Hat fiatal. Egy elmegyógyintézet. Mayer Renáta úgy érzi, elárulják a nagyszülei, amikor beleegyeznek abba, hogy a lányt önszántán kívül beutalják a Vasréti Elmegyógyintézetbe. Azt mondják, csak pár hét, kivizsgálásra. De Renáta tudja: innen nem szokás csak úgy kisétálni. Az intézet falai között öt másik fiatallal hozza össze a sors, mindegyikük saját démonaival küzd, saját történetekkel, amelyek vagy összetartanak, vagy darabokra szaggatnak mindent. Ahogy egyre mélyebbre ásnak a múltban, és a saját elméjükben, a hat fiatal rájön: talán nem is ők a betegek. Hanem az, ami körülveszi őket.

Patrik már egy éve tünetmentes, úgy tűnik, végre rátalált a gyógyulás útjára. Ám egy reggel minden megváltozik. Amint felébred, régi ismerősként köszönti a mellkasát szorító súly, a fejében zűrzavarként keringő gondolatok, és az a bénító fáradtság, amely egy pillanat alatt lerántja oda, ahonnan olyan nehezen kapaszkodott fel. A hónapok alatt felépített biztonság meginog, mintha sosem létezett volna. Patrik próbál józan maradni, meggyőzni magát, hogy ez csak egy átmeneti visszaesés, de a mélyben ott motoszkál a kérdés: vajon az egész csak önámítás volt? Ebben a bizonytalan helyzetben egyvalami nyújt kapaszkodót: Zsombor, a barát, aki mellett akkor is ott van, amikor minden más összeomlik.

arról, hogy néha az is elég, ha csak vagy.

Corwin herceg finom lelkű, melegszívű fiú. Nem uralkodónak való. A sorsnak azonban más tervei vannak. Apja halála után az ország első emberévé lép elő, Corwin mégis magányosan tengeti napjait a kastély falai közt. Örökös híján a széltől is óvják, anyja egyelőre régensként uralkodik helyette, unokatestvérei messzi utazásra kényszerülnek. Birodalmát mindeközben veszély fenyegeti: egyre közeledik, talán megállíthatatlanul. Corwin útrakel, hogy helyrehozza, amit édesapja elrontott. Vele tart Riona, a kissé cinikus, titokzatos rableány, és Bran, Corwin testőrének mogorva fia, aki egy véletlen folytán kerül apja helyére. Különös birodalmakat járnak be és a legkülönfélébb uralkodókat látogatják meg. Az emberiség jövője a tét, látogatásaikat azonban egy ősi legendára alapozzák, mely talán igaz, talán nem... Ám egy biztos: ha meg se próbálják, mindennek vége.

"- Szóval, maga szerint, kellene a lelkemre egy krém, hogy beforrjanak a rajta tátongó sebek? - Valami ilyesmi. De azt tudnia kell, hogy a sérülései olyan súlyosak, hogy bármit teszünk, a hegek utána is megmaradnak. Anthony bólintott, tudomásul véve Lola szavait. - És mint szakértő, kikeverné nekem ezt a krémet? - Nem, Anthony - csendesedett el Lola. - Ugyan segíthetek összeállítani a receptet, de kikevernie saját magának kell." Franciaország 1862. Lolát mindenki igazi csodabogárnak tartja, aki csak a kencéinek él. Saját kis manufaktúrájában nem találni olyan kenőcsöt, ami ne gyógyítaná a legtöbb bőrbetegséget, vagy ne varázsolná üdévé a hölgyek arcát. Egy nap egy komoly sérüléseket elszenvedett, gyenge férfit talál az út mentén, akiről rögtön kiderül, hogy egy volt fegyenc, Lola mégis felsegíti őt a szekerére, és az otthonába viszi. Anthony börtönévei alatt szinte mindent elfelejtett, ami az emberi kapcsolatok kialakításához szükséges. Lola munkát kínál neki maga mellett, miközben kedvességével és figyelmességével nyújt balzsamot Anthony kiüresedett lelkének. Lola és Anthony közelebb kerül egymáshoz, de amikor kiderül Anthony múltja, Lolának a külvilág megvetésével és egyre több nehézséggel kell szembenéznie, miközben manufaktúrájára is próbálja valaki rátenni a kezét. Lolának most a saját lelkére kell kikeverni egy erősítő balzsamot, hogy kiálljon a szerelméért, és azért, ami az övé. De vajon elég erős-e Lola, hogy nőként szembeszálljon a kor előítéletekkel teli társadalmával, vagy enged a nyomásnak? Képes lesz-e a boldogságért meghozni a kellő áldozatot? Mit szól mindehhez a bajokért önmagát felelőssé tévő Anthony?

