Nincs helyem ezen a világon , életem romokba . De haláltól mért félek? Valaki segítsen rajtam . Egy fényt láttok az alagút végén, talán ez a vég? Nem , egy új kezdet új emberekkel egy családdal és egy szeretővel . Meddig fog ez még tartani? 👬Yaoi avagy boyxboy🌈 🔞részek vagy kevesebb😂 Depresszió & erőszak💉💊 Trágár szavak 🖋 Te döntésed hogy el olvasod x3 ( Elirás hibák találhatók benne, bocsi☺)

"Terpeszbe tolja szét a lábaimat, miközben felnéz rám, mélyen a szemembe. - Az önkontrollt még gyakorolnom kell. Azt akartam, hogy te elégítsd ki magad a szemem láttára, de nem bírom ki. - Hozzá dörzsöli az arcát a hasamhoz, majd felnéz rám. - Magamnak akarlak." "- Ha most itt hagylak a gyönyör kapujában, mérgelődve fogsz remegni azért, hogy mégis folytassam. - Lassan körbe nyalja a csiklómat. - Nem mondom, kedvemre lenne a könyörgésed, de milyen hálátlan lennék, ha egy ajándékért büntetés lenne a viszonzásom." (A borító és a fejezetek legvégéhez csinált kis kártyákhoz a képek a Tears on a Withered Flower nevezetű manhwa képei közül lettek kiválogatva. Ajánlom nektek is ezt az alkotást.)

"- Térdelj a fejem két oldalára! - Mi? Belemarkolok a combjába. Mikor elengedem, az ujjaim egy pillanatra rózsaszínesebb árnyalatban látszanak meg a bőrén. - Ülj az arcomra."🔞🫣 "- Jó kislány - duruzsolom a belső combjába. Először csak levegőt veszek a bőréhez préselt orromon keresztül. Mandula illat. Krémes mandula. Ami most keveredik az izgalmának illatával." 🔥🥵 (A borító a Tears on a Withered Flower nevezetű manhwa egyik pillanat képe. Ajánlom nektek is ezt az alkotást.)

Sasada Haruki (Haru ahogy a nagyközönség ismeri) egy híres idol. Nem érdekli a hírnév, egyedül az éneklésnek él. Nincsenek barátai, és nehezen jön ki az emberekkel. Nyugalmas mindennapjainak a bejelentés vet véget, hogy rivális kiadójuk, a ShiroBara Records megszűnt, és híres idoluk Yuu, a KuroiBara Recordshoz kerül. És hogy ez még ne legyen elég, egy új bandát alapítanak a MonochromeRosest, aminek Haru egyáltalán nem örül. Vajon, hogy alakul kettőjük kapcsolata?

Chaylan Byron mindigis olyan életről álmodott, amelyben nem kell rejtegetnie magát az emberek elől, ám a mutáns gén egyik hordozójaként ez kicsit sem könnyű feladat. Ugyan törvények védik a hozzá hasonló másokat, mégis elég néhány kitalált indok ahhoz hogy bezárják és trófeának, vagy szolgának használják a fajtáját. Erejének elrejtése nem könnyű feladat, ugyanis maga sem tudja mire is képes igazából. Épp elszökik otthonról hogy új, normális életet kezdjen amikor a begyűjtők elkapják. Bezárják, kínozzák, korlátozzák az erejét hogy engedelmes szolgává válhasson. Ilyen körülmények közt találkozik cellatársával, aki kicsit sem könnyű eset ha ismerkedésről van szó. Chaylan soha nem találkozott azelőtt hozzá hasonló mással. "Ahogyan megpróbált felállni többször sikertelenségbe fulladt kísérlete: elvesztette egyensúlyát, megpróbálta széttárni átszúrt szárnyait, majd felordított és térdre rogyott. Mikor végre sikerült talpra küzdenie magát, fájdalmas, komor arccal próbált meg egyhelyben maradni. Egyik faltól a másikig dűlöngélt, összeláncolt szárnyai tehetetlenül lengtek a hátán, kitépett, véres tollai pedig a talpára ragadtak. Ha nem tudta volna hogy napok óta éheztetik, gondolkodás nélkül mondta volna rá hogy részeg. - Segíthetek valamiben? - kérdezte mikor kellőképp megsajnálta a sebhelyes fiút. - Annak segíts akinek szüksége van rá - nyögte egészen mély, reszelős hangon. - A talpadba állt tollaidból és a részeg járásodból ítélve te vagy az a valaki akinek elkéne némi. De persze ez csak egy merész feltevés."

Egy démon. Egy ember. Egy cél. Elian Tavner milliomos apja követeléseinek ellenére mindigis arra vágyott, hogy egyszer majd nyugodt, visszafogott életet élhessen, távol a családja fojtogató befolyásától. Mikor azonban szerencsétlen körülmények között az apja felfedezi, hogy a már jegyben járó Elian az azonos nem felé vonzódik, sajátos módot talál rá, hogy kielégítse fia "hibás" igényeit: aukcióra küldi, hogy egy démont vásároljon magának. Miután Dariot gyerekkorában elkapták az emberek, húsz évet töltöttek azzal, hogy minél jobban kihasználják mind testi és mágikus adottságait, majd pedig aukcióra bocsáthassák. A hosszú évek, és rengeteg feldolgozhatatlan trauma után megtört démon egy fiatal emberben látja meg a reményt. Egy emberben, aki elég törékeny ahhoz, hogy ne tudjon kárt okozni neki, de elég határozott ahhoz, hogy képes legyen vele a külvilág felé eljátszani a tökéletes gazda és szolga kapcsolat illúzióját. Ez azonban nem csak kettőjükön múlik. Vajon képesek lesznek a külvilág nyomása, a belső feszültségek, feldolgozatlan, és új traumák mellett megszabadulni a saját láncaiktól?

Hiába örvendett egykor az istenek között a legnagyobb tiszteletnek, Naevannak már nem sok isteni feladata maradt azon kívül, hogy tartsa magát távol lehetőleg mindentől, de legfőképp a többi istenségtől. Azt mondják, bárhová megy, a Halál követi. Maga a megtestesült pusztulás, a dögvész, ami előbb-utóbb minden embert utolér. Párszáz év után azonban amikor sorra tűnnek el az istenek és minden gyanú a Halálra terelődik, csak egyvalaki maradt, akit felkérhettek a feladatra, hogy járjon az ügy végére. Valaki, akiért már nem kár, ha odavész. És ki lenne alkalmasabb arra, hogy ennek utánajárjon, mint az, akinek már évszázadok óta a nyomában van, mégse próbálta soha elragadni? Azt mondják, a Halál útjai kifürkészhetetlenek. De mi van, ha csak azoknak, akikről nem akarja, hogy tudják?

A nevem Akiyo Ryota, 18 éves vagyok, gimnazista. Nincs senkim, nem érdekel senki, de különösebben én sem érdekelek senkit. Egyedül vagyok, de nem zavar. Nem zavar az se, ha másokkal kell beszélek, de jobban szeretek hallgatni. Az egyedüllét mondhatni a legjobb barátom. Legalábbis eddig az volt... Figelem! Fiúxfiú páros, aki nem bírja a témát, az hanyagolja az olvasást! #6 volt fiúszerelemben

Keishin életében egy őszi napon bezárult egy ajtó, minden veszni látszott, de az élet kinyitott neki egy másikat egy fiú formájában. Megesett rajta a szíve, így hazavitte Őt. Ott kiderült, hogy akit talált amnéziában szenved és semmire nem emlékszik ez eddigi életéről, plusz már a sikátorban kiderült róla, hogy Ő egy különös teremtés egy-két kisebb dolog miatt. Kei a szárnyai alá fogadja Őt, bár ki tudja meddig maradhatnak együtt ilyen formában. Hiszen a maffia világa jelen van az életében és nem szeretné Őt is belekeverni, így is elég baja van szegények. Noririn (Kapott neve) mindig szeret Keishin közelében lenni és hálás neki, hogy befogadja, gondoskodik róla. Múltjáról nem igen tud semmit, csak találgatnak, hogy esetleg az egyik droghoz lehet köze keze átalakuláshoz, ami állandó fájdalmat jelent a számára. Egyik éjjel lemegy a kisboltba, ahol szerencsétlenségek tömkelegében még azok is meglátják, akik a gazdáját a hátuk közepére sem kívánják...és mikor ők rájönnek, hogy kihez is "tartozik", mindkettőjüket célba veszik. És itt kezdődik a buli...ha érdekel a kapcsolatuk és a harcok, amikkel meg kell, majd küzdeniük az életük árán is. Kérlek tarts velünk. Yaoi azaz fiú x fiú, ha nem szereted ezt a műfajt kérlek keress egy másik könyvet. Trágár beszéd, káromkodás Olykor kínzás, véresebb jelenetek 18+ jelenet is előfordulhat Akik itt maradtak azoknak jó szórakozást! Remélem tetszeni fog! <3

FIGYELEM! A TÖRTÉNETBEN YAOI, AZAZ FIÚSZERELEM, VALAMINT PÁR RÉSZBEN 18+ -OS FEJEZETEK LESZNEK, AKI NEM SZERETI, NE OLVASSA! Most pedig azzal, aki van olyan bátor, hogy beleolvas, annak köszönöm! *nem lesznek benne olyan durva dolgok, mint ahogyan azt te gondolnád* Akkor, most hogy jól ráijesztettem mindenkire, jöjjön a sztori leírása. Mindenki furcsán néz rám amikor elkezdek beszélni Hozzájuk. Nem tudom miért... én látom Őket... érzem őket! Képesek megverni és bántani engem... de nem hisznek nekem! Azt hiszik az emberek hogy csak képzelődöm. Pedig tele vagyok sebhelyekkel amiket Ők okoztak. Azt mondják, hogy azokat magamnak csináltam. Pedig nem így van! Én láttam! Ők tették ezt velem! Kényszerítenek rá hogy azt tegyem amit mondanak... különben megütnek, vagy megvágnak... miattuk lettem félénk és antiszociális. Ők kényszerítettek rá, hogy az legyek ameddig átdeformálódtam ténylegesen azzá... De senki nem hisz nekem! Mindenki azt mondja rám hogy őrült vagyok! Pont emiatt visznek be egy elmegyógyintézetbe...