Vajon létezhet szerelem két megtört lélek között? Vajon miközben a problémáinkra keressük a megoldást, és közben reménytelenül belehabarodunk valakibe, aki ugyanúgy küzd, ahogy mi, azt lehet szerelemnek nevezni, vagy inkább csak afféle vonzalom az iránt, hogy valaki végre megértse a bennünk dúló háborút? Marosvölgyi Lilu, aki élete összes pillanatában a saját határait feszegette, hogy feljuthasson a csúcsra, és Ethan Maier, akinek soha a kisujját nem kellett mozdítania azért, hogy a csúcson legyen, hiszen születése óta őstehetség, egyaránt erre keresik a választ. A lány, aki csonka családban nőtt fel, és mindent egy lapra tett fel, hogy megvalósíthassa az álmát, és műkorcsolyázó lehessen, és a fiú, akinek bár látszólag tökéletes családja volt, szülőkkel, testvérrel, sosem akart sportoló lenni, és tehetsége ellenére kézzel-lábbal tiltakozott ellene. A lány, aki a csúcson is megbotlik, és a fiú, aki sosem indult a nulláról, mégis mindig ott érzi magát. A lány, aki reménytelenül szerelmes a fiúba, és a fiú, aki reménytelenül szerelmes a lányba. De a szerelem tényleg mindent megold, vagy ez csak a tündérmesékben létezik? Már, ha ez tényleg szerelem...

Mindketten ismerik a veszteséget. Mindketten saját magukat hibáztatják. De egyikük sem hibás úgy, ahogyan azt ők gondolják. Samantha évek óta egy hosszú és felemésztő gyászba van beleragadva, amin nem segít az sem, hogy Joe és az édesanyja folyamatosan emlékeztetik az esetre. A kezdetektől fogva elhitte ezeket a személyét és testét érintő rossz szavakat, most jutott el odáig, hogy a testével kapcsolatban változást akar elérni. Azt viszont már el sem tudja képzelni, hogy lelkileg valaha javulna benne a helyzet. Ichigo szinte fellélegzett, mikor a szülei közölték vele, hogy a család elköltözik Tokióból az apja munkájából kifolyólag. Bárhol jobb csak ne kelljen ott lennie, ahol csak szánakozó vagy ítélkező tekintetekkel kell szembe néznie. Tisztában van azzal, hogy jól kell társaságot választania ahhoz, hogy ne kelljen számkivetettnek lennie. Soha többet nem akart az lenni. Ezzel az elvvel áll az új osztálya elé és csapódik Joe-ékhoz, akikkel megadatik a hovatartozás illúziója, de mindez csak önámítás, hisz semmivel sem ért egyet, amit a barátai tesznek. Mégis a fiúk bábja lesz. Ő pedig Samanthát teszi a saját jétékává nem is gondolván arra, hogy bármiféle kötelék alakulna ki kettejük között.

Városi mindennapok, sorsok, arcok, ahogy egymást követik, mint a metrómegállók. Egy város, egy vonal, tizennyolc megálló - és tizennyolc élet, amelynek sorsa egy pillanatra keresztezi egymást a föld alatt, a kék, majd a fehér metró zárt kocsijában. Az M3 nemcsak egy metróvonal Budapest szívében, hanem láthatatlan történetek útvonala is. Koldusok és gyászolók, fáradt anyák és elveszett fiatalok, irodisták és álmodozók tűnnek fel - mindannyian egy-egy állomás nevét viselik magukon, mint egy belső térképet. A mozgólépcsők alján és az aluljárók szélárnyékában bontakoznak ki azok az apró tragédiák, csodák és reményfoszlányok, amelyekből ez a város valóban él.

Amikor 𝑯𝒂𝒍 𝑴𝒐𝒓𝒊𝒏, a magánakvaló úszózseni friss olimpiai bajnokként visszatér az Albertai Egyetem padsoraiba, már elege van a rivaldafényből, az elvárásokból... és talán az úszásból is. Csak nyugalomra vágyik, vissza akar térni a régi kerékvágásba, azonban most, hogy egy fontos medállal több lóg a nyakában, és egyre gyakrabban felismerik a folyosón, csak még több nem kívánt szempár szegeződik rá, és újabb pletykák kapnak szárnyra a szokatlan személyiségéről... 𝑳𝒂𝒊𝒏𝒆 𝑨𝒓𝒅𝒆𝒓 az Albertai Egyetem női úszócsapatának feltörekvő reménysége maximalista, tüzes - és nem enged közel magához senkit. Főleg nem arrogáns olimpiai bajnokokat, akikről a rekordjain kívül nem sok jót pletykálnak. Amikor azonban az edzője a szemeszter végéig Hal gondjaira bízza, Laine hirtelen ott találja magát a fiú mellett, akit a legjobban szeretne elkerülni. A képlet egyszerű: Hal tudása és isten adta tehetsége lehet a szükséges ugródeszka a lány számára, Laine megtörhetetlen lelkesedése a sport iránt pedig újra rajtkőre állíthatja a fiút. Kettejük kombinációja mégis mindennek tűnik, csak működőképesnek nem. Hal csöndjei mögött azonban sokkal több rejtőzik, mint nagyképű arrogancia. És Laine sem azért taszít el magától mindenkit, mert nem vágyik senki közelségére. Egyikük sincs felkészülve arra a változásra, amit egymás életébe hoznak, de az árral szemben úszva is újra és újra egymásba sodródnak. ʙᴏʀíᴛó ɢʀᴀꜰɪᴋᴀ: ᴋɪᴍ ʜᴏᴋʏᴏᴜɴɢ

"Mindig arra jutottam, hogy én a futással élek romantikus kapcsolatban. Hiába nem tud megölelni, a fülembe suttogni, vagy megcsókolni, minden olyan szerepet megláttam benne, amit egy lány egy partnerben és egy kapcsolatban igazán keres. Törődést, érzelmeket és szenvedélyt." Kevés annyira elszánt sportoló van, mint Jeanette Shallow, pedig még csak tizenkilenc éves. Jennie kizárólag a céljára fókuszál, és az ahhoz vezető következő lépcsőfokra: a 2022-es Atlétikai Világbajnokságra. Semmi köze a szerelemhez, nem jár be az egyetemi óráira, családjával ha havonta egyszer beszél. Barátnőiről is megfeledkezne, ha nem lennének csapattársak. Töretlen előretörése egészen a karácsony előtti utolsó edzéséig tart, ahol is hiába dönti meg egyéni rekordját, az aznap esti buli megrázó eseményei rögvest elfeledtetik vele sikerét. Ennek nyakába jön még több baráti konfliktus, a karácsonyi hazatérés és élete első vizsgaidőszaka is. A történések hatására kerül sportegyesülete pszichológusának várójába, és találkozik Daniel Ameryvel. Bár nem indul zökkenőmentesen az ismertségük, a várakozások alatti beszélgetések folyamán kiderül, hogy problémáik legyűrésében tökéletes páros lehetnének, csupán sporteszközt kellene cserélniük: Jen kezére 𝑏𝑜𝑘𝑠𝑧𝑘𝑒𝑠𝑧𝑡𝑦𝑢̋𝑡 húznának a küzdelemhez, míg Dannek 𝑓𝑢𝑡𝑜́𝑐𝑖𝑝𝑜̋𝑡 kellene a lábára kapnia, és hátrahagyni rossz emlékeit. [info: a történet jelenleg egy first draft, szerkesztésre vár] Futócipő-sorozat első része, Jennie története © 2021-2024. - Szendrey Zs. Sára (szezsusa) Minden jog fenntartva!