A trilógia második része. Megfizette az árát, de Lara sikeresen megszerezte, amit akart. A lelkiismeretének nyugodtnak kéne lennie, hiszen azzal az egy céllal érkezett a Roxfortba, hogy teljesítse Raisa kérését, nem? De újdonsült barátságai odavesztek és a Rend bizalma elveszett. Lara egyik fele meg van győződve arról, hogy az áldozat megérte. A másik? Azt mindenáron el akarja nyomni, hogy a személyes érzései ne szólhassanak bele a feladatába. Embereket kell mentenie, és ahhoz, hogy ez úgy mehessen, mint a karikacsapás, szüksége van a Rend bizalmára újra. Lara eddig sem riadt vissza attól, hogy piszkosan játsszon, és most is mindenre elszánt, hogy elérje, amit akar. De meddig tudja ezt az állapotot fenntartani, amikor céljaihoz folyamatosan újabb darabkákat kell feláldoznia magából, és a múltjából? Mikor mondja azt végre, hogy elég? A saját karaktereimen kívül minden jog J.K. Rowlingot illeti. A könyvben előfordulhatnak felkavaró jelenetek, ezért megcéloznék vele egy 16-os korhatárt.

A trilógia első része. Az ördög sosem alszik, tartotta a mondás, amivel az összes Durmstrangos diák egyet tudott érteni, aki valaha megismerte Larissa Lenkovot. A lány kegyetlen, megfélemlítő és aljas, és ami a legrosszabb az egészben; elképesztően okos is. Nem csoda tehát, hogy az összes Durmstrangba járó varázsló és boszorkány fellélegzett, mikor az iskolában történt titokzatos haláleset után Lara úgy dönt, iskolát vált. Lara új célokat tűz ki magának a Roxfortban, a kérdés csak az, hogy meddig képes elmenni, hogy el is érje őket? A saját karaktereimen kívül minden jog J.K. Rowlingot illeti.

"-Doktornő... maga szerint mi a valóság? A nő figyelmesen fürkészte a betege arcát. A fiú állta a pillantását, és mielőtt a másik bármit is mondhatott volna, meg is válaszolta a saját kérdését. - szerintem a valóság az, amiről elhisszük, hogy igazi. Az a mi valóságunk. Lehet, hogy csak a miénk... de a számunkra az az egyetlen." Cassy egy átlagos, tizenhét éves fiú, nem átlagos múlttal, amit talán már el is felejtett. Amikor azonban egy kellemetlen incidens után furcsa dolgok kezdenek történni vele, és körülötte, rákényszerül, hogy olyan ajtókat nyisson fel az elméjében, amiket legszívesebben örökre befalazna. Vagy talán az ajtók maguktól nyílnak ki? Hol végződik a valóság, és hol kezdődik a képzelet? Testet ölthet-e valami, amire sokat gondolunk, és létezhet-e valaki, akit csak mi látunk? Vajon csapdába eshetünk... a saját fejünkben?

Minden a zsebtintatartóval kezdődött... és aztán a szerelemmel folytatódott. (A történet a fiúk saját idejében, de három évvel később játszódik.)