.· 𝙞 𝙬𝙖𝙣𝙣𝙖 𝙗𝙚 𝙝𝙖𝙥𝙥𝙮, 𝙘𝙤𝙪𝙡𝙙 𝙮𝙤𝙪 𝙨𝙝𝙤𝙬 𝙢𝙚 𝙝𝙤𝙬 𝙞𝙩'𝙨 𝙙𝙤𝙣𝙚 ·. Stella Larson édesanyja elveszítése és egy nyári buli megrázó emlékei után teljesen magába zárkózik, képtelen túllépni a történteken. Stella, bár minden erejével azon van, hogy távol tartsa magát az emberektől, mégsem tudja megakadályozni, hogy ne akadjon lépten-nyomon egy évfolyamtársába, Lucas Rogertsbe. A fiúnak feltűnik Stella távolságtartó viselkedése és jelentős elzárkózása, úgy érzi, esetleg segítségre szorul, éppen ezért igyekszik a közelébe kerülni, megismerni a lányt. Viszont nem tudja, hogy Stella olyan emlékeket hordoz, amelyek talán örökre megváltoztatták őt. ❝ - Haragszol? - kérdezem félve. Kizökken gondolataiból, és rám emeli tekintetét. - Miért haragudnék? - érdeklődik, arcán egy halvány mosoly bukkan fel. A pillantása nem tűnik mérgesnek, észrevétlenül fellélegzem. - Hát, most vallottam be, hogy kidobtam a kaját, amit nekem vettél. - Gondolom, jó okod volt rá - jegyzi meg. Jólesik, hogy ahelyett, hogy elítélne, azon fáradozik, hogy megértsen. ❞ © ddorcii / 2023

Cserfes, komisz, ám végtelenül jó szívű. Quinn Rosewood éppen a kamasz és a fiatal felnőtté válás állapota között stagnál. Szíve szerint maradna mindig gyerek és tinédzser, akinek semmi gondja nincs az életben, csak a házi feladatok elkészítése, és a dolgozatokra való felkészülés. Miután végzett a gimnáziumban és elindult a nyár, Quinn-nek hamar rá kell döbbennie, hogy az egyetem már a nyakán, nyári munkát kell keresnie, és a gyermek éveknek vége. Rhys Beckett talán az a fajta srác külsőleg, akire mindig is vágytál, ám belsőleg inkább azonnal menekülnél tőle. Hideg, mint a jég, szarkasztikus és arrogáns. Ő maga a megtestesült szívtipró, és egy igazi fekete bárány. Gyűlöl mindent, ami boldog, romantikus vagy művészi. Ez pedig minden, ami Quinn Rosewood-ban megvan. A kölcsönös utálatuk pedig egyre és egyre jobban olaj lesz a tűzre, miután kiderül, hogy elég gyakran lesznek egymás légkörében. Ez a nyár egyikőjüknek sem olyan, mint amilyet elképzeltek, de talán pont ezért lesz izgalmas, csavaros, fordulatokkal teli, de legfőképpen: szenvedélyes. "- Csak ma estére felejtsd el, hogy utálsz." 2024, Nappali®️

Minden egy hülye elgyengült pillanatomban kezdődött. Mentségemre szóljon, hogy már több éve keseregtem egy annyira plátói kapcsolatban, hogy az már fájdalmasan röhejes volt. Minden embernek az életében volt legalább egy plátói szerelme, az enyém miért lenne más? Hát történetesen az én viszonzatlan kapcsolatom egy fedél alatt élt velem. És történetesen az öccse az ősellenségem volt, csakhogy ne legyen annyira unalmas a történet.

.· 𝙬𝙚 𝙘𝙖𝙣'𝙩 𝙗𝙚 𝙛𝙧𝙞𝙚𝙣𝙙𝙨 𝙗𝙪𝙩 𝙄'𝙙 𝙡𝙞𝙠𝙚 𝙩𝙤 𝙟𝙪𝙨𝙩 𝙥𝙧𝙚𝙩𝙚𝙣𝙙 ·. Delilah Blaine és Noah Clark óvodás koruk óta barátok, sok időt töltenek együtt, és úgy tűnik, mindig megtalálják a közös hangot. Azonban az idei tanévben valahogy minden kissé megváltozik, és kapcsolatuk szétesni látszik. Bár megmentésén fáradoznak, a szívük mélyén, a kimondatlan gondolatok alá temetve mindkettejükben ott motoszkál az érzés, miszerint az, amit ők akarnak, talán több lenne puszta barátságnál... ❝ - Na gyere ide - hívott magához, és mosolyogva átölelt. Átkaroltam a derekát, és a mellkasába fúrva a fejem mélyen beszívtam az illatát, miközben a hajamat simogatta. - Utállak - motyogtam halkan, mire felnevetett. - Ne aggódj, az érzés kölcsönös - felelte még mindig nevetve, mire halványan én is elmosolyodtam. ❞ © ddorcii / 2022

