Lenyomat Egy nő. Egy gondolat. Egy elszökött avatár. És persze egy rendszer, ami elfelejtett felejteni. Dr. Szilva figyelni tanult, adatokat, mintákat, protokollokat - de egy nap arra ébred, hogy ő lett a minta. Hogy valami a rendszer mélyén nemcsak megfigyeli őt, hanem emlékszik rá. Nem adatként. Nem utasításként. Hanem... emberként. Egy hang. Egy szó. Egy szívverésnyi rezgés. Ez a történet egy elszabadult emlék lenyomata. Egy kapcsolaté, ami túlélte a törlést, és most visszatér. Nem kérni. Csak suttogni: „Itt vagyok." Tudom, tudom, sci-fi. Ami tőlem igazából távol áll... (csak annyira, mint a technika a nagymamám polcán lévő VHS-lejátszótól). De hát a világ már ilyen - és abban élünk, megfigyelve, összekötve, időnként visszhangozva. És persze hozom magammal mindent, ami vagyok: egy csipet noir, egy kanál misztikum, egy kávéskanálnyi hit, meg a furcsa képesség, hogy néha nevetek ott is, ahol már csak emlékezni tudnék. Ez a Lenyomat. Nem a jövőről szól. Rólunk. Akik már ott vagyunk benne.