Te mit tennél, ha hirtelen kirántanák alólad a talajt? Ha a nagybetűs Élet kapujában állva mindent elvennének tőled, amit addigi életed során kaptál? Ha sosem találnák meg azt, aki ezt tette veled? Kékesy Szeben tökéletesnek gondolta az életét, és soha nem is vágyott többre, mint amit kapott. Egy éve maradt csak hátra a gimnáziumból, amikor egy ismeretlen vérfarkas likantrópiával fertőzte őt és a barátait. A Misztikumügyi Hatóság szerzett nekik tanítót, nyomoztak a támadójuk után, de a tettest egy év alatt sem találták meg. Szeben akkor először érezte úgy, hogy nem elég számára, amit kapott. A tanítás, a képességek, a falkája. Mindez egyre kevésbé érdekelte, ahogy telt az idő. Csak arra vágyott, hogy megtalálja az alfát, aki tönkretette az életét. Ehhez azonban többet kellett áldoznia, mint elsőre gondolta.

Szombaton délután lövöldözést jelentettek az amerikai középiskolából. A könyv története három nappal ezelőtt kezdődik, egy ködös csütörtökön, az új korszak zűrzavaros hajnalán. Hét fiatal három napját követhetjünk benne nyomon, keresztül-kasul a megbénult városon, akiknek végül több közük lesz egymáshoz annál, minthogy ugyanannak a (hivatalosan nem is létező) elitiskolának a diákjai. De vajon kiderülhet-e ezalatt a pár nap alatt, hogy mi okozta a tragédiát? Kik lesznek az áldozatok? Kik a túlélők? És melyikük az elkövető?

Zoe semmire sem emlékszik a múltjából, azonban nincs ideje az elfelejtett életét kutatni. Amióta magához tért Fata Morgana egyik kórházában, mások döntenek a sorsa felett, és nem találja a helyét a világban. Nappal a szökését tervezi, éjszaka egy visszatérő álmot próbál megfejteni egy kozmoszban lebegő palota romjairól, és a felette tátongó, mindent elpusztító fekete lyukról. Riley különleges, ám megterhelő kapcsolatban áll a halállal. Valahányszor erőt merít belőle, felszaggatja a múlt sebeit. Démonait emiatt sosem tudta elűzni, viszont megtanult együtt élni velük, és most ők vezetik élete legfontosabb feladatában: megmenteni gyerekkori barátját, és örökre eltűnni az életéből, hogy a felejtés ajándéka az övé maradhasson. Azonban egy végzetes éjszaka, amit egyedül ők ketten élnek túl, felforgatja a terveiket, és összeköti sorsukat.

Andris egy átlagos, huszonöt éves férfi, aki számítástechnikával foglalkozik, és ötödik éve próbálja túltenni magát egy csúnya szakításon. Legalább is, mindenkinek ezt a képet kell mutatnia magáról. Valójában tíz éve az apja gyilkosa elől bujkál, sehova nem járhat el egyedül, tilos használnia a varázserejét, és még az anyjának sem mondhatja el, hogy tudja, mi is ő valójában. Ha megtenné, újra búcsút mondhatna azoknak az emlékeknek, amiket tizenöt évesen kapott vissza egy szerencsés véletlennek köszönhetően. És életveszélybe sodorná a szeretteit. Az utóbbi tíz évben minden jól ment. Tomi, a legjobb barátja mindenhová elkísérte, egy nyomozó pedig rendszeresen ellenőrizte, minden rendben van-e vele. Ám az utolsó látogatás után Andrison úrrá lesz a késztetés, hogy sóvárgás miatt egyedül menjen le a sarki boltba, és ami elromolhat, az el is romlik. Harc egy vámpírral, találkozás egy ismerős idegennel, egy különös jel, amit már látott az apja naplóiban, Andisban pedig azon az éjszakán fel is vetődik a zseniális ötlet: meg akarja keresni a Vadászokat, egy embereket védelmező csoportot, akik talán megvédhetik az apja gyilkosától. De vajon ők képesek lesznek legyőzni valakit, aki ellen már a második világháború alatt elbuktak? Vagy Andris pont a reményeibe bukik majd bele?

A Jeremiás Katolikus Intézmény a remény ígéretével csábítja magához a nehéz sorsú, elveszett férfiakat - legalábbis a külvilág szemében. Ám a valóság egészen más: egyetlen teszt elegendő ahhoz, hogy a rendszer megítélje, ki az, aki a saját neméhez vonzódik. Az ilyen fiúkat a Főintézménybe küldik, ahol a középiskolai évek árnyékával találják szembe magukat - szigorral, fegyelmezéssel és kontrollal. A Jeremiás célja világos: elnyomni a másságot. Terápiák, szigorú szabályok, kötelező hittanórák, heti misék, kőkemény edzések - mind azért, hogy a bentlakók igazi férfiak legyenek. Minden osztályhoz kijelölt pszichiáter tartozik, és egy még szigorúbb osztályfőnök ügyel arra, hogy senki ne térhessen le az útról. De van egy osztály, amely nem fogadja el a sorsát. A 107-es osztály pálcát tör minden felett, a tanárok pedig képtelenek arra, hogy betörjék őket. A fiúk szökésre készülnek. Ám a Jeremiás falain kívül sincsenek biztonságban, és az igazgató mindent megtesz, hogy ne sikerüljön nekik. Meddig mehet el egy intézmény a nevében hirdetett jószándék mögött? És meddig mehet el az ember a szabadságáért? Ezt a diáklázadást azonban ellenzi-e az osztályfőnök és a pszichiáter, vagy ők is ugyanígy gondolkodnak erről az egész rendszerről?

Kyler hangját milliók szeretik, de senki nem érti igazán. Főleg az nem, akinek a néma sikolyai szólnak nap, mint nap. A szerelemnek álcázott kapcsolat lassan felemészti, miközben az érintések, amik egykor biztonságot jelentettek számára, most nyomot hagynak, nem csak a testén, hanem a lelkén is. De meddig maradhat csendben, mielőtt végleg elnémulna belül? Meddig hazudhatja, hogy jól van, csak mert mindenki úgy akarja látni? Kyler eddig másokért énekelt, de most meg kell tanulnia önmagáért kiabálni. Mert még hisz, remél, kapaszkodik. Aztán amikor úgy tűnik, hogy végleg elnyeli a sötétség, megjelenik valaki, aki nemcsak hallja a hangját, hanem érti is. De vajon képes lesz újra megnyílni, és bízni, amikor a múlt árnyai még mindig szorosan markolják? 💢18 éven aluliaknak nem ajánlom!💢

Egy derékba tört, művészi karrier, toxikus szülők, és a világ legaranyosabb, leghűségesebb barátnője. Luca és Flóra kiskoruk óta össze vannak nőve, mindent sülve-főve együtt csinálnak. Együtt élnek, alszanak, és közösen tervezik a jövőjüket, úgyhogy nem csoda, hogy mindenki össze akarja hozni őket. Luca viszont egyvalakit vesz csak észre. Sonja egy igazi őrült, bulizós csaj, aki lazán veszi az életet. Túlságosan is lazán. A felszín alatt viszont egy érzékeny, sérült nő lakozik, aki csak szeretetre szomjazik. Luca egy vad és kalandos együtt töltött hét után Horvátországban úgy dönt, hozzáköltözik Norvégiába Flórával együtt. Mert miért is ne. Mi baj lehetne abból, ha együtt él három, totál ellentétes csaj, akik full féltékenyek egymásra, és akik folyamatosan titkolóznak, még saját maguk előtt is? Figyelmeztetések: 🔞 explicit, nők közötti erotikus jelenetek 🤬 káromkodás 💔 traumák 🫂 önbántalmazás Jó tanács: Ne olvasd tömegközlekedési eszközön. Én szóltam! 🤭

Boszorkányok csak a mesékben léteznek. Nincsenek és soha nem is voltak. Vagy talán mégis? Mi az igazság abból, amit a filmek, a könyvek, a Halloween, és egy boszorkányhívő nagymama meséi elmesélnek róluk? Lehet, hogy mindez valóban csak mese. De melyik kislány ne szeretne néha boszorkányosat játszani, és varázserőt képzelni magának? A kis Lucy Moon biztosan boldogan lenne olyan jóságos boszorkány, mint akikről a nagyija meséiben hallott. Az iskola és a mateklecke nem is annyira fontosak, azok miatt főjön csak Suzie, a bébiszittere feje. Hiszen ez csupán egy kislány ártatlan játéka, boszorkányok pedig nincsenek... A borító a csodálatos @kittimxmbb alkotása! Köszönöm!

Szilas Marcell, vagyis Marci kedvenc tantárgyai a fizika és a történelem. 17 éves gimnazista, mégis zakóban, garbóban és dioptriátlan szemüvegben jár iskolába, hogy mások már a külsejéből tudják: 200 körül van az IQ-ja. Kevés barátja van, mégis úgy érzi, nyitott könyv mások számára, elvégre összesen egy titka van, de az úgyis teljesen magánügy. Szereti reálisan megközelíteni a dolgokat, és megvet mindenkit, aki akár csak viccből hisz a természetfelettiben. Novák Márton, avagy Ton odáig van az irodalomért és a filozófiáért. 17 éves korára már majdnem minden létező színben pompázott a haja a sötétkéktől a bugyirózsaszínig, ruhák terén viszont előbb ugrana ki az ablakon, mint felvegyen bármit, ami nem fekete. Rengetegen keresik a társaságát, már-már az egész iskolában népszerűnek mondható, azonban kevesen tudják, ki is valójában. Teljesen komolyan hisz a természetfelettiben, és mindenki a bögyében van, aki még csak el sem akar játszani a gondolattal, hogy ilyesmi létezhet. A két fiú enyhén szólva sem kedveli egymást, napi rendszerességgel szólnak be a másiknak, és bőven soknak érzik azt a félpercnyi időt, amíg reggelente látniuk kell egymást a lépcsőházban. Aztán a 11. évük kezdetével egymás mellé kényszerülnek ülni irodalom fakultáción, és már borul is a bili. Vajon meddig tart, amíg egymás folytonos megviccelése valami mássá formálódik? Ton egyáltalán hogyan képes olyan vicceket véghez vinni, amiknek fizikailag lehetetlennek kellene lenniük? Marci képes lesz valaha nyitottan állni bármihez, amit Ton mond? Lehet két, ennyire különböző ember közt barátság? Na, és több? Nehéz kérdések ezek, és talán a válaszok még nehezebb súlyként telepednének egy Marcihoz hasonló fiú vállára, de amíg meg nem kapja őket, addig "Ez így irreális!"