Kostas a Paxerna trónöröklési listájának élén áll. Papíron legalábbis. A valóságban ugyanis nincs felesége, gyereke pedig még annyira sincs, így a királyi család egyre komolyabban fontolgatja, hogy inkább az unokatestvérét ülteti a trónra. Miközben a sajtó esküvői dátumokat találgat, Kostas kétségbeesett lépésre szánja el magát: megkéri a legjobb barátját, hogy legyen az álvőlegénye. A terv egyszerű: eljátszani a tökéletes párt, örökbefogadni egy gyereket, és meggyőzni mindenkit arról, hogy Paxerna jövője biztos kezekben van. Csakhogy egy álvőlegényt találni talán könnyű, egy gyereket már kevésbé, arról nem is beszélve, hogy a szerelemnek hitt színjáték veszélyesen kezd valóságossá válni. Kostasnak pedig hamarosan döntenie kell: meddig hajlandó elmenni a koronáért, ha közben éppen azt kockáztatja, ami talán fontosabb nála?

Raquel bátran vág bele az új kezdetbe, amikor a szülei munkát kapnak Magyarországon és a családnak költöznie kell. Csakhogy az új iskola gyorsan emlékezteti arra, miért volt olyan nehéz az előző: beszólások, gonosz lányok és srácok, zaklatások és egyre rosszabb jegyek. Raquel azonban nem az a lány, aki csendben meghúzza magát, ugyanis nem hajlandó elhinni, hogy attól kevesebbet érne, amiért nem fér bele mások szépségideáljába. Ezért előveszi a How to Take Revenge on the Patriarchy blogját, és elhatározza, hogy nemcsak angolul, hanem magyarul is segítséget és tanácsokat ad azoknak, akiknek elegük van abból, hogy a testük, a külsejük vagy egyszerűen csak az, hogy lánynak születtek, elég ok legyen a megalázásukra.

Gondolatrohanások közepette :)

Van valami különleges a naplementében, de vajon csak a szomorúak látják ezt? Pihe és Tömpe együtt keresik a választ.

arról, hogy a csend súlya alatt is törékeny fény villanhat fel.

Egy nyári éjszaka. Egy pokróc. Két ember, akik nem mondanak ki mindent, de mindent éreznek. Amikor lehull az első csillag, mindketten ugyanazt kívánják. Talán véletlen. Talán sors.

Hat fiatal. Egy elmegyógyintézet. Mayer Renáta úgy érzi, elárulják a nagyszülei, amikor beleegyeznek abba, hogy a lányt önszántán kívül beutalják a Vasréti Elmegyógyintézetbe. Azt mondják, csak pár hét, kivizsgálásra. De Renáta tudja: innen nem szokás csak úgy kisétálni. Az intézet falai között öt másik fiatallal hozza össze a sors, mindegyikük saját démonaival küzd, saját történetekkel, amelyek vagy összetartanak, vagy darabokra szaggatnak mindent. Ahogy egyre mélyebbre ásnak a múltban, és a saját elméjükben, a hat fiatal rájön: talán nem is ők a betegek. Hanem az, ami körülveszi őket.

Patrik már egy éve tünetmentes, úgy tűnik, végre rátalált a gyógyulás útjára. Ám egy reggel minden megváltozik. Amint felébred, régi ismerősként köszönti a mellkasát szorító súly, a fejében zűrzavarként keringő gondolatok, és az a bénító fáradtság, amely egy pillanat alatt lerántja oda, ahonnan olyan nehezen kapaszkodott fel. A hónapok alatt felépített biztonság meginog, mintha sosem létezett volna. Patrik próbál józan maradni, meggyőzni magát, hogy ez csak egy átmeneti visszaesés, de a mélyben ott motoszkál a kérdés: vajon az egész csak önámítás volt? Ebben a bizonytalan helyzetben egyvalami nyújt kapaszkodót: Zsombor, a barát, aki mellett akkor is ott van, amikor minden más összeomlik.