"...Ha képes lennél változtatni a Világon, megtennéd? Ha puszta kézzel formálhatnád az anyagot, vajon mit hoznál létre, a semmiből? Ha képes lennél változtatni a dolgok menetén, akarnád? Ha változtathatnál a múlton vagy a jövőn, szeretnél? Tudva azt, hogy ezzel minden mást átírhatsz? Elfelejtenek, kik egykor szerettek, s még csak rád sem ismernek, ha melléjük ülsz le egy bárban? Mi lenne, ha nem szabhatna számodra határt semmi, csupán az elméd korlátai? Te mit tennél, ha hirtelen ilyen hatalmat kapnál, cserébe azért, hogy őrizd a kapukat, két Világ közt... akár az életed árán is? Neked megérné? És vajon mi történne ha ez a tudás, ez az elképzelhetetlen erő egy ártatlan lány kezébe kerülne? Mondjuk Christine kezébe. Vajon ő mit tenne vele? És ez az erő, vajon mit tenne Christinnel? Mert persze azért ez is fontos szempont. Nem de?! Vagy nem? A hatalom elvakítja vagy alázatra tanítja majd? És ha valóra válthatna mindent, ami a képzeletében él, vajon megtenné? Persze, hogy megtenné, ahogy a legtöbben mi mindannyian. De azt sokan elfelejtjük, hogy a hatalom az mindig felelősség és hogy a teremtés előtt, néha pusztítani kell. Elfelejtjük, hogy ha fényt hozunk létre, vele együtt megszületik a sötétség is..." Ez hát Christine története, aki hosszú évek elteltével most ismét visszatér, hogy ott folytassa, ahol abba hagyta. Visszatér a Világába, hogy újra kezdje. Hogy talán egy szebb holnapot teremtsen. Egy jobb Világot. De sajnos a dolgok nem mindig úgy alakulnak, ahogy azt eltervezzük... ...Ebben a történetben csupán az válik lehetségessé, amiről elhisszük, hogy azzá válhat...

Elemér és Erzsébet soron kívül jutnak be a Halál Angyalának irodájába. Vajon mire fel ez a nagy sietség? - Október 23. és a közelmúltban történt különféle események emlékére is... Hogy az emberiség még mindig nem tanul a saját hibáiból. Eredetileg egyfajta kisfilmként jelent meg bennem a történet, viszont mivel nem tudok filmet forgatni, főleg nem egyedül, így inkább csak leírtam. Még nyáron gondolkodtam rajta, hogy beküldjem egy pályázatra, de annyira sűrűre sikerült ez a szeptemberi időszak, hogy aztán teljesen kiment a fejemből... Úgyhogy ahelyett, hogy magamat ostoroznám a feledékenységem miatt, inkább megosztom veletek A Halál Angyala című novellámat. A borítóképet a Pixabay-ről töltöttem le.

,,- Te nem vagy normális - nevettem csillapíthatatlanul. - Elég nagy a valószínűsége, mivel őrülten beléd szerettem, Ruthi Mead." Tündérmesék márpedig nincsenek, igaz? Ruthi Mead ebben a hiszemben él, mióta szülei meghaltak és magára lett hagyva kisöccsével és züllött mostohabátyjával. Minden egyes napja megpróbáltatásokkal teli és az se segít rajta, hogy egy kis élelmiszerboltban dolgozik eladóként, a szobrai pedig már évek óta a garázsban porosodnak. Egyetlen dolog van, ami színt hoz a napjaiba, az pedig a kanadai levelezőtársa, Micky. Ő jelenti az apró tündérmesét az életében. És egyben elérhetetlenséget is. Micky Tremblay válogatott jégkorongozó és arra készül, hogy álmait megvalósítja, ami az NHL kupa megnyerése. És ha már átteszi lakóhelyét Amerikába, azon belül Washingtonba, akkor az élvezetet az is tetézi ,hogy végre találkozhat a régi levelezőtársával és egyben legjobb barátjával, Ruthival. A fiúnak a múltjából fakadóan azonban jobban meg kell küzdenie a távolsággal és a változással, mint egy átlagos vele egykorúnak. A kettejük közötti problémák ott kezdődnek, hogy Ruthi elfeledkezett pár apróságról tájékoztatni Mickyt, illetve kissé átszínezett egy-két dolgot, ami befolyásoló jelleggel bír. Mert a hazugságok nemcsak valótlanok, de elkendőzik a rút igazságot. Ruthi pontosan tudja, hogy teljesen más világban élnek ők ketten, ezért beláthatatlan következményekkel járna, ha ők ketten találkoznának. De el lehet kerülni az elkerülhetetlent? És egyáltalán meddig van az a határ, amit elnézhetünk a másiknak? Figyelem! A történetben előfordulhat verbális és fizikai erőszak, valamint drogok és egyéb benzodiazepinek, más néven altatószerek, nyugtatók használata is. #1. helyezett a Best of Wattpaden (január-február) 2020, Lonnie Drayman ©

Ahol bűntény történik, ki mást lehetne hívni a körülmények felderítéséhez, mint egy karót nyelt, száraz, mégis szerethető vámpírt? Vandát. Vanda már több száz éves, modern felfogású nő, aki az elmaradott, babonáktól és hiedelmektől vezérelt társadalom nyomása alatt próbál rájönni arra, ki változtatta át, és mi köze lehet a kis erdélyi falucskában történt halálesetekhez. A legváratlanabb segítsége akad: Van Helsing, a vámpírvadász személyében. Az ellenségeknek össze kell dolgozniuk azért, hogy elfogják a gyilkost, miközben az sem baj, ha a nyomozás ideje alatt nem ölik meg egymást.

Márton, az ifjú házitanító szabadidejében tájképek és portrék festésével foglalkozik. Egy nap felfigyel rá egy különös idegen, aki titokzatos ajándékot akar adni neki. Azt állítja, hogy ha a festékbe, amelyet egy személy megfestéséhez használ, annak vérét is belekeveri, az illető örökké élhet. Márton nem akar hinni az ismeretlennek, ám lassan bebizonyosodik az igazság. Ekkor, önarcképe megfestésével kezdődik Márton különleges utazása. Utazása, mely során felvetődik az élet és a halál kérdése, a megismerés és az elvesztés érzése. Kalandjai során sok-sok emberrel találkozik, barátokra és szerelemre lel. A történet az 1840-es években veszi kezdetét, de Márton végül eljut a XXI. századba, sőt talán még azon is túlra.