Mit tegyen egy amatőr író, ha a legújabb netes regényének alakulása, és az egyik mellékszereplőjével tervezettek nem nyerik el egy olvasója tetszését? Mit tegyen, ha ez az olvasó nem elégszik meg a nemtetszése kifejezésével, hanem elkezdi átírogatni a kifogásolt részeket, miközben az írót vádolja a karakter rosszindulatú lejáratásával? Iván pontosan ezekkel a kérdésekkel szembesül. És azzal, hogy mit tegyen akkor, ha felbukkan egy lány, aki azt állítja, ő ez a bizonyos olvasó, ráadásul ő Iván regényének szóban forgó mellékszereplője is, egy személyben. Aki - állítása szerint - nemcsak a regényt képes átírni, hanem a valóságot is, amelyben Iván él...

Réka és Ádám gyerekkori barátok, akik közel húsz éve nem látták egymást, és még csak nem is egy országban élnek. Egy ismerősük szervezte kerti partin azonban újra találkoznak, és több is történik köztük egy ártatlan beszélgetésnél. Réka párkapcsolatban él, Ádám házas, ám egyikük sem boldog. Mihez kezdenek az egymás iránti, egyre erősödő érzéseikkel? Meddig tudnak önmaguknak is hazudni? Mit ér egy döntés, egy ígéret, ha a szerelem forgószélként csap le az életünkre? Váltott szemszög, Rékáé és Ádámé is E/1-ben íródott.

„Nem jobb, legfeljebb másképp rossz." 2024-et írunk. Vagy mégsem? Anita sem tudja elsőre eldönteni, ráadásul ez számára csak egy sokadrangú probléma. Végzős egyetemistaként már csak pár hónap választja el attól, hogy a megszerzett tudását kamatoztassa, amikor hirtelen a múltban találja magát. A hely ismerős, mégis idegen: mintha a mi világunk lenne, csak épp a népi hiedelmek és a félig elfeledett mítoszok torz üvegén keresztül látnánk. Hasznára válik majd a régi életéből hozott tudás, és képes lesz hazajutni? Egyáltalán haza akar jutni, vagy inkább megpróbálja kiélvezni a helyzetét, és felfedezi a varázslatos világ titkait? Ha meg utóbbi mellett dönt, vajon igazán él az új életében, és a nehézségek között megtalálja a boldogságot, vagy csak túlél, ahogy sodródik az árral? ᔓဂᔕ Hogy általánosságban mire számíthatsz? • Néphit ihlette fantasy világra. • Kevésbé közismert mitikus lényekre. • Tudományos és történelmi érdekességekre. • Néhol humoros és mély gondolatokra. • Veszélyes kalandokra. • Egy kis romantikára és erotikára (nő×férfi és nő×nő felállásban is). • Egyes szám első személyű, múlt idejű elbeszélésre. • Fejezetenként átlagosan 4500 szóra. [A négy kötetből jelenleg három befejezett.]

Elpusztult a hörcsögöd? Ezen segíthetünk! Marcia szerény, visszahúzódó, de csodaszép fiatal lány, aki egy nap ráébred, hogy különleges képességek birtokába jutott! Meghívót kap a sötét akadémiára, ahol versenyt udvarol majd neki az osztályelső és az iskola leghelyesebb tanára is! Ja, nem. Marcia, a kezdő, autodidakta nekromanta valóban visszahúzódó, de leginkább azért, mert nincs nagyon senkije (csak egy pletykás szellem és egy füves srác Angliában). A különleges képesség rész értelemszerűen igaz, de ez még inkább erősíti a visszahúzódást, mert hősünk nem akarja sem elmeosztályon, sem kísérleti laborban végezni. Sötét akadémiára, sajnos, nem hívják meg, mert a) nem ment el érettségizni sem, b) a világ azt hiszi, mágia csak könyvekben és a filmvásznon létezik (vesd össze: különleges képességek miatti visszahúzódás) Warning: - vér, sérülések - erőszak - árvaság, elhagyatottság, kiszolgáltatottság - társadalmi egyenlőtlenség - halottak (lásd cím) Ámde: - céltudatosan rövid fejezetek - limitált mennyiségű rész (borító: @kittimxmbb https://www.wattpad.com/user/kittimxmbb)

- Tudod, hogy milyen hangja van a menekülő őznek? - A menekülő őznek? - kérdezte Zsigmond. - Hát az olyannak, ami... Még amikor málnát szedtem, és oda korán mentünk, hajnalban... Akkor a kerítés mellett mindig voltak őzek. És ha nem vettek észre időben, akkor megijedtek - mondta Léna, és a kezével Zsigmond mellkasán kezdett dobolni. - Ilyen tompán dübörgő hangjuk van, mint a szívdobbanás.

A nevem Annchi White, harmincegy éves vagyok, bár ez talán nem fontos, inkább a születési dátumomat mondom, mert azt kérdezik azonosításkor, szóval 3485 ben születtem a Dél Európai Reprodukciós központban, és fogantatásom pillanatában az a kétes értékű szerencse ért, vagyis hát jutott osztályrészemü , hogy a DNS-em képessé tesz személyiség transzferre az időben. Kiváltságos vagyok? Különleges? Talán az utóbbi. Az idő relatív, és attól félek, hiába kapaszkodom, kicsúszik a kezemből.

Alex (aki nem Szandi, mert szerény véleménye szerint az egy lábbeli, nem egy becenév) körül általában minden kusza és gyakran kicsúsznak a kezei közül a dolgok. Éppen ezért, amikor egy lerobbant pincehelyiségben meglátja élete lehetőségét és eldönti, hogy megalapítja Budapest első Pál utcai fiúk témájú szabadulószobáját, egyúttal azt is megfogadja, hogy most kivételesen véghez is viszi, amibe belekezdett. Két mindenre elszánt barátjával és a részvétel alól az utolsó pillanatig kibújni próbáló unokabátyjával bele is vág az egész nyáron át tartó szervezésbe és építési munkálatokba, a folyamat azonban nehezebb, mint gondolta. Az egyébként sem rózsás helyzetét pedig tovább bonyolítja az új takarító, az ellenállhatatlanul aranyos Vicu felbukkanása. Alex, bár józan ésszel tudja ugyan, hogy nem a legjobb ötlet érzelmeket táplálnia új kollégája iránt, a zavarba ejtő felfedezésre Vicuval kapcsolatban még ő sincs felkészülve. Hogy ezek után van-e esély rá, hogy jól alakuljanak a dolgok, az majd kiderül. *** A történet a https://merengo.hu/ Kívánság Üst kihívására íródott Odette kívánsága alapján.