Kis szösszenetek egy kezdő író tollából.

Mona Ramezani szabálykövető muszlim nőként nevelkedett, minden arab férfi álma. Hogy mi a gond mégis vele? Nem tud szülni egy gyereket sem, főleg nem egy fiút. Annak ellenére, hogy Chicagóban, a szelek városában él, Mona alig tud valamit erről a városról, főleg nem az országról. Egész nap a lakásban tesped anyósával, aki basáskodik felette, és minden egyes nap ugyanolyan. Egészen addig, mígnem egy fórumon bele nem akad egy kérdésbe, ami lavinát indít el a kérdés feltevőjével az élén, Oswald Harringtonnal. Oswald keresztény világban nevelkedett fel, teljesen más értékekkel bír, mint Mona. De ez nem akadályozza meg, hogy egyre több üzenetet váltsanak, majd olyan helyzetbe sodorja Monát, ami a Korán szempontjából kifejezetten tiltott. A lánynak el kell döntenie, hogy a vallását követi, vagy elárulja azt az álmai kedvéért.

Készülve a NaNoWriMora a Hazaírókkal. #hazawrimo2021 Egy nappal ezelőttig Natália egy átlagos életet élt: felkelt, bement dolgozni a laborba, délután találkozott barátokkal vagy éppen otthon egy jó sorozatot megnézett, főzött, lefeküdt aludni. Semmi extra. Egészen ma reggelig, mikor a munkába beérve különös jelenséggel szembesült. Mindenhol nőket látott, a szomszéd munkaállomáson, az asszisztensi asztal mögött, de még főnöke irodájában is. Így megártott volna a tegnap esti ital? Akkor hirtelen miért lett minden férfi nő? ❝You look like I need a drink❞

"Ne menj be a sötét erdőbe, vöröske." Családom és a Gonzalez család ősidők óta ellenséges viszonyban állnak egymással. A nézeteltérés miatt kutya kötelességem lenne elkerülni Joseph Gonzalez gyönyörű, és szent lányát. Ahelyett, hogy a családi vállalatot vezetném, szemet vetettem az ellenség lányára. Mi Hernandez család egytől-egyig rosszak vagyunk. Elegáns bűnözők, rablók, csalók, és szerencsejáték királyok, akárcsak a felmenőink voltak. Gonzalez lánya tiszta és érintetlen. Szöges ellentétem, egy őzike akit még nem vadásztak le. Akkor történt a bonyodalom, amikor Valeria megjelent az (én kaszinómban.) Rövid ruhában az (én asztalomon) táncolt és a barátnőjével iszogatott. Úrinőhöz nem illő magatartását lencsevégre kaptam. Ezzel birtokomba került egy videó, mellyel megmutathatom az angyalka igazi arcát. A kérdés márcsak az, hogy mit teszek vele? Megmutatom Gonzalez apucinak, vagy a saját javamra fordítom a lehetőséget? Ezzel kezdetét vette a macska-egér harc, amit nem tudtam megunni. Kezdetét vette egy búja játék, ami róla és rólam szólt. És miközben egyre közelebb kerültünk egymáshoz, rá kellett jönnünk arra, hogy valami fontosabb a viszálynál, mely családjaink között zajlott. | Könyvet másolni tilos! | Írta; kek_gyemant (A KÖNYV BEFEJEZETT!)

Mielőtt Seungjo, Csoszon királya meghal, utolsó rendeleteként megversenyezteti két fiát: amelyikük előbb akad az utódlási dokumentumára, azé legyen a trón. Yi Sung nagyherceget a főtanácsos hamis dokumentummal trónra segíti, mert abban bízik, a bábjává teheti - a herceg azonban erős kezű uralkodóvá nő, és hogy megszabaduljon végre a főtanácsostól, évek múltán titokban újra nekilát a rendelet keresésének. Legfőbb támogatója, a főtanácsos, hamarosan legfőbb ellenségévé válik, és eltökéli: letaszítja a trónról, kerüljön bármibe. A király, aki nemsokára egymaga kényszerül szembenézni a Ming Birodalommal, uralkodásának eddigi legnehezebb feladata előtt áll: nemet kell mondania a főtanácsossal összejátszó mingek különleges kérésére, mert úgy érzi, csak így teheti jóvá múltja legnagyobb bűnét. Még akkor is, ha ez a trónjába kerül. Van azonban valami, amit nem hajlandó feláldozni: a lány élete, az egyetlené, aki kilenc kínkeserves, gyásztól sötét év után végre megtöri a jeget a szíve körül - ezzel pedig valami olyat enged szabadjára, ami nem csak kettejük, de egész Csoszon végét is jelentheti.

