Matyinak egy nagy baja van az életben: a szülőfaluja, Bak. Talán azt még túlélné, hogy kirúgták a munkahelyéről, és hogy a barátja, Szabi megcsalta, de azt nem, hogy vissza kell költöznie a szüleihez. Bakon soha semmi nem történik, a kontrollmániás szülei továbbra is élnek-halnak a kocsmájukért, csak egy valami változott. Matyi kedvenc pultosát leváltotta valami egykedvű, örökké morcos srác, akivel semmiben nem hasonlítanak - azt leszámítva, hogy róla is legalább annyi pletyka terjeng, mint Matyiról. Ám amikor Szabi újra felbukkan az életében, Matyi mindent megtesz, hogy visszamehessen hozzá, és ott hagyhassa Bakot - ekkor pedig csak az új pultosra számíthat, hogy kihúzza a bajból... A fantasztikus borítóért nem tudok elég hálás lenni, nagyon szépen köszönöm @lavande11-nek! <3

Sin életének első, igaz szerelme meghal. A szörnyű veszteség után gondosan elzárja minden érzését, legyen szó fizikai érzetekről vagy az érzelmeiről. Csak azt teszi, ami az életbenmaradásához szükséges: szukkubuszként természetfeletti lényekre vadászik, hogy az élvezetükkel együtt a hátralévő idejüket is megcsapolja. De az örök fiatalság minden egyes nappal egyre gyötrelmesebb. A szürkeségen nem üt át semmi. Nem érez bánatot, de elkerüli az öröm is. Képtelen élvezni bármit is, de a kínoktól is megszabadul. Nem kötődik senkihez és semmihez. Gondosan elzárja az emlékeit, mert képtelen máshogy együtt élni a bűntudatával. Egészen addig, míg egy alak fel nem bukkan a múltból, és felszínre hozza a rég eltemetett érzéseket. De megéri újra kinyitnia a szíve kapuit, ha abban sem lehet biztos, Rowanen kívül bárkinek is van még hely odabent? Braxton nagyratörő és kegyetlen. Nem kisebb célja van, mint az Alvilág királyának lenni, még ha ez azzal is jár együtt, hogy az évszázadok óta uralmon lévő ház utolsó tagjától meg kell szabadulnia. Mindent gondosan kitervelt, azt is beleértve, kire keni rá a gyilkosságot. Mégis elkövet egy olyan amatőr hibát, hogy közel kerül a választott bűnbakhoz. És minél jobban megismeri a fiút, annál kevésbé biztos benne, hogy a célja megér ekkora áldozatot. A történet a Szenvedély ízei sorozat első része. A borító @Abeth98 munkája.

Óvatosan a szörnyekkel...

1943, Thorpe Abbotts, 412-es légibázis, Anglia. Mara Revence önkéntes nővérként érkezik a Kelet-angliai bázisra, minimális tudással, de annál nagyobb bizonyítási vággyal. Dacolva tehetős szülei akaratával, maga mögött hagyja Amerikát, hogy tehessen valamit a háborúban, ami a testvérét már elvette tőle. Claude de Montfort őrnagyot ezrede egyik legjobb pilótájaként tartják számon, ámbár vannak még páran, akik erre a címre pályáznak. A háború előrehaladtával egyre nagyobb hírnév és figyelem övezi, de azt, hogy ez az életébe kerülhet, higgadt közönnyel kezeli. Rengeteg veszély fenyegeti a repülősöket: a flak, a Luftwaffe, az időjárás, a fenti, dermesztő hideg, ám Claude de Montfort számára a legnagyobb fenyegetést valódi kilétének lelepleződése jelenti. Mara és az őrnagy bizalmas barátokként kerülnek közel egymáshoz, de amikor az érzelmek mélyülni kezdenek, az órák egyre nehezebbé válnak, főképp egy olyan katona számára, aki biztosan tudja, hogy nem éli túl a háborút. A történet - helyenként - igaz eseményekre épül, a karakterek kitaláltak, de néhányukat valós személyek inspiráltak.

