tekaslany
"- Nincs veled bajom - mondta Rajkó, és lassan ellökte magát a szobortól. - Semmi. Egyáltalán. Nem tudsz olyat...
Cili kérdően nézett rá, de miután a fiú nem folytatta, a padhoz hátrált, és nekidőlt a szélének.
- Nincs... - mondta Rajkó, aztán újra nagy levegőt vett, miközben eltűnt a szobor túloldalán. - Nincs baj. Kettőnk között, ezt tudnod kell.
- De te mindig... - mondta Cili, de a fiú belé fojtotta a szót.
- Nincs baj, hallod? - mondta Rajkó hangja a szobor mögül, miközben az árnyékokból úgy tűnt, hogy lehajolt valamiért. - Mert... Hát, ez nevetséges lesz, szóval... Az van, Cili... Az van, hogy én szerelmes vagyok beléd. De nem akarom, hogy te emiatt...
- Nem értem - mondta Cili, és nem is nézve maga mögé lerogyott a padra.
- Rendben, sok mindenre számítottam, de erre a válaszra nem - mondta Rajkó, és kidugta a fejét a szobor mögül. Az arca égett, ahogy a szeme is, és úgy markolta a talpazatát, mintha az tartaná egyensúlyban, a jobb kezének az ujjai között pedig egy apró daruskocsit tartott, azt gyűrögette."