.· 𝙞'𝙫𝙚 𝙜𝙤𝙩 𝙢𝙮 𝙢𝙞𝙣𝙙 𝙤𝙣 𝙮𝙤𝙪 ·. Diana Armani élete a tökéletesség határát súrolja, a lánynak mindene megvan, amire csak vágyhat: szerető család, támogató barátok, kitűnő tanulmányi eredmények és a nagy Ő. Diana azonban egy ideje úgy érzi, a megszokott kényelem és tökéletesség felbomlott, és az életében szereplő emberek igazi arcát nem is ismeri. A meglévő káoszt azonban tetőzi még valami, ami mély nyomot hagy a lány tudatalattijában, és amit egyszerűen képtelen kitörölni onnan, az álom újra és újra visszatér. Diana harcol az érzéssel, amit a különös vízió vált ki belőle, ám amikor az elveszett remény Ethan Walker személyében csillan fel újból, megadja magát. Az események sodrásába kerülve pedig félő, hogy összeroppan az elvárások alatt. ❝ - Biztos vagyok benne, hogy kitérő lenne a számodra. És amúgy is megszoktam már, hogy sétálok. - Ne kéresd magad, angyalka - nyúl felém, és mielőtt még reagálni tudnék az érintésére vagy arra, ahogyan szólított, megfogja a kezemet, és beültet az autóba. ❞ 𝗺𝗶𝗮 𝗰𝗮𝗿𝗮 𝗜𝗜. © ddorcii / 2025

𝐡𝐨𝐫𝐢𝐦𝐢𝐲𝐚 𝐬𝐦𝐢𝐭𝐡 - kinek lelke boldog, de valójában magányos; 𝐧𝐨𝐚𝐡 𝐬𝐮𝐦𝐦𝐞𝐫𝐬 - ki népszerű, de lelke valójában magányos; így köti össze őket a 𝐛𝐞𝐞́𝐤𝐞𝐥𝐨̋𝐝𝐨̈𝐭𝐭 𝐞́𝐫𝐳𝐞𝐥𝐦𝐞𝐤 𝐝𝐞 𝐨̋𝐤 𝐧𝐞𝐦 𝐭𝐮𝐝𝐣𝐚́𝐤. ••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••• Horimiya Smith egy 17 éves lány, akinek élete egészen jónak mondható: jól tanul, szép, van egy legjobb barátnője, akivel mindent meg tud beszélni. Egy bökkenő van az életében: sosem volt még szerelmes. De ezt Horimiya nem tudja, annak ellenére, hogy párkapcsolatban él két éve Owen Summers-el. Ő szentül meg van győződve arról, hogy igenis szerelmes a párjába. Ennek hamisságára döbbenti rá Noah Summers, aki történetesen Owen szívdöglesztő, udvarias bátyja. Noah mindent elkövet annak reményében, hogy Horimiya rájöjjön: sosem volt még szerelmes, csupán Beékelődött érzelmei tartják az öccse mellett. Egyszerű, kedves történet attól, hogyan tapasztalja meg az első szerelmet egy népszerűtlen lány, és egy közkedvelt fiú. ••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••• 𝘦𝘻𝘵 𝘢 𝘬ö𝘯𝘺𝘷𝘦𝘵 𝘢𝘻𝘰𝘬𝘯𝘢𝘬 𝘢𝘫á𝘯𝘭𝘰𝘮, 𝘢𝘬𝘪𝘬 𝘯𝘦𝘮 𝘵𝘶𝘥𝘫á𝘬 𝘦𝘭𝘦𝘯𝘨𝘦𝘥𝘯𝘪 𝘢𝘻 𝘦𝘮𝘣𝘦𝘳𝘦𝘬𝘦𝘵, é𝘴 𝘧é𝘭𝘯𝘦𝘬 𝘢 𝘷á𝘭𝘵𝘰𝘻á𝘴𝘵ó𝘭. 2022, axellewriter

"A vállamnak dőlve nézett fel a szemeimbe majd egy halvány mosoly suhant végig arcán. Letöröltem az utolsó könnycseppeket az arcáról majd közelebb hajolva hozzá egy csókot nyomtam a homlokára. - Ugye velem maradsz? - kérdezte halkan, már szinte félig aludva. - Örökké - feleltem neki. - Megígéred? - kérdezte bizonytalanul. - Amikor veled vagyok akkor minden jobb.... - motyogta majd már nem hallottam semmit csak az édes szuszogását."

- Reni? - kérdezte anyu idegesen, álmos hangon. Ekkor valami reflexből jött ötlet miatt mégnagyobbat belefejeltem az ajtóba, majd riadtan, ám de kifejezéstelen arccal fordultam meg. - Mióta vagy fent? - Hát erre keltem, b*zdmeg. Fejelgeted a bejárati ajtót, mint valami Down-kóros. Hangosan felröhögtem, bocsánatot kértem, és felajánlottam, hogy menjünk vissza aludni. Benne volt az ötletbe. - Tudom, hogy itt volt - mondta, mielőtt még elindultunk a lépcsőn. - Ki? - nyögtem ki. - Cortez. 2.#cortez 19.10.12 🥺 2. #szentjohanna 20.02.26 🧡 3. #zsolti 20.05.29 💞 1. #szjg 20.07.30 💜 1. #dave 20.09.16 💗 1. #reni 21.01.16 ❤️! 1. #virág 22.03.31💖

•Befejezett• ,,-Mutasd hol fáj az oldalad.-Kértem, mire felhúzta a pólóját. Egy nagyon kicsi folt látszódott az oldalán, gyengéden oda nyúltam, és végig simítottam. Láthatóan kirázta a hideg az érintésemtől. Tiszta libabőr lett. Elkapta rólam a tekintetét. Nagy levegőt vett, és a plafont kezdte el bámulni. Elmosolyodtam. Nem akartam fogyelmen kívűl hagyni, hogy zavarba hoztam. -Jól vagy?-Kérdeztem mosolyogva. -Fantasztikusan.-Mondta a plafont bámulva, nem nézett rám, az arcáért nyúltam és magam felé fordítottam, mélyen a szemeibe néztem, mire rám nézett. Mégjobban zavarba jött, az arca elkezdett pirosodni, elhúzódott tőlem mire felnevettem.-Csak ne érj hozzám!-Mondta égő arccal." 2023.09 Romantikus 🥇