Közös valami Gerdában és Gergőben? Egyre több. Ahogy ismerik meg egymást, egyre inkább döbbenek rá, hogy nem is annyira különböznek egymástól, mint korábban hitték. Ezt közeledést pedig a nyár szakította félbe, ugyanis az egyetem kapui bezáródtak, Gergő felköltözött a fővárosba, míg Gerda továbbra is otthon töltötte a szabadidejét. Viszont elérkezett a gólyatábor ideje, ezzel párhuzamosan pedig a nagy találkozásnak is, hogy folytassák azt, amit májusban befejeztek és tisztázzák a levegőben lógó kapcsolatszerűségük sorsát. Gergő, a kollégiumi elhelyezéshez szükséges szociális pontok miatt, mint mentor érkezik meg a táborba, míg Gerda, főként a barátai unszolására és amiatt, hogy szemmel tartsa a mostohabátyja, Fülöp szemfényvesztéseit, valamint, hogy még egy kis közös időt töltsenek el távol mindentől, külsős segítőként tér vissza. Nemcsak a frissen felvett egyetemisták, hanem a mentorok, a "veteránnak" számító hallgatók előtt is nyitva áll a kiskapu, hogy változhassanak, hiszen öt nap a külvilágtól elszeparálva, tökéletes lehetőség rá, hogy új barátok szerezzenek, közelebb kerüljenek egymástól, vagy akár el is taszíthassák a másikat mérföldekre. Öt nap, ami teljesen felforgatja az életedet. Öt nap, amikor felszabadulhatsz a nyomás alól. Öt nap, amit soha nem felejtesz el. Mert a gólyatábor egy re - start, egy új életszakasz kezdete, minden résztvevő számára. "Az egyetemi évek kezdetének egy extrém, totális transzba ejtő, rendkívüli megnyitása." [ A CJE SOROZAT MÁSODIK RÉSZÉNEK MÁSODIK FEJEZETE ] [ AZ ELSŐ FEJEZETE EUFÓRIA CÍMMEL TALÁLHATÓ MEG]

Mi a közös Gerdában és Gergőben? Azon kívül, hogy ugyanarra az egyetemre járnak, ugyanabban a városban laknak, közös tesi kurzuson vesznek részt, a testvéreik legjobb barátnők, ráadásul gimnáziumi éveik alatt évfolyamtársak is voltak, körülbelül a nagy semmi. Míg Gerda introvertáltabb személyiség, aki elvan a saját baráti körével, testvéreivel, leköti, hogy minél eredményesebben végezze el a jogi tanulmányait és inkább kivonja magát az egyetemi élet adta közösségi lehetőségekből, addig Gergő igenis kihasználja ezeket az alkalmakat. A pultosként dolgozó fiú nem fél belevetni magát az éjszakába, őrültségeket tenni, bővíteni a kapcsolati hálóját, élvezni az életet, természetesen a saját maga által felállított keretei között, ami egészen addig ment zökkenőmentesen, amíg a barátnőjével való kapcsolatában, valamint a családi hátterében egy olyan fordulópont következett be, amely révén borzalmas döntéseket halmoz egymásra. És vajon ki más lehetne az, aki az őt , egyre inkább körülvevő és felemésztő sötétségben, egy halovány kiutat mutat meg, mint a rendszerint a lehető legrosszabb időpontban és a legrosszabb helyen felbukkanó Gerda?! Ahogy egyre inkább döntik le a maguk köré felhúzott falaikat, nemcsak a másik tökéletesnek hitt élete törik ketté a szemük előtt, hanem az a tudat is, hogy ők ketten annyira különböznek egymástól, mint a tűz és víz. Egy történet két fiatalról, akik éles ellentétei egymásnak. Egészen pontosan fogalmazva, csakis látszólag azok. "A végeláthatatlan sötétségben, mindig a legváratlanabb helyről érkezik a világosság" [ CJE SOROZAT MÁSODIK RÉSZÉNEK ELSŐ FEJEZETE ]

Mikor egy lány tökéletes illúziója a csúf valósággá fakul. Mikor ráébred, hogy egész életében a rossz társasághoz tartozott. Mikor meg kell küzdenie magáért és azokért, akiket nem szabad elveszítenie. Mikor a játékszabályok semmissé válnak és mindennek el kell pusztulnia. Mikor már semmi sem lesz a régi... Egy történet a jövőnkről és Rózáról, aki pont olyan átlagos, mint te vagy én.

༺ ꧁༺ ✞♡ ༻꧂ ❝-Hiszen vérzik! - rettentem vissza, mikor megláttam, amint a lefelé tartott fehér rózsán végigcsorog a vörös, hemoglobinnal telített folyadék. -Igazán? - kérdezte felemelve kézfejét, amely továbbra is görcsösen a tüskés rózsát markolászta. - Igazán - nevetett. Erre volt szükségem. A nevetésére, a jelenlétére. És Isten tudtam, mert ha nem lett volna tisztában vele, nem küldött volna vissza erre a helyre.❞ ꧁༺♚⌕༻꧂ ❝Minden tekintetben legyőzöttnek éreztem magam. Semmim sem maradt, amivel visszavághattam volna. Nem volt fegyverem, sem pajzsom, nem volt menedékhelyem, erős váram, ahová menekülhettem volna. René de Fontaine méregetett pár pillanatig, ezt követően közelebb hajolt, mire ösztönösen is behunytam szememet, elfordítottam fejemet, arcom elé emeltem kezemet. Közelebb hajolt, majd ellökte magát a faltól, ezzel kiszabadítva engem is kalitkámból, börtönömből. Kinyitottam szememet, karjaimat természetes állapotukba helyeztem vissza. -A mihamarabbi viszont látásra, Rose Moticelli - tűnt el a fal mögött. ❞ ༻