ChristineHaga0103
- Reads 1,938
- Votes 370
- Parts 41
Caroline csak haza akart jutni karácsonyra... ehelyett azonban a hegyek jégcsendű birodalmában megcsúszott az úton, és majdnem belehalt a hóviharba.
Amikor kinyitja a szemét, az első, amit meglát, egy magas, izmos férfi - fekete hajjal, smaragdzöld szemekkel, és olyan közeli, intenzív jelenléttel, hogy elakad tőle a lélegzete.
Rowan Blackthorn.
A férfi, aki megmentette... és aki úgy néz rá, mintha egyszerre akarná eltaszítani magától és felfalni.
Rowan hideg, arrogáns és könyörtelen. Nem kérdez, nem magyaráz, csak parancsol. Minden mozdulata feszült, uralkodó, veszélyesen férfias - és Caroline bőre minden érintésére bizseregni kezd, mintha a teste felismerne valami tiltott igazságot.
A férfi tapintható dühvel ragaszkodik hozzá, hogy közel tartsa magához, miközben kétségbeesetten próbálja távol tartani. De amikor Caroline egyszerűen elsétál mellette, Rowan tekintete végigsiklik rajta, mintha egyetlen pillantással le tudná vetkőztetni. A köztük vibráló feszültség szinte kézzelfogható - forróbb, mint a kandalló lángjai a hegyi faházban, ahol a hóvihar miatt csapdába esnek.
És miközben Rowan létezésének minden rostjával tagadja ezt a vágyat, valami sötét és ősi moccan meg az erdőben... valami, ami Caroline jelenlétére reagál.
Mintha az érkezése több lenne egyszerű balesetnél.
Mintha ő maga lenne az a télbe zárt titok, amely mindent felforgat.
Rowan azt mondja, Caroline veszélyt hozott magával.
Caroline csak azt érzi, hogy az igazi veszély maga Rowan - és az a tűz, amelyet a teste fellobbant benne.
Egy dolog biztos: ez az ünnep nem a szerelemről fog szólni - hanem a túlélésről, a vágy erejéről, és arról, hogy néha a legveszélyesebb férfi az, akitől a leginkább menekülnél... mégis ő az, akit a legjobban kívánsz.