"- Maradhatunk így mindig? Csak feküdj itt mellettem és mesélj a könyveidről, és teljen el így az életünk, jó? - Tudom, hogy valójában te sem erre vágysz, te drága lány. Csak most elkeseredett vagy és szomorú, és kell egy kis idő, amíg visszatalálsz önmagadba. De a jelent addig sem lehetséges befagyasztani. - A történelem rossz oldalán állok akkor. - Ezt épp rólad nehezen tudom elképzelni." Trish nem feltétlen álmodozik arról, hogy a gimi utolsó félévében találjon rá a szerelem. De ha mégis így alakulna, csakis olyan jelölt jöhetne szóba nála, aki legalább annyira vágja a deriválást és az objektumorientált programozást, mint ő. Aki megtalálja a közös hangot a kocka baráti körével. És természetesen aki megérti, hogy Trish szeptemberben garantáltan el fogja hagyni az elmaradott kisvárosát, hogy beteljesítse szülei félbeszakadt karrierjét, és az MIT-n váljon a legkeresettebb informatikai szakértők egyikévé. Mondani se kell, hogy nem ilyen fiú akad az útjába. Gilbert úgy öltözködik, akár egy törikönyv illusztrációja a századeleji divatról. Kereken száz évvel ezelőtti zenéket hallgat, az elveszett nemzedék íróinak kifejezéseit használva beszél, és nem viccel, amikor azt mondja, igazi, tárcsázós telefonja van. Továbbtanulás helyett egy feltörekvő jazzbandát szeretne sikerre vinni, és Boglárkának nevezi el idegen lányok gumikacsáját. Kettejük közt egyből szikrázni kezd a levegő, az időzítésük azonban rosszabb nem is lehetne. Az egy dolog, hogy Trishnek mennyi előítéletét kell felülvizsgálnia, vagy hogyan kell szembenéznie az érzelmi lavinával, amit a baráti körében elkerülhetetlenül elindít. De hamarosan utoléri az a felismerés is, hogy eddig biztosnak hitt jövőképe is mennyire ingatag lábakon áll valójában. A felnőtté válás pedig ritkán megy olyan tempóban és irányban, ahogy azt az ember előre elképzeli...

Harley kudarcot vall egy küldetésen. Mindenhol őket látja és hallja. Figyeli, ahogy a keze lassan kicsúszik a fiú kezéből, látja, ahogy a növekedésben lévő test zuhan, és élettelenné válik, ahogy a fiatal élet, mely még alig bontakozott ki, hirtelen véget ér. Hallja egy anya megtörését, és a társak visszafojtott rémületeit. A szeme nem hagy ki semmit. Minden apró mozdulatot, minden hangtalan sikoltást, minden utolsó pillantást. Precízen és teljes pontossággal követi a tragédiát, mintha valahol mélyen tudná, hogy csak így válhat teljesé a kínzás, amit az álmok világában újraélhet, ahol minden fájdalom, minden szörnyűség tökéletesen és végtelenül visszatér.

| lélektani | podcast-narratíva | traumafeldolgozás. Aziel bipoláