RochlitzRita25
A mĂșlt a mĂșltĂ©.
Az emberek jönnek-mennek, vĂ©gĂŒl eltƱnnek az Ă©letĂŒnkbĆl.
Vagy mégsem?
Ăjra feljöhet a mĂșlt egy darabja, amit makacsul prĂłbĂĄlsz elrejteni magadban?
Egy darab, amit eltemettĂ©l a szĂved mĂ©lyĂ©re, mondvĂĄn, nem hagyod neki, hogy elvegye tĆled az Ă©let örömeit.
AztĂĄn jött a hĂr.
Visszajön.
Az az ember, akit végre magad mögött hagytål.
Az az ember, aki mindenkinĂ©l jobban ismert, de összetörte a szĂved.
Marlowe Velasquez Ășgy vĂĄg neki az utolsĂł Ă©vĂ©nek, hogy vĂ©gre boldog lesz. Elengedi a rĂ©gi fĂĄjdalmakat, Ă©rzelmeket, be nem teljesĂŒlt szerelmeket, Ă©s a jövĆjĂ©re koncentrĂĄl. Az ĂĄlmĂĄt tartja szem elĆtt, ami nem mĂĄs, mint bekerĂŒlni az New York University kreatĂv ĂrĂĄs szakĂĄra.
Egyetlen bökkenĆ van csak, ami tönkreteheti az ĂĄlmĂĄt.
Egy tantĂĄrgy, ami lehĂșzza az egĂ©sz ĂĄtlagĂĄt.
Szeptember közepĂ©n behĂvjĂĄk az irodĂĄba, hogy korrepetĂĄlĂł embert ajĂĄnljanak neki: egy fiĂșt, aki hĂĄrom Ă©v utĂĄn most tĂ©rt vissza a vĂĄrosba.
Egy fiĂșt, akit Marlowe mindennĂ©l jobban el akar felejteni...
Callen Rayes hårom éve hirtelen, csendben tåvozott csalådjåval a kisvårosból, aminek oka azóta sem ismert.
Most visszatért, ugyanabba az iskolåba, ugyanazokhoz az emberekhez.
Ăs Marlowe-hoz.
A lĂĄnyhoz, aki beragyogta a mindennapjait.
Az Ă©lsportolĂł röplabdĂĄs fiĂș jeles tanulĂł is. Egy szeptemberi napon behĂvjĂĄk az irodĂĄba, hogy tudĂĄsĂĄt ĂĄtadja valakinek, ezzel segĂtve annak az embernek a tanulmĂĄnyait.
Callen pedig a nevet meghallva készségesen elfogadja az ajånlatot.
A közös idĆ remĂ©nyĂ©ben.
Van, amit eltemetĂŒnk magunkban, de vajon a szerelem is eltemethetĆ?