Minden fájdalmam megszűnt, nem éreztem semmit. Lelki és testi szenvedéseim mind porrá lettek. Megmaradt, hogy kell szeretni, önzetlennek lenni, kedvesnek és az sok-sok csodás emlék. Utoljára idéztem fel mosolyát, nevetését, hangját melyek továbbra is a világot jelentik számomra. Mint ahogy énekelted, "Azt mondod nem kell többé már. Túl sok a seb nem gyógyul, fáj. Úgy érzem mintha a szívemet verném át". Sosem mondtam, hogy mit érzek irántad pedig kellett volna.

<3