Hanna4130801
- Reads 679
- Votes 77
- Parts 29
-Mi a baj már megint?
-Ő... meg az, hogy ez a "baj" baromi jól néz ki póló nélkül.
***
Egy nyár. Egy éjszaka. Egy hazugság. Hat év hallgatás. Két fiú.
És a vonzalom... amit idővel egyikük sem tud a felszín alatt tartani.
David és Lucas gyerekkoruk óta összetartoztak - legalábbis minden nyáron. Nem ők választották, csak belenőttek, családjaik barátságába, ami hosszú évekre nyúlt vissza. Minden évben ugyanott találkoztak: Davidék tengerparti háza otthont biztosított a nyárnak, ahol a napfény és az árnyékok között valami kimondatlan kezdett formát ölteni. Valami.. amire nem készültek fel. Mégis ott volt.... Talán mindig is.
Aztán újra eljött egy nyár. Ismét összejött mindenki: barátok, család, a ház, a tenger, a homok. Minden pontosan olyan volt, mint mindig - egészen addig az éjszakáig. Amikor semmi sem úgy történt, ahogy kellett volna.
Vagy talán épp úgy, ahogy kellett?
Másnap nem kérdeztek. Nem beszéltek.
David bizonyára részeg volt...Lucas nem mert szólni.
És ezzel a közös nyaraknak egy időre vége szakadt.
Most, hat évvel később, szüleik unszolására ismét együtt kell eltölteniük a meleg hónapokat. A ház ugyanaz. A tenger is. A verandán elnyúló árnyékok. A család, akik mit sem sejtenek. De a csend már más. Mélyebb. Feszültebb. És a hat évvel ezelőtti együtt töltött éjszaka emléke többé nem rejthető el a barátság álcája mögött.
Lucas azt hitte, már túl van rajta.
David... csak a részegség vezérelte
A fiúk célja csak ennyi: túlélni az időszakot, és minél gyorsabban túl lenni rajta. Visszazárni azt, amit egyszer már kinyitottak.
Csakhogy... a hosszú pillantások, az elhúzódó érintések, David félreérthető utalásai,... és a véletlennek tűnő mozdulatok idővel utat törnek maguknak.
Mert vannak érintések amiket nem lehet csak úgy
Megtagadni