„Nem akarom felkelteni. Nem akarom közel engedni, mert tudom, rátalálna a szörnyre, amit tévesen szívnek neveznek. De ez hülyeség. A szívünk a létező legálnokabb, legönzőbb szörnyeteg. És épp ezért, a bordáink börtönként zárják körbe, hogy soha ne szabadulhasson ki." Egy imp. Egy herceg. Két lány. Jó barátok, és ellenségek. A múlt, ami nem enged szabadulni. Egy reménytelennek tűnő szerelem. A fa, ahol mindez elkezdődött. Az eskü, ami romba döntött mindent. A rejtélyes éjszaka, ami talán helyrehozhat mindent. Az örökös vihar, amitől talán sosem szabadulhatsz. Stolitz fanfiction! [TW: káromkodás, önkárosítás] A RÉGEBBI FEJEZETEK KOMOLY SZERKESZTÉSE FOLYAMATBAN VAN! (...hátööö... vagy nincs, mert lusta vagyok...) [A BORÍTÓ ALAPJA PINTERESTRŐL VAN, NEM AZ ENYÉM!!]