"Rengetegszer végig futott az agyamon az a kis kósza gondolat, az a rengetszer feszegetett kérdés...a jó isten miért szánta az emberekre ezt megannyi szenvedést amit úgy állít be mint egy lehetőség? rengeteg könyvet átlapoztam, még sem találtam megoldást. Kerestem. Kerestem a fizikában, kerestem a régi fenmaradt jegyzetekben, kerestem mások véleményét...kerestem a hitben. Ha nincs oka , vagy jelentősége akkor bármikor fejest ugorhatok a mélybe nem? ...de végül rájöttem, ez a körbeírhatatlan akármi, nem pontról pontra van megírva mint a spanyol biosz. Ez mindenkinek más. Ez lehet egy érzés lehet, akármi amit emberi ész eltudna képzelni. Nekem például ez voltál te!-" - eddig bírta könnyek nélkül olvasni , a vörös tintával írt búcsú levelet, ami mint utolsó emlék hagyott maga után és tűnt el mindörökre. -suicide téma -a történet komoly hangvételű! Nem kötök korhatárt, úgy gondolom ez lelki éretségről szól. Viszont ha érzékeny vagy erre a témára kérlek szépen ezt a könyvet inkább hanyagold. -Nem követi az anime történetét, viszont abban játszódik, nem vettem el belőle egy karaktert sem és nem is adtam hozzá. -BL!!! (homoszexuális kapcsolat, áll a főtémában) -trágár beszéd (mert hát Chuuya, az Chuuya marad) begging- 2022-11-20 complited- 2022-12-02

"Since how many days you haven't slept , chuuya ?" "That's none of your concerns, dazai!!"

Ez egy fordítás, az első ilyen fajta munkám, úgyhogy lehetnek hibák, sőt lesznek is. A többit a könyvben olvashatjátok Sajnos az író letörölte az angol verziót, úgyhogy aki eredeti nyelven tekintené meg, annak még fent áll a lehetőség ezen az oldalon: www.webnovelworld.hu

„Sokáig hittem azt, hogy huszonkét év gyötrelem után csak azért élek még, mert tartogat még számomra valamit ez az átkozott világ. Valami nagyszabásút. Valamit, ami után nyugodtan és boldogan eshetek a halál karjaiba. Ez a valami te voltál, Chuuya." Nakahara Chuuya meginghatatlanul hitt abban, hogy az öngyilkos hajlamú, önpusztító, gyakran ön- és közveszélyes Dazai Osamu képtelen meghalni. Így volt ez, amikor a társává vált, így volt ez, amikor a kórházi ágya mellett ült és hallgatta az egyenletes sípolást, így volt ez, amikor egy rémálomból felriadva Dazai először az ő kezét kereste, így volt ez, az árulása után és így van ez most is, amikor négy külön töltött év után immár ellenségként, de újra egymásra találnak. Amíg Chuuya reménye nem nagyobb Dazai túlélési ösztönénél, 𝑚𝑖𝑛𝑑𝑒𝑛 𝑟𝑒𝑛𝑑𝑏𝑒𝑛 𝑣𝑎𝑛. Nyomokban összetört szíveket, fájdalmat és shin soukokut tartalmaz. (A borító jómagam két kis kezének munkája)