Egy lány és a teste. Nagy. Ő növesztette maga köré. Egy fiú. Találkoznak. Aztán elrontják. És kapnak még egy esélyt. Erről szól ez a könyv. Egy kicsit másképp, az igaz. Amolyan 21. századi módon. Mert sok ilyen és ehhez hasonló történetet megénekeltek már filmeken és könyvben, de akad néhány olyan, ami csak chatek és e-mailek végtelen DNS-spirálként tekeredő adatfolyamába zárulva maradt ránk. (Aztán az is lehet, hogy nem is olyan nagy baj az. Meglehetősen személyes, és némiképp obszcén az egész fennmaradt anyag.) . Ez egy egyedi formában elmesélt kedves és szerethető történet egy kövér lányról, akinek van egy furcsa nővére (hogy a család többi tagjáról már ne is beszéljünk), némi szociális fóbiája és fanyar humora; és történet a fiúról, aki majd lesz a lánynak, amolyan igazi módon. . A könyvnek már elérhető egy KARÁCSONYI KÜLÖNKIADÁSA!

"Ez több volt, mint egy egyszerű puszi, több volt annál a csókocskánál, amit Alexander kért, és talán nem szabadott volna idáig elmennünk, de már megtettük, és nem fordulhattunk vissza. Elkezdtünk gurulni a lejtőn azzal az átokverte kisautóval, épp csak fékpróbát nem végeztünk indulás előtt, és túl későn derült ki, hogy talán meg sem tudunk állni." Amikor elcsattant az a csók egy koncert utáni fülledt, nyári éjszakán, Alexander és Jayden nem is gondolta, mennyi nehézséget kell kiállnia a lassacskán kibontakozó kapcsolatuknak. Az internet népe egyhamar az Art from Pain énekese és gitárosa kapcsolatán kezd rágódni, nem törődve azzal, hogy mindezzel a fiúk és a banda magánéletében áskálódik. Személyeskedő interjúkérdések, temérdek fanfiction és fanart teszi próbára a szerelmeseket. Ezt a harcot ugyanakkor nem egyedül kell megvívniuk, mert a rajongók és a zenész kollégák közt akadnak olyanok, akik melléjük állnak. De ez vajon elég ahhoz, hogy Jayden és Alexander kitartson egymás mellett?

Egy történet barátságról, szerelemről és két olyan ifjúról, akiket egy megszegett békediktátum és egy titkos szövetség hozott össze. Adrian és Kolja 1930 tavaszán találkozik a Kazán mellett kiépített harckocsis akadémián. A két ifjú még akkor nem is sejti, hogy az a két hosszú év, amit a kiképzésen töltenek, milyen röviddé és bonyolulttá fog majd válni számukra. Az önfeledt fiatalságukat egy kibontakozó tiltott szerelem és hazáik politikájának sötét leple borítja be. Adriannak és Koljának pedig döntenie kell, kockára teszik-e a jövőjüket vagy búcsút intenek egymásnak és a szerelemnek, amire vágytak.

"- Maradhatunk így mindig? Csak feküdj itt mellettem és mesélj a könyveidről, és teljen el így az életünk, jó? - Tudom, hogy valójában te sem erre vágysz, te drága lány. Csak most elkeseredett vagy és szomorú, és kell egy kis idő, amíg visszatalálsz önmagadba. De a jelent addig sem lehetséges befagyasztani. - A történelem rossz oldalán állok akkor. - Ezt épp rólad nehezen tudom elképzelni." Trish nem feltétlen álmodozik arról, hogy a gimi utolsó félévében találjon rá a szerelem. De ha mégis így alakulna, csakis olyan jelölt jöhetne szóba nála, aki legalább annyira vágja a deriválást és az objektumorientált programozást, mint ő. Aki megtalálja a közös hangot a kocka baráti körével. És természetesen aki megérti, hogy Trish szeptemberben garantáltan el fogja hagyni az elmaradott kisvárosát, hogy beteljesítse szülei félbeszakadt karrierjét, és az MIT-n váljon a legkeresettebb informatikai szakértők egyikévé. Mondani se kell, hogy nem ilyen fiú akad az útjába. Gilbert úgy öltözködik, akár egy törikönyv illusztrációja a századeleji divatról. Kereken száz évvel ezelőtti zenéket hallgat, az elveszett nemzedék íróinak kifejezéseit használva beszél, és nem viccel, amikor azt mondja, igazi, tárcsázós telefonja van. Továbbtanulás helyett egy feltörekvő jazzbandát szeretne sikerre vinni, és Boglárkának nevezi el idegen lányok gumikacsáját. Kettejük közt egyből szikrázni kezd a levegő, az időzítésük azonban rosszabb nem is lehetne. Az egy dolog, hogy Trishnek mennyi előítéletét kell felülvizsgálnia, vagy hogyan kell szembenéznie az érzelmi lavinával, amit a baráti körében elkerülhetetlenül elindít. De hamarosan utoléri az a felismerés is, hogy eddig biztosnak hitt jövőképe is mennyire ingatag lábakon áll valójában. A felnőtté válás pedig ritkán megy olyan tempóban és irányban, ahogy azt az ember előre elképzeli...

Zachary Yaseen csak egy fiú volt, aki valahogy nem értette mivel érdemelte ki ezt az életet. Nem akart ő mást csak eltűnni a világ szeme elől, festeni és elfeledni mindazt, amit tönkre tette az életét. Mégsem bírt elmozdulni. Valami odakötötte. Oda, abba a rothadó porfészekbe. Valami, ami még saját magánál is fontosabb volt számára. És volt egy fiú, aki talán túlságosan vonzotta. Jase Stagger csak egy fiú volt, aki valahogy nem találta a helyét az életben. Volt egy legjobb barátja, aki talán mindennél többet jelentett számára, volt egy csodálatos barátnője, volt egy klassz élete és egy látszólag tökéletes családja. És volt egy fiú, akit képtelen volt megérteni. Ők találtak egymásra. Egy fránya csengő és bumm. A nap, amikor megismerték egymást.

Hol volt, hol nem volt, élt egyszer két herceg Namerh virágzó földjén. Egyikük mindentől megfosztatott, a másiknak egyszeriben az egész világ az ölébe hullott. A sors azonban szeszélyes boszorkány: egyszer ad, másszor elvesz. Hat évvel később a nincstelen herceg elnyeri a trónt, és csupán az apja bosszúvágyát hagyja hátra a másik számára. Mégsem tudnak megszabadulni egymástól: egy képtelen jegyesség egy időre egymáshoz láncolja őket. Lewisban forrong a düh, a kétségbeesés és az önutálat. Kornelt egy durcás fiúcska és a bonyolódó államügyek nap mint nap új próbatétel elé állítják. A két herceg mindeközben szinte észrevétlenül kerül egyre közelebb egymáshoz. Lewis von Seföld nem kegyetlen, mint az apja, nem ártatlan, mint a bátyja, és sosem lesz olyan nagyszerű, mint Namerhi Kornel. Itt az ideje, hogy kiderítse, ki is ő valójában. Még akkor is, ha mások szemében talán örökké csak a másik herceg marad. Írói megjegyzés 1: Figyelem! Slash történet. Tehát itt bizony fiú fiút szeret. Ha nem szeretnéd elolvasni, ne olvasd! De tényleg ne! Írói megjegyzés 2: Ez a történet nem irodalmi értéknek keletkezett. Néhol butuska, esetlen, idealista, logikátlan... A fő célom annyi volt, hogy írjak valamit, ami néhány kalandot követően boldog véget ér.