Egy elit egyetemi verseny. Egy kötelező párosítás. Egy ember, akiben nem szabadna megbíznod. Lilla tudja, hogy Áron veszélyes. Nem azért, mert bánt. Hanem mert pontosan tudja, hol adod fel. Miközben a verseny egyre sötétebb lesz, a határ munka és játszma között eltűnik, és a kérdés már nem az, hogy nyernek-e... hanem hogy mi marad belőlük utána. A zárt kör nem enged. Csak bezárul.

Egy múltbéli természeti katasztrófa pusztításának következtében a világ egy régebbi kor mintájára éli az életét. Az egykor használt modern technológiák legjava csupán fakó emlék. Ebben az abszurd, átreformált társadalomban a híres Morthan Akadémia a jövő géniuszainak és művészeinek fellegvára. Az előkelő intézmény két legkiemelkedőbb diákja - akiket a falak között Prudenszekként emlegetnek - pedig még nagyobb elismerésben részesül. Mindenki Prudensz akar lenni, azonban az iskola sötét, emberéletet követelő titkot rejteget az elragadó pompa mögött, ami nem marad sokáig lepel alatt. A két kiválasztott veszélyben van, és habár jellemük nem is különbözhetne jobban, mégis kénytelenek társakká válni, és megküzdeni számtalan bizalmi játszmával, belső démonnal és egy súlyos családi örökséggel is. Viszont a Morthanben nem tűrik a lázongást, és az ellenállás egyenesen a színfalak mögé repíti őket, ahonnan már csak egyetlen mód van kimenekülni. Ha megszöknek. Együtt. Mielőtt a haláluk dátuma az iskola eltussolt aktái közé keveredik...

Gondolkodtál már azon, hogy mennyire apróságokon múlik, hogy két vadidegen, akik látszólag semmiben sem hasonlítanak, újra és újra keresztezik egymás útját? Hogy mennyi kis nüansz dönti el azt is, vajon együtt élik-e le egy igazán izgalmas életet... vagy elsodródnak egymás mellől? Josephine húszévesen lép ki a javítóintézet kapuján. Pénz, remény és támogató család nélkül, csupán csak elszántságával próbál új életet kezdeni New Yorkban, és maga mögött hagyni a múltját - de nagyon hamar rá kell jönnie, hogy semmi sem annyira egyszerű, és ha lehet, még annál is nehezebb. És amikor végre azt hiszi, révbe ért Mike mellett, aki szereti, és aki otthont is adna neki - a talaj ismét kicsúszik a lába alól. Mike, Josephine teljes ellentéte, a megfontolt, huszonhat éves orvos olyan tempóban éli a mindennapokat, hogy még levegőt venni sincs nagyon ideje. Egyetlen barátja, Dean próbálja kirángatni a mókuskerékből, több-kevesebb sikerrel - viszont egyetlen éjszaka alatt olyan lavinát indít el, ami Mike egész további életére kihat. Josephine és Mike nem illenek össze, mégis együtt változnak, együtt esnek szét, majd valahogy mégis egymás mellé sodródnak újra. A kapcsolatuk nem habos sütemény - inkább néha citromba harapás, néha meg olyan édes, amire senki sem számít. Ez nem egy romantikus lányregény, mert a legjobb történeteket tényleg az élet írja, akár évadokon át. És amikor hátradőlnek, csak ennyit tudnak mondani: „Nem így terveztem!" ...de talán pont így lesz belőle valami igazán különleges.

1750-ben kezdődött minden. Egy átokkal, mely számtalan ember sorsát pecsételte meg. Köztük egy lányét, és egy fiúét is. A szüleik nem engedik, ők mégis együtt akarnak lenni. Számtalan kérdésük van, amikre csak együtt kaphatnak válaszokat. Mindeközben kiderül, hogy a családjaik rengeteg titkot rejtegetnek. Mégis milyen átokról van szó? Mi történik a fiatalokkal, ha elszakítják őket egymástól? Vajon Lanai és Zayan rájönnek a sötét múltra? És persze, ne feledkezzünk meg a boszorkányról sem. Romantikus történet, egy kis fantasy elemmel.

Amikor Ray Calven adatmodult talál egy lezárt gyár romjai között - a saját nevével megjelölve -, egy évekkel ezelőtti trauma válik újra valósággá. Ikertestvére eltűnésének nyomait követve barátaival együtt egy titokra bukkannak, amely nemcsak a Föld jövőjét, de az emberiség szabadságát is fenyegeti. A harc elkezdődött - és Ray már az első lépést megtette.

Hegedűs Boglárka egy olyan lány, aki asztalosnak készül. Egy átlagos iskolai reggelen találkozik egy férfival, aki megváltoztatja az életét. Az új tornatanárnak első látásra megtetszik a lány, aki azonban kétkedve fogadja a közeledést. Mindig is úgy gondoltam a szerelemre, mint valami csodás dologra, ami képes felemelni. Amitől igazán boldog lehet az emberi szív. Három hétig esélyem adódott egy ilyen kapcsolatra. Ez idő alatt úgy hittem, hogy a rossz dolgok eltűnnek majd. Mekkorát tévedtem. A szerelem az, ami véget ért. Helyette maradt a szenvedés, a könnyek, és az érzés, hogy senkit sem érdeklek. Gyűlölöm ezt a helyet, ahol fény alig van, ahol csak olyan dolgokban részesülhetek, melyektől semminek érzem magam.

