -Ne kiabálj.-morogta. Rá jöttem hogy most milyen közel is vagyunk egymáshoz. Nem tudtam le venni róla a szemem. ahogy szürke szemeivel a távolba figyelt valamit, az ajkát ami néha mosolyra húzódott, a karját amivel erősen tartott...

Terepvadász akartam lenni, rabszolga lett belőlem. Egy sötét emlékkép, vagy inkább rémálom... Fogalmam sincs. Kipattan a szemem, és zihálva felülök. A szobámban csak egy halvány mécses világít. A kezembe temetem az arcom és próbálok megnyugodni. A testem tiszta izzadtság, a póló rám tapad. Már megint megtörtént. Legszívesebben kiáltanék, hogy legyen vége. Minden egyes héten ugyan az a visszatérő álomkép. A leg borzasztóbb pedig, hogy nem emlékszek rá egyáltalán. Minden egyes alkalommal csak azt veszem észre, hogy zihálva ébredek, remegek a félelemtől, a hátam pedig iszonyúan sajog. Mégis mi ez? !FIGYELEM! A történet erőszakos jeleneteket és -néhol- trágár beszédet tartalmaz!! Ja, és ebben a történetben az angyaloknak semmi köze a bibliai angyalokhoz. Sziasztok! Ez az első történet amit nyilvánosságra hozok. Sokat írtam már, de eddig még nem igazán mertem megmutatni a barátaimon kívül senkinek. Őszintén, már pár napja rágódtam, hogy kirakjam-e vagy ne, de végül úgy döntöttem, miért is ne? Sajnos a bevezetők írásában elég gyenge vagyok, de próbáltam izgalmasra írni. Nagyon kíváncsi vagyok mindenkinek a véleményére, és előre is köszönöm ha elolvasod! ❤

Egy nagy háború következtében az emberiség huszadára csökken. Ennek hatására a kizságmányolt természet gyorsan rehabilitálódott, de sajnos az emberek nagyrésze, már csak a saját mesterségesen generált világában tud élni. Aki pedig képes a természetben egészségesen megmaradni, azok inkább visszatérnének ezen világba. Ezen okból kifolyólag hozták létre a Holofüggönyt. Ez a mesterséges térválasz elkülöníti a természetes és a mesterséges világot egymástól, úgy, hogy azok egy időben és térben legyenek képesek létezni. Ez mind szép és jó, de már olyan régen történt, hogy a világ elfelejtette. Azóta már csak az Újászületett Közösség vezetősége tud a függöny létezéséről, és ezt használják bizonyos célokra... Ebben a korban él két hősünk is, akiket furcsa módon sodort össze a sors. Willow és Benjamin két külön világban élnek, mégis szükségük van egymásra.

"- Félnek, mert valami olyasmit teremtettek, ami okosabb náluk..."

„Mindenki élete fontos, tartja a mondás. Szerintem tévednek. Az én világomban ölsz, vagy téged ölnek!" Skyler számító, kétes erkölcsű katona, aki nem szégyelli eltakarítani a „szemetet" az útból, ha az érdekei úgy diktálják. Számára nem létezik Isten vagy felsőbb hatalom, ami megálljt parancsolnak hideg természetének, kivéve a Tábornokot. „Csak arra vágyom, ami a legfontosabb, és ezért megtennék bármit!" Elyse túlélő, volt rabszolga, aki menekül és igyekszik megtalálni azt, ami a szívének kedves ebben a pokolban, és közben próbál embernek maradni. A sors iróniája, mikor találkoznak, a szerepek megfordulnak. Aki eddig parancsolt, rabszolgává válik; aki pedig rabszolga volt, parancsoló lesz. A történetről: Soft science fiction, disztópikus elemekkel. Génmódosítás, katonák, rabszolgák, lázadók és túlélők keretezik a világot, minden a saját szüleményem, ha lopod vagy másolod, nem állok jót magamért. Minden jog fenntartva! ©