NraNagy4
- Reads 1,296
- Votes 37
- Parts 13
Kiskorom óta a kézilabda az életem része. Ha jól emlékszem, hét éves voltam, amikor először pályára léptem Gabi néni irányítása alatt. Azóta hosszú utat jártam be, sok edző keze alatt fejlődtem, és minden egyes állomás hozzátett ahhoz, aki ma vagyok.
Tavaly még komoly terveim voltak: az NB I-be készültem, a Győri ETO csapatához, jobb szélső posztra. Az élet azonban közbeszólt, a költözés pedig mindent megváltoztatott. Az álom, amit addig olyan tisztán láttam magam előtt, lassan elhalványult.
Most Erika néni az edzőm, és bár a célok átalakultak, a kézilabda iránti szeretetem mit sem csökkent. Már inkább hobbiként járok edzésekre, de számomra ez még mindig több egyszerű időtöltésnél - ez az, ami igazán feltölt.
Közben az élet más területein is keresem a helyem. Tizenkilenc éves vagyok, és néha én is vágyom arra az egyszerű, mégis különleges érzésre, hogy valaki kezét fogva sétáljak, mint a többiek. A barátaim szerint túlságosan lefoglalnak az edzések, és talán igazuk is van.
Aztán egy nap minden megváltozott.
Megérkezett az új edzőnk, és a megszokott hétköznapok hirtelen más színt kaptak. Valami megmagyarázhatatlan történt: a kézilabda iránt érzett szenvedélyem mintha átalakult volna... és észrevétlenül átköltözött abba a férfiba, aki az edzéseket tartotta nekem.