Claire Whitlow, Pasadena 17 éves koronázatlan királynője, a helyi középiskola egyik legmenőbb csaja - egészen addig, amíg az elvált szülők be nem dobnak egy váratlan fordulatot: irány New York egy teljes nyárra, az apjához, akit négy éve nem is látott. Csakhogy a menő csaj, akit mindenki ismer, nem több, mint egy gondosan felépített álca. Claire tudja, hogyan kell tökéletesen kinézni, hogyan kell beszélni, posztolni, nevetni - de fogalma sincs arról, ki is ő valójában, ha mindezt levetkőzi, pedig kénytelen lesz, ha a szomszéd srác, Milo közelében akar maradni. És a felnőtté válás is megnehezíti a dolgát. Vajon mi marad a Queen Bee-ből, ha már csak egyetlen igaz barátja marad? És mi történik, ha Claire végre önmaga akar lenni - még akkor is, ha azt sem tudja, az pontosan mit jelent? Hamisítatlan limonádé történet azoknak, akik a kávéjukat is sziruposan isszák.

"Elpusztult a hörcsögöd? Ezen segíthetünk!" Marcia szerény, visszahúzódó, de csodaszép fiatal lány, aki egy nap ráébred, hogy különleges képességek birtokába jutott! Meghívót kap a sötét akadémiára, ahol versenyt udvarol majd neki az osztályelső és az iskola leghelyesebb tanára is! Ám vészterhes fellegek gyülekeznek, és olyan megpróbáltatások várnak a kiválasztottra, amelyek... Ja, nem. Marcia, a kezdő, autodidakta nekromanta valóban visszahúzódó, de leginkább azért, mert nincs nagyon senkije (csak egy pletykás szellem és egy füves srác Angliában). A különleges képesség rész értelemszerűen igaz, de ez még inkább erősíti a visszahúzódást, mert hősünk nem akarja sem elmeosztályon, sem kísérleti laborban végezni. Sötét akadémiára, sajnos, nem hívják meg, mert a) nem ment el érettségizni sem, b) a világ azt hiszi, mágia csak könyvekben és a filmvásznon létezik (vesd össze: különleges képességek miatti visszahúzódás) Vészterhes fellegek megpróbáltatásokkal: hát jó, legyen... Warning: - vér, sérülések - erőszak - árvaság, elhagyatottság, kiszolgáltatottság - társadalmi egyenlőtlenség - halottak (lásd cím) Ámde: - céltudatosan rövid fejezetek - limitált mennyiségű rész (borító: unsplash - Andrés Gómez)

Túl sok mindent láttam, Túl sok helyen jártam. Ilyen azonban még nem volt... nem tudom mit tegyek... ha rájön ki vagyok valójában, gyűlölni fog, ha viszont nem adok bele mindent... itt vérfürdő lesz. Jönnek... megállíthatatlanul jönnek... vérre szomjazva. Ezek élvezik a gyilkolást és csak én tudom őket megállítani.

„Tudják, mi a közös a patkányokban és az emberekben? Mindkettő sikít, ha sarokba szorítják. Mindkettő képes megenni a saját fajtáját, ha elég ideig éheztetik. És mindkettő képes bármilyen mocskon átrágni magát, csak hogy még egyetlen napig érezhesse a torkában a lüktetést. Azt hiszik, az ember nemesebb? Hogy van bennük valami 'szent'? Tévednek. Az ember is csak egy szőrtelen rágcsáló, aki ruhát hord, hogy elrejtse a gyávaságát. Az életük csak annyit ér, amennyi adatot ki tudok facsarni belőlük. Összegyűjtöttem pár példányt. Bezártam őket egy helyre, ahol a falaknak nincs füle, csak szeme. Látni akarom, mi marad belőlük, ha lehámozom róluk a civilizációt. Vajon melyikük rágja át először a másik torkát, ha cserébe kap egy korty tiszta levegőt? Valaki azt hiszi, a teste a legnagyobb ellensége. Pedig a legnagyobb ellensége én vagyok. Én, és az a tökéletes gép, amit a saját véremmel táplálok. Nézzenek oda... látják, ahogy kapálóznak a sötétben? Ahogy próbálnak 'emberek' maradni ebben a steril mészárszékben? Szánalmas. Ugyanúgy kaparnak a kiútért, mint a patkányok a csapdában, és ugyanúgy nem fogja hallani őket senki. De ígérem, szórakoztató lesz megfigyelni a végstádiumot. Dőljenek hátra. A szikém éles, a vérem lüktet, a protokoll pedig visszafordíthatatlan. Itt nincsenek csodák, csak biológia, hús és a sors valódi arca. Üdvözlöm önöket a világomban. Ne felejtsenek el jegyzetelni."