"- Miért?! - kérdeztem megtörve a csendet, szipogásomat ignorálva tettem felé egy lépést. - Mit miért? - Miért szeretsz? A fiú elmosolyodott, majd hitetlenül megrázta a fejét, és így felelt; - Hidd el, Maida, fogalmam sincs, de így van, és ennél jobban még sosem örültem semminek..." Maida szeretett Pesten lakni... Hisz ki ne szeretne?! A belváros rejtette kalandok; bulik, barátok, néhol szerelmek, egyetemek. Ez mind addig tartott, míg a bárban, ahová barátaival már lassan másfél éve mindennap betért a lány, el nem foglalja valaki ugyanazt a sarokban található asztalt, mely tulajdonképpen az ő tulajdunukat képezi... Hát Maida és Konor között ekkor kezdődött meg az igazi háború... köszönöm a borítót @Abeth98

Wenda a vérszerinti szüleit nem ismeri. Édesanyja születése után lemondott róla. Nevelőanyja korán meghalt, ezért nevelőapjára maradt, aki nem sokkal később újra nősült, de a nő ki nem állhatja újdonsült gyermekét. A lány élete nem könnyű, míg eddig egykeként élt, most kapott hirtelen maga mellé hat fiútestvért is. Talán még a kicsi Daley babával jön ki a legjobban. De vajon mi történik akkor, ha a nevelőapját elküldik egy hosszabb útra fél évre? Mi lesz Wendával, hogyha a mostohaanyja cselédként bánik vele és rövid pórázon tartja? Aydan a polgármester fia. Kiskora óta úgy kezelik, mint egy kalitkába zárt madarat testvérével együtt. Soha nem járt még a falakon kívül, még most sem, közeledve a tizenkilencedik születésnapja felé. Azonban egy nap megadatik neki egy nagy lehetőség, ami megváltoztatja a monoton napjait. Mindennek tetejébe pedig kiderül, hogy apja kötelességeinek eleget téve barátnőt kell szereznie, amire a közelgő születésnapi bál éppen megfelelő alkalomnak bizonyul. És hogy hogyan is kapcsolódik össze e két fiatal élete? Sehogy. Mind társadalmilag, mind társaságilag. Viszont a szívük, az teljes mértékben összekapcsolódik, még így ismeretlenül is. BEFEJEZETT

Szempilláim alól felpillantok a férfira, aki gúnyos mosollyal méreget. Szürke öltönye zsebéből mutató és középső ujja segítségével előhúzza kubai szivarját és berepedezett ajkai közé emeli, miközben fekete szemei elsötétülnek amint a hátam mögé néz és arcvonásai megkeményülnek, ahogy Dimitri hangja ostorként csap le mögöttem. -Tűnj el a közeléből.-ér mellém, majd bal karjával védelmezően háta mögé tol, miközben észreveszem Sergejt és Viktort mindkét oldalamról, akik szintén védelmezően mellém állnak. Dimitri mély, karcos tekintélyt parancsoló hangja nem tűr ellenkezést, de a szürke öltönyös férfi halkan elneveti magát. -Kineveted a bátyámat?-lép előre Viktor és hirtelen mozdulattal előkapja fegyverét, mire a férfi testőrei is felénk szegezik pisztolyukat, amire már Sergej is előrántja, így két tűzharc közé esve. "Ráhúzza fejére a fekete kalapot és a szivart az ajkai közé helyezve motyogni kezd. -Megmondtam nem?-kuncog, de a hangjában semmi jó kedv nincs.-Nem volt jó ötlet idehozni, mert ahogy megláttam hogy néztek egymásra tudtam, hogy elfogja venni az eszedet.-helyezi a pisztolyt az asztalra én pedig hátradőlök a széken. A whiskeyt az asztalra teszem. -Bárki ártani mer neki, a saját kezemmel fogom addig kínozni ameddig könyörögni nem fog a halálért.