Az írást pont ugyanúgy el lehet rontani, mint bármi mást ezen a világon, amit pedig el lehet rontani, azt el is szokták. Ez itt sincs másképp, az ide és az Instagramra felvakart történetek, blogok, egyéb oldalak egyszerűen hemzsegnek a változatos hibáktól - ez szinte mindenkinél közös, van azonban egy nagy különbség is: míg sokan magasról szarnak a minőségre, addig sokak számára elsődleges, hogy minőségi munkát adjanak ki a kezükből. Két és fél hónapnyi szenvedés után elhatároztam magam, és úgy döntöttem, indítok egy oldalt, hogy az utóbbi kategóriába tartozó egyéneknek segítséget nyújtsak: ekkor született meg az Instakorrektor (instagram.com/instakorrektor). A kritikáimra vagy kíváncsi? Keresd őket a „Wattpadkorrektor kritikák" című könyvben!

baljós képzelgések

tinta helyett vérből

Amikor Nemes Áron elkezdi a tizedik osztályt, nem is gondolna arra, hogy ebben az évben comingoutolni fog, de még meg is fog tetszeni neki valaki. Történet a barátságról, a szerelemről és a saját magunk elfogadásáról. Mert egy olyan világban élünk, ahol mások meglátása alapján itélkezünk nagyon sok mindenben. Légy te is egyedi, mutasd meg a világnak ki vagy. Áron is ugyan ezt teszi, hiszen mindenkinek jár egy jó élet. Ahogy egy első szerelem is.

Karolina éppen eléggé szorong a pályaválasztás, az érettségi és szigorú édesapja miatt, ám ebben a nehéz időben még a barátai is kezdenek megfeledkezni róla. Napjait unalmasnak, és magányosnak gondolja, de ez rögvest megváltozik azon a napon, amikor a városban sétálva egy férfi megszólítja, és idegen nyelven beszél hozzá, majd magyarul kijelenti, hogy gyönyörű. A lány persze ijedten elszalad, remélve, hogy sosem találkozik többé az ijesztően nyílt férfival. Életét azonban tovább bonyolítja, hogy művészettanára érettségi előtt pár hónappal kórházba kerül, az új tanára pedig meglehetősen fiatal, és igencsak hasonlít arra a férfira, aki a minap megszólította Karolinát. Csak nem..? - A történet fikció! - - A település, ahol a történet játszódik nem létezik. Mindenféle hasonlóság más létező településsel pusztán a véletlen műve. -

Melissa sosem bízott az emberekben. Mindig is félt attól, hogy ha valakit közel enged magához, akkor összetörik. Apja elől állandóan menekülnie kellett, de most már hivatalosan is 18 éves lett és így elköltözött a legjobb barátnőjéhez, azonban van egy bökkenő. A legjobb barátnője lakótársa, Chris. Tipikus napbarnított, barna szemű, szőke, menő srác, akiért lányok ezrei vannak oda. "- Engedj el különben sikítok- mondtam határozottan, miközben a falhoz préselt. - Nem fogsz. És tudod miért nem? Mert ebben a percben is azt kívánod, hogy bárcsak megcsókolnálak- mondta önelégült mosollyal. Miért van ott az a fránya gödröcske az arcán? Ha nem lenne ennyire helyes, már rég behúztam volna neki egyet."

Egy lány, aki elveszít mindent. Úgy érzi, hogy senkire sem számíthat a szülein és legjobb barátnőjén -Beccan- kívül. Egy nap kitör a káosz Boston-ban... Rengeteg vér, hazug emberek, halottak... El kell menniük Seattle-be, mivel csak ott van biztonság. Vajon eljutnak a célig? Lesznek emberek akikben megbízhat? Ha szeretnéd tudni kukkants be hozzám!😉❤

Pt.2: Az élet mezején voltam, versbokrétát reád pazaroltam.

Író vagyok, Sosem sírok. Miért vannak ezen versek? Mert én papíron vérzek.

-Kérlek,csak egy kis időre játszd el,hogy a barátnőm vagy! -Felfogtad,hogy nem? Sajnálom!-mondtam el neki századjára a válaszom,de nem bírta elviselni -Nem nagyon tudom felfogni,hogy te hogyan tudsz nekem nemet mondani-értetlenkedett továbbra is -Hát,pedig ideje lenne hozzá szoknod,nem értem miért nem keresel egy másik lányt aki szívesen megcsinálja ezt a baromságot! -Mert nekem te kellesz és kész!-kacsintott rám és tagadni se tudom és nem is akarom,hogy valóban eszméletlenül nézett ki,de az idegesítően nagy egója mellett semmit nem ért a külseje,ekkor még nem gondoltam volna hogy nincs vége a dalnak,azt hittem végre békén hagy