-Az én nevem Amerla. Sztrobarg Amerla. A történetem eltér egy átlagos 18 éves lányétól, hiszen nem minden második ember megy keresztül azon, amin én. Ne tévesszen meg a tündérmesébe illő eleje, ami talán azt sugallná, hogy ez az is lesz. A félelem kísértése és a remény elvesztése volt a legnagyobb ellenségem. A szerelem volt az, ami örömöt és bánatot hozott, de támasz is volt, ami néha a földre taszított. Ez a történet, mint mondtam, nem egy átlagos gyermekmese, hiszen magam sem vagyok átlagos. Ezt a történetet mesélem most el: •○○○• A történet 12 éven felülieknek ajánlott! •○○○• Ezt a történetet még nagyjából 11 évesen kezdtem el írni, úgyhogy ez az első komoly írásom, szóval nagyon a szívemhez van nőve. Egy kicsit még benne van az a gyermekes stílusa, de sokat javítgattam azóta, viszont annak nagyon örülök, hogy még megvan az a sajátos hangulata és engem is vissza tud csöppenteni belé. A vicces dolog az, hogy ez a történet igazából egy tréfából indult ki: A legjobb barátnőmmel - akivel még azóta is legjobb barátnők vagyunk - náluk viccelődtünk a telefonunkkal, hogy ki tud nagyobb marhaságot írni a másiknak a tiktok chat-jén keresztül. Odáig mentek a dolgok, hogy amíg ő elkezdte a létező összes emojit leírni nekem, addig én elkezdtem írni róla egy történetet. Majd pedig mikor kész lett az első rész, (persze csak otthon tudtam befejezni) utána írtam a másodikat és csak folytattam és folytattam tovább, amiből ez alakult ki, aminek ő a főszereplője, csak már megváltoztattam a nevét. Viszont hagytam benne néhány utalást, hogy ki is az igazi főszereplő. :) Köszönöm, hogy elolvassátok és jó szórakozást kívánok hozzá!