"- Jaj, de nehéz a felfogásod, papuskám! Én már most, ahogy ránézek Ernőre, miközben Krémes üstökét vagy mi a tökömét keféli, tudom, hogy ez nagyon nem egy egyszeri alkalom volt. Jövünk mi még a lovardába! Ha saccolnom kell, minimum heti egyszer fogunk itt felbukkanni, de ahogy elnézem, hogy most meg a ló orrát puszilgatja - baszki, de undorító! - szóval, ahogy ezt elnézem, lesz az heti kettő is. Tehát, a kérdés, hogy vállalsz-e órákat, és hogy mennyiért? " A történet öt évvel a "Na, nem kell ennyire nyálasan!" után játszódik. Csónakos és Nemecsek Geréb jóvoltából egy lovardában találják magukat. Hogy ott aztán mikbe keverednek, az majd olvasás közben derül ki...

Mi értelme a harcnak, ha nem vár senki otthon? Ha az egész családod a szemedbe mondja, hogy nem vagy Csónakos, csak azért, mert felvállaltad a másságod. Csónakos Andris éppen élete legnagyobb csatáját készül feladni, amikor a klinika onkológiai osztályára belép az új onkológus, Nemecsek Ernő, aki tüdőbetegsége ellenére is optimistaként éli életét. Vajon Andrisra is hatással lesz az orvosa pozitivitása? A fiú meggyőzhető, hogy folytassa a harcot?

"- Hé, Nemecsek, ajánlom, hogy vegyél néhány mély levegőt, mielőtt szívinfarktust kapsz - nevetett Dezső - És mellékesen megjegyezném, hogy baromira nem tudok szájról olvasni" ...Néha megesik, hogy az ember elkezdi olvasni a könyv hátoldalán lévő összefoglalót, és csak akkor jön rá, hogy az túl sokat leplezett le, és teljesen lelőtte a poént, amikor már a végére ért. Na, pont emiatt én sem írok ide többet.

Nemecsek Ernő, A név amit egyikünk se fog elfelejteni,soha. Egy arc ami örökre az emlékezetünkbe ivódott. Tettek amik megmásíthatatlanok. Bűntudat ami sokkal tovább elkísér,mint az igazán szép emlékek... Így kezdődik a búcsúbeszéd amit Boka János írt barátja temetésére.2019-et írunk.Négy éve,hogy Ernő meghalt.A fiúk azóta szétszéledtek mindenki éli a saját életét.Mindenki kivéve Boka Jánost.Ő alig él.Mióta Ernő meghalt,nem találja a helyét a világban ,még mindig úgy érzi felelős barátja haláláért.Egy nap Áts Feri különös ötletet keresi meg Bokát...

Fél év telt el a grund-csata és Nemecsek halála óta, azóta pedig egyik csapat sem érezte úgy, hogy a továbbiakban érintkezniük kellene a másikkal. A Pál utcaiakat külön-külön is, de csapatként mindenképp megváltoztatták az események: azóta nem kerestek új grundot, a Pál utcába még véletlenül sem látogattak el, a Vörösingeseket pedig olyan messziről elkerülték, ahogyan csak tudták. Áts Feri és a két Pásztor pedig mintha felszívódott volna... addig a bizonyos napig. Egy váratlan fordulatnak köszönhetően mind Pál utcai, mind vörösinges kénytelen belátni, hogy a régi sebeket nem elég a szőnyeg alá söpörni, muszáj alkalmazkodni ahhoz, amin már nem lehet változtatni... - A történet az eredeti regény korában játszódik, nyelvezetben és pár egyéb helyen viszont inkább modern, mint korhű. (A szereplők jellemének és múltjának megőrzését tartottam a legfontosabbnak) - Remélem tetszeni fog:)

Szabadság, szerelem! E kettő kell nekem. De mit tegyek, ha már csak az eső tart minket össze? __________ Már régen nem írtam, főleg nem ide és főleg nem magyarul, de talán sosem késő újrakezdeni, szóval most egy Pál utcai fiúk oneshot-ot hoztam Nektek. Párosítás egy angsty Boka x Geréb egy csavarral a végén :)

novellák, szösszenetek, talán néha fel fogok tölteni ide valamit...

szösszenetek, százszavasok, amiket máshova nem tudok posztolni.

- Én meg vagyok győződve arról, hogy minden alföldi falu ugyanúgy néz ki. Tiszta déjà vu-m van. - Először is, papuskám, ezt az öreg előtt ne hangoztasd, mert kint alszol Pepével. Másrészt meg már voltál itt, még szép, hogy ismerős. // Azok a 70-es évek show AU, csak mondjuk magyar, meg nem 1976-ban játszódik.

Egy kis PUF fanfiction. Boys love, szóval akinek nincs ínyére kérem bele se kezdjen. Van olyan, amikor nem tudsz sírni, nem tudsz ordítani, zokogni vagy verni a falat amíg nem ömlik a vér a kezedbōl. Ilyenkor csak elszorult torokkal, némán, élettelenül állsz és nem érted : miért te élsz és miért nem ō? Csak az idō múlik semmi más. Egyszer szerettem valakit, de ō már nincs itt. Mond Ernō, szerethetek még?