"Rá jöttem, hogy amit irántad érzek, az sokkal több,mint amire gondoltam. De azt hiszem már késő. " Egy újabb Mo Dao Zu Shi fanfiction, remélem tetszeni fog :)

Riley E. Raines fordítása Ajánló: Amikor egy színész lelke egy képzelt világba, míg egy képzelt karakter lelke a való világba vándorol. Xiao Zhan sok dologra képes - tud énekelni, táncolni, színjátszani, főzni és rajzolni -, de nem képes kultivátorokkal harcolni, és végképp nem képes feltámasztani a holttestek seregét! A legfőbb kérdés: hogyan kezelje Wang Yibo képzelt változatát, ha egyszer tisztában van vele, hogy ez a férfi már tizenöt éves kora óta fantáziál róla? Wei Wuxian meg merne rá esküdni, hogy egy pár perce még odakint volt, és épp a Weneket pusztította, akik elvették tőle az otthonát, de amikor kinyitja a szemét, egy álomvilágban találja magát, ahol mozognak a képek, vasszekerek járnak, és az emberek olyan gazdagok, hogy egy gyönyörű, porcelán trónusba kakilnak. Ugyanakkor ez a Lan Zhan miért mosolyog és beszél ennyit? A fordító megjegyzései: - A kínaiul használt kifejezéseket, szavakat meghagytam én is kínaiul - ez egy fanfiction, és úgy gondolom, hogy jól illik a hangulatba. Az idegen szavak jelentését minden fejezet végén jegyzetelem. - A fanfiction az MDZS történetét követi, de szemfüles olvasók felfedezhetnek utalásokat az SVSS-re és a TGCF-re is. - Bár a műben sok valós személy szerepel, ez egy fanfiction, úgyhogy minden egyes részlete kitalált. Az események, amelyek neveit ismerhetik a rajongók, soha nem történtek meg így. - A helyszínek és tárgyak nevének fordítását a megjelent könyvből vagy a magyar feliratból vettem át.

Mi egy kabala? Szerencse hordozója, szép emlékek tárháza? Esetleg mindkettő és egyik sem? Wei Ying, miközben átadja a megrendelőnek a virágcsokrot, véletlenül belekerül féltve őrzött kabalája, egy nyuszis karkötő. Bár kabalának mondja, semmi áldást nem hozott neki. Nem a szerencse hordozója, és sokkal inkább a keserédes emlékek emlékeztetője. Most először, és talán utoljára, szerencsét hoz azzal, hogy a nyúl tovaugrált gazdájától. Lan Zhan, aki csak a fehéret és a feketét különbözteti meg, a kék nyuszis karkötő neki és Wei Yingnek is új színt visz életükbe. És hát, mire valók a színek, ha nem arra, hogy összekeverjék?

Lan Zhan keveset beszél, világ életében tömören fogalmazta meg mondanivalóját. Wei Ying születésétől kezdve sokat jártatja száját. Egy a bökkenő: Wei Ying néma.

Ebben a "könyvben" a többi történetemmel ellentétben leginkább egy- illetve talán kicsivel több fejezetes fanficeket olvashattok. Mindez miért, ahelyett, hogy külön-külön lennének? Mert nagy szenvedélyem ezekkel a szereplőkkel írni, ezért kezdek kifogyni a modern au-s történetekhez használt borítókból... Kellemes olvasást. :)

Miután Wei Wuxian visszatért a halálból, Lan Wangji oldalán járja a világot. A köztük lévő barátság szövetébe mélyebb érzelmek keverednek, ennek kibogozására pedig végre esélyük nyílik a közös utazás során. Mindeközben egy különös szerzet kéri a kultivátorok segítségét, akinek klánját rejtélyes körülmények között elnyelte a tenger... A The Untamed című sorozathoz és az alapjául szolgáló könyvhöz (Mo Dao Zu Shi) írt fanfiction. A történet SAJÁT és nem fordítás :) Erotikus jeleneteket tartalmaz! 🔞 A sorozat karaktereit és történéseit vettem alapul, megőrizve a könyv stílusát. (A Mo Dao Zu Shi univerzumhoz kapcsolódó minden jog Mo Xiang Tong Xiu személyét, valamint a kiadókat, többek között a magyar fordítást gondozó Művelt Nép Könyvkiadót illeti meg. Ez alól kivételt képeznek az általam kitalált karakterek, az eredeti történettől eltérő cselekményszál és egyéb változtatások. A Szüntelenül egy fanfiction, mely nem haszonszerzés céljából, pusztán a szórakoztatásért íródott.)

Wei Ying és Lan Zhan sok éve barátok. Egy fedél alatt élnek, együtt étkeznek, együtt mennek vásárolni, együtt néznek unalmas dokumentum- és érdekes horrorfilmeket, általában egy ágyban aludnak és segítenek egymásnak hátat mosni. Mindez miért? Mert Wei Ying és Lan Zhan legjobb barátok! Szerencsére a barátságuk nem tart örökké.

Mosolyogva hajolok le hozz és simogatom meg feje búbját majd magamhoz ölelem. -Anyu, hol van apu?-kérdezi szomorúan. Szemeim könnybe lábadnak. -Apunak most dolga van. De hamarosan haza fog jönni. Ne aggódj.-adok puszit az arcára. Tekintetem az égre szegezem. Ajkaimat pedig vonallá préselem. Csak is egy gondolat jár a fejemben: Siess haza Lan Zhan!

Wei Ying büntetésből le kell másolni a "Tisztesség" "Erény" könyvét. Lan Zhan-nal lesz "össze zárva" a könyvtár pavilonban... De vajon mi történhetett valójában azalatt az 1 hónap alatt??? Yaoi/Shounen ai aki nem szereti az ne olvassa!