Figyelmeztetés: a versek tartalma felkavaró lehet, 18 éven felülieknek ajánlom az olvasásukat! Verseim több, mint 10 évvel ezelőttről. Életem során csak néhány embernek mutattam meg őket, fogadjátok őket szeretettel. Igyekeztem úgy hagyni, ahogy megírtam őket, hibájukkal együtt az én verseim. ❤️

A könyv egy egyszerű felhívás, melyben szeretnénk rávilágítani embereket arra, mennyit számít egy-egy visszajelzés az íróknak!

Samantha Mars megboldogult nagyapjától örökölt egy kisebb birtokot a Perzsa-öböl térségében. Arthur Mars a halálos ágyán megeskette unokáját, hogy soha ne adja el. Amikor a Haard Ingatlaniroda erőszakosan próbálja rávenni az eladásra, Samantha személyes találkozót kér a cég igazgatójával. Azonban a férfi nem jelenik meg, ami további feszültséget szít a lányban. Samantha elhatározza, hogy elutazik a birtokra, de nem számít arra, hogy Al-Zahir uralkodó sejkje is érdeklődik a föld iránt. A sivatagban azonban, Samantha testét és lelkét nemcsak a forró perzsa homok égeti meg..

"Draco bólintott, aztán felállt, és nagyot nyújtózkodva ásított egyet. Oké, senki ne mesélje be nekem, hogy ezt nem szánt szándékkal csinálta. Ah, próbáltam nem bámulni a szépen kidolgozott felsőtestét, de hát lányból vagyok, könyörgöm, még pedig tinilányból... így akaratlanul is megakadt rajta a szemem. - Csinálj egy fotót, azt bármeddig nézheted! - kacsintott rám Draco, és sarkon fordult. - Hova mész? - kiáltottam, mire visszanézett a válla felett. - Felmegyek átöltözni. De ha ennyire akarod, majd máskor is toplesskedek! - humorizált, és kettesével véve a fokokat felsétált a lépcsőn. " Sziasztok! Ez az első netre feltöltött fanficem, remélem tetszeni fog! Már régen olvastam a Harry Potter könyveket, szóval hogyha hibát találsz benne (vagy esetleg tetszik :) ), kérlek írd meg kommentben! Kritikát nagyon szívesen fogadok, szóval csak bátran! Jó olvasást! :3

Szellem Sikítani akarok. Sikítani, ameddig be nem rekedek, ameddig a hangom el nem hal, sikítani, hogy végre szétrepedjen körülöttem a világ. Sikítani, hátha valaki meghalja. Sikítani, hátha valakit érdekelni fog. Sikítani, hogy a valóság szilánkjaira hulljon. Lidérc Csodálatos, ahogy vergődik az élet súlya alatt, ahogy rátelepszik és összenyomja, de ő harcol, ellenáll, ahogy berogy a válla, kihúzza. Milyen apróságokba kapaszkodhat még bele, mielőtt a sokat kerülgetett örvény magába szippantja? Némán üvölt belőle a gyötrődés, a fejemben hallom a könyörgését: „Legyen vége! LEGYEN VÉGE!". Megszabadítsalak tőle? Szeretnéd, ha feloldoználak? Megteszem, madárka.

Te mit tennél, ha úgy ébrednél, hogy az elmúlt életed egy jó nagy részére nem emlékeznél? A szörnyű fájdalomról nem is beszélve, ami a szíved környékén jelenik meg egy friss heg kíséretében..

Egy fiatal lány, kinek élete cseppet sem mindennapi, találkozik egy gyilkossal. Érzelmek kavalkádja lepi el mindkét fél életét, de végül ki győz? Egy lány, ki csak boldog szeretne lenni, vagy egy hidegvérű gyilkos? Ki lesz az első áldozat? ~ 2017.8.10. - 2018.9.2. ~ ❤Első helyezés rejtély/thriller kategóriában: 2018.2.14 ❤ Többszörös első helyezett ❤

Éreztétek már úgy, hogy valami akaratotok ellenére elrabolta a lelketeket? Szorítja fekete karmai közt és sose ereszti el többet? Egészen addig, ameddig már nincs szükséged rá. Akkor úgy dönt, hogy visszaadja. Egy laza mozdulattal hozzád vágja, mintha akármelyik sarki boltba kapható lenne. De te már üres vagy legbelül. Nem érzel, csak nézed a gyorsan mozgó világot, aminek többé már nem vagy a részese. Ami kilökött magából, mintha undorító izéd lenne, a földre köpött. Alig érzem testem bármely porcikáját. Csak a hideget érzem, amit árasztok magamból, szinte azonnal megfagyasztja a lelkem, amikor hozzácsapódik a mellkasomhoz, majd szemétként hullik alá a porba. Egy olvadt tócsa maradt belőle, ami halványkéken pislákol, apró reménysugarakat keresve. Nálam hiába próbálkozik, már elvesztett. Búcsút intek a halálnak, megfordulok, majd a lelkemet otthagyva üres dallamot dudolva tovább állok. Nem maradt már másom csak a halál...