Sziasztok....ebben a könyvben az én paranormális tapasztalataimat írom le. Ha érdekel a könyv nyugodtan olvass bele stb... de akik nem hisznek nekem és teljes mértékben szkeptikusak azok kérlek kerüljenek Jó olvasást😄♥️

remélem tetszeni fog❤ tiktok nevem: konyvek_minden_alapon könyvek vannak rajta❤

Ez a könyv a ,,MINDEN egy szülinappal kezdődött" című könyvem második felvonása szóval ha azt nem láttad ezelőtt mindenképp lesd meg,hogy tisztában legyél mindennel ami ebben a könyvben történik majd. Jó szórakozást!✨

Egy különös nyaralás!!! című könyvem folytatása. "Már eltelt 2 év, mióta utoljára találkoztam Ákossal. Idén már az egyetemet kezdem. Igen az egyetemet, méghozzá Debrecenben. Nem olyan régen még hallani sem akartam erről a helyről, még most is liftezik a gyomrom, ha arra gondolok, hogy Ákos is ott lakik. Egy dologban reménykedek. Abban, hogy elég nagy ez a város ahhoz, hogy mi ketten elkerüljük egymást." Mivan akkor, ha mégsem? Ha ez nem ilyen egyszerű? Kitti váltig úgyhitte, hogy a fiúval már sosem találkozhat. Vagy talán mégis? Csak egy bulinak indult, ugyan olyannak mint a többi. Ám lehetséges, hogy a két fiatal mégiscsak találkozzon? Lehetséges, hogy ez a buli mégsem olyan mint a többi? A régi érzések amiket olyan mélyen elnyomtak magukban, lehetséges egyáltalán, hogy újra a felszínre törjenek?

Loholtam le a lakásomból, ahogy meghallottam, a kapucsengőt. A jól megszokott futárcégtől rendeltem. ** Hajmosás utáni félig vizes, göndör hajammal, egy nagy pulóverben és papucsban léptem le a parkoló aszfaltjára, mikor felemelem a fejem és a végre megnyugvóban levő lelkem megsemmisülésével és Vele kellett szembenéznem. - Mit keresel itt Szoboszlai - förmedtem rá. Egy szű fekete szakadt farmerben, neon pólóban és egy sportcipő állt előttem, hanyagul a fekete "Red Bull" logóval ellátott Audijának dõlve. Még mindig olyan stílusosan és kiméletlenül jól nézett ki ahogyan emlékeztem, pedig ennek már 3 hónapja lassan. És ezzel a gyötrelmes 3 hónap leküzdése után tiport most ismét a földbe ahogy itt állt előttem. - Hagyhatnád, hogy megmagyarázzam.. - sóhajtott fel és lépett egyet felém.

„Senden nefret ediyorum ve seni seviyorum‟ | Figyelem, káromkodás előfordulhat. Minden amit olvashattok csak a saját képzeletem szüleménye. | | Részek a fejezetek végén található dátumkor érkeznek. |

Dahlia segítségre szorul. Austin segít rajta. Egy lány, aki gyűlöli az intimitást. És egy fiú, aki gyűlöli őt szenvedni látni. Hogyan válik két teljesen idegen ember, egymás lelki támaszává? Mi köt össze két teljesen különböző háttérrel, és személyiséggel rendelkező lelket? Hogy lehet megbízni valakiben úgy, hogy tegnap még a létezéséről sem tudtál? És hogy lehet olyan valakinek a bizalmába férkőzni, akit már túl sokszor hagytak cserben? Austin hálás, hogy egy különleges, és nagyszerű lányt ismerhet meg Dahliában. Dahlia szerencsés, hogy élete legnehezebb szakaszában rátalál Austinra. "-Minden embernek szüksége lenne egy Austin Petersonra az életében. - suttogom szortyogva, miközben még közelebb bújok hozzá a kék fényben. -De akkor minden Austin Petersonnak kéne egy Dahlia Mendez az életébe. - szorít magához közelebb, én pedig felnevetek a náthától keletkezett orrhangjára."

Az elmúlt években megannyi szösszenetet írogattam hol a blogomra, hol az Instámra és a Facebook oldalamra - könyvekről, olvasásról, írásról, klímaváltozásról, mindennapi küzdelmekről. Ezekből szeretnék most szemezgetni, hogy az évekkel ezelőtti írások is könnyen elérhetők legyenek. Remélem, nem csak a könyveimben, hanem itt is találsz pár sort, ami neked való!

Sziasztok! Ezt a regényt azért hoztam létre mert szerintem minden "könyv őrült" ahogyan én is oda vagyunk a könyves szerelemért. Bennem mindig megmozgat valamit ha egy szerelmes regényt írok ezért hoztam el nektek Cassie & Andrew szerelmi fonalát. Nagyon remélem hogy élvezettel fog eltölteni titeket a regényem! +18os részeket tartalmaz, és néhol trágád szavak merülnek fel! Kellemes olvasást kívánok!!

~ Befejezett ~ Emilie Ford vagyok és ez az én kis történetem, rengeteg kavarral és bonyodalommal, de legalább az enyém. - Azt hiszem, utoljára még kimondom.. - suttogta, de a szája elé tettem a kezem. - Ne. Tartogasd majd tényleg a legutolsóra, és reménykedjünk, hogy egyszer még találkozunk. - eresztettem el a kezét és arcomról letörölve a könnyeket, otthagytam a fiút. //A könyv és a szereplők a saját fantáziavilágom szüleményei!!// //Káromkodást és az egészségre káros szerek fogyasztását tartalmazza.// 2024. Február 14.-2024. Március 19.