A Jégvidéken, a Nagy Földrész keleti felén, uralkodik egy család: a Wyvern. Sok más nemesi családhoz hasonlóan itt is meg van a rend. A férfiak mind tigrisek, a nők pedig énekesmadarak. Azonban van egy kivétel: Aysa. A lány se nem macska, se nem szarvas, de legfőképpen nem madár. Hanem róka. Az emberek épp ezért gyűlölik. Ha ez nem lenne elég, a lány még vak is. Egyedül a nagybátyja szereti őt, ezért fogadja fel unokahúga mellé a feltörekvő szellemű Tadeuszt, hogy védje meg a vak rókalányt. Azonban senki sem az, akinek látszik. Vajon Tadeusz meg tudja védeni az elátkozott rókát a saját apjától? Vagy csődöt mond a fiú, ahogy az egész életében tette? Elfeledett Entitások 1.

A szerelmed a halálán van, te pedig úgy érzed, tehetetlen vagy... Aztán megjelenik előtted egy Isten. Felajánlja neked, hogy megmenti a szerelmed életét, ha cserébe neki adod a lelkedet. Eladnád egy olyan valakiért, akiért te bármit megtennél, viszont ő szinte észre sem vesz? Megteszed, pedig semmit nem tudsz arról, ami várni fog rád. Bármilyen fájdalmat elviselnél, csak őt életben tudhasd. A jövő kiismerhetetlen, a sors megtörhetetlen, a lelkeddel már nem te rendelkezel. Minden jog fenntartva! Legjobb helyezés: 1. #Fantasy - 2017.07.08.

"Sötét szemei ragyogó csillagként villantak fel. Hosszúkás ujjaival felszántotta szőke tincseit, melyek az esti napsugarak hatására arany glóriaként keretezték markáns arcát. Éles tekintetét rám vezette. Sötétvörös ajkait fogai közé csippentette. Átkozódva temette arcát a tenyereibe. - Miért nehezíted meg a dolgomat? Gúnyosan elmosolyodva, hátat fordítottam neki. Válaszra sem méltattam." Az élet egy csalafinta labirintus, nem tudhatod mikor ütközhetsz falba, sem azt, hogy melyik út vezet a kijárathoz. Grace a saját testén tapasztalta meg a fájdalom keserű ízért és a boldogság csendes bizsergését. Az egész kalamajka egy rosszul elsült vitából és magából Howl Rowlandból született. A jóképű, bunkó és kockáshasú Howl Rowlandból.

Terepvadász akartam lenni, rabszolga lett belőlem. Egy sötét emlékkép, vagy inkább rémálom... Fogalmam sincs. Kipattan a szemem, és zihálva felülök. A szobámban csak egy halvány mécses világít. A kezembe temetem az arcom és próbálok megnyugodni. A testem tiszta izzadtság, a póló rám tapad. Már megint megtörtént. Legszívesebben kiáltanék, hogy legyen vége. Minden egyes héten ugyan az a visszatérő álomkép. A leg borzasztóbb pedig, hogy nem emlékszek rá egyáltalán. Minden egyes alkalommal csak azt veszem észre, hogy zihálva ébredek, remegek a félelemtől, a hátam pedig iszonyúan sajog. Mégis mi ez? !FIGYELEM! A történet erőszakos jeleneteket és -néhol- trágár beszédet tartalmaz!! Ja, és ebben a történetben az angyaloknak semmi köze a bibliai angyalokhoz. Sziasztok! Ez az első történet amit nyilvánosságra hozok. Sokat írtam már, de eddig még nem igazán mertem megmutatni a barátaimon kívül senkinek. Őszintén, már pár napja rágódtam, hogy kirakjam-e vagy ne, de végül úgy döntöttem, miért is ne? Sajnos a bevezetők írásában elég gyenge vagyok, de próbáltam izgalmasra írni. Nagyon kíváncsi vagyok mindenkinek a véleményére, és előre is köszönöm ha elolvasod! ❤