Van egy lány, aki mindent elvesztetten lebeg hátán fekve egy kicsiny tó felszínén az éjszakában. Nincs célja, nincs senkije és semmije csak a csillagok ragyogása ad számára társaságot, fényt. De mi lesz akkor, ha hirtelen az egyik csillag „lezuhan" és a lány egy furcsa véletlennek köszönhetően átkerül egy teljesen más világba? Ebben a világban emberek helyett szörnyek élnek és valami gonosz erő rettegésben tartja őket.. Frisk meghalt és szerepét Chara veszi át. Chara aki elkezdi a játékot, de soha se fejezi be, mindig jön öl és resetel, megöl mindenkit és újrakezdi. De képes lesz valaha is valaki megállítani őt? Sans az egyetlen aki emlékezik arra, hogy régen volt valaki.. valaki... Frisk aki megadta nekik a tökéletes, jó befejezést, de ő már nincs többé. Sans végső elkeseredettségében küld egy üzenetet egy echo virág segítségével melyben segítséget kér a világuknak. Az echo virágot egy időgéppel elküldi egy másik dimenzióba, viszont fogalma sincs róla, hogy ezt az üzenetet valaha is megtalálja-e valaki, aki képes segíteni nekik.....

Ez egy fan történet amit nyilván én készítek :) --------------------------------- Leírás --------------------------------- Miko Ava egy 9 éves kislány ki "rossz családba" született. Testvére nincs, ezért a szülei rá vannak szállva. Egy nap legjobb barátjával, Chara-val elment az Ebot hegyet megmászni... De ekkor minden megváltozott...

Elvileg Sans-nek, Papyrus kéne lennie a tesójának. Nightmare tesóm és mégsem. Ez a világ hibás.. De mégis tökéletes. Mindenki boldog. Vagyis.. Azt hittem... A lényeg az, hogy az szörnyek nem nagyon értékelték Nightmare tetteit. Kiskorunkban már meg volt adva mi lesz a feladatunk és tudatában mit fog velük tenni a tesóm.. Nem volt túl népszerű.. A kedves, mosolygós segítőkész tesóm lassan elhalványult. Már nem volt olyan, mint régen. Megváltozott... Azt hittem segíthetek. Visszafordíthatom.. De nem voltam elég és végül minden megváltozott. Ahelyett hogy számíthatok rá.. Félnem kellet tőle.. De nem adom fel.. Még ha belehalok is! Mivel mindenkinek kellenek álmok, így akihez nem tudtam oda ő ment. Voltak szabályok, akikhez csak ő mehetett.. Sajnos a depressziós embereknek csak rémálmaik lehetnek.. Ha nem akkor a szervezet felborulhat. Fura.. Én sem értettem soha. Én az álmokat ő a rémálmokat adta. Jól is ment egy ideig de.. Belebolondult ebbe.. Vagyis nem pontosan... Dark az ikertesóm volt.. Még az.. És szeretem.. De elárasztotta a gyűlölet, fájdalom, keserűség.. Most mindenki életére tör. Mindenkijére.. Ha nem állítom meg.. Mindenkit megöl.. Köztük engem.. is..