| boys love | hurt/comfort | angst | trauma | friends to lovers | therapy | slow burn | A tizennyolc éves Adrian Sorensen a nap minden percében motorozna. Az iskolájában számkivetett. Egy balhés szakítás miatt letett a szerelemről egy egész életre. Az apja folyton dolgozik, nincs ideje rendesen beszélni vele, holott lenne miről beszélgetniük... Például a tíz évvel ezelőtti balesetről, ami mindkettejük életét felforgatta. Adriant a műlába és a mindennapi rémálmai emlékeztetik a történtekre. Csak a motorozásban talál megnyugvást. Minden változatlannak tűnik, míg vissza nem költöznek Norvégiába. Adrian az új iskolában a túlélésre hajt, falakat von maga köré, hogy ne ismétlődhessenek meg a múlt rossz tapasztalatai, azonban páran barátkozni szeretnének vele. Köztük akad egy fiú, aki iránt egy idő után többet érez, mint barátság. De Adriant nem érdekli a szex. Emiatt úgy érzi, hogy senki nem akarna járni vele. Működhet egy párkapcsolat szex nélkül? Helyre lehet hozni egy tönkrement kapcsolatot? Be lehet gyógyítani akár a legmélyebb sebeket is? 𝙏𝙍𝙄𝙂𝙂𝙀𝙍 𝙒𝘼𝙍𝙉𝙄𝙉𝙂 Figyelem! A sztoriban előkerül az önbántalmazás témája a főszereplő E/1-es nézőpontjában. Az ábrázolással nem célom az önbántalmazás népszerűsítése. A lelki felépülést helyezem a fókuszba. Azonban, ha úgy érzed, ez a téma felzaklathat téged, nem javaslom a történet olvasását! ╭┈ │Minden olvasásért, vote-ért és │kommentért hálás vagyok. │Ha van ismerősöd, akinek tetszene, │oszd meg vele is! ╰──────── Következő fejezet: Remélhetőleg minél hamarabb, dolgozom rajta, és köszönöm minden kedves olvasóm türelmét! A borítót @MartinaLorincz készítette, innen is köszönöm szépen a munkáját ♥

Egészen idáig menthetetlennek hittem magam, de megmentettek. Torszülöttnek, de elfogadtak. Szerethetetlennek, de megszerettek. Ha ma megkérdeznék, mi vagyok, nevetve azt felelném: menthetetlen. Hogy miként jutottam idáig? Hosszú történet... Egyes jelenetek felkavarók lehetnek!

Közel tizenöt év telt el azóta, hogy elcsattant az a bizonyos csók. Csupán egy tiniszerelem volt, melynek csillaga hamar leáldozott egy költözést követően... Vagy talán mégis többről lett volna szó egy röpke fellángolásnál? Páréves diploma, jól fizető állás, gyarapodó vagyon? Na, Balázs élete pont nem ilyen. Mindössze a szüleitől örökölt, Zala megye egyik eldugott kistelepülésén álló aprócska ház, illetve egy több mint huszonöt éves autó jelenti a legértékesebb tulajdonát, megélhetését pedig komolyabb végzettség híján alkalmi munkákkal, valamint szintetizátorozással igyekszik biztosítani a törzshelyén, a Pákosztos Macska nevezetű kisvendéglőben. Harmincadik születésnapját is itt ünnepli meg, ahol alaposan felönt a garatra, hazaérvén pedig még azt is jó ötletnek gondolja, hogy igyon egy kortyot abból a gyerekpezsgőből, amit még a régmúltban Lucától kapott ajándékba. Ettől azonban hamar álomba szenderül... Sokéves párkapcsolat, eljegyzés, kényelmes lakhatás Budapest külkerületében? Lucának ezek mind megadattak, de valamiért mégis úgy hiszi, hogy félresiklott az élete. Hiába próbálja megtalálni a boldogságot az anyja nyomásgyakorlásai ellenére, valamint az apja múltbéli tragikus halálának árnyékában, ami még mindig kísérti őt, mégiscsak egyre magányosabbnak érzi magát. A cérna végül akkor szakad el nála, amikor a jegyese az üzleti útja miatt egyedül hagyja őt egy hétre, és mintha csak megváltásra várna, bekap egy szemet abból a néhány darab cukorkából, amit még Balázs adott neki réges-régen. Maga sem érti, hogy mitől, de fáradtság lesz rajta úrrá, és hamarosan el is alszik... Vajon az álmaink elvezetnek minket az igaz szerelemhez? Egymásra találhat két elveszett lélek, akiket teljesen másfelé sodort az élet, de titkon még mindig azért vágyakoznak, hogy a régen kialudt tűz újra felizzon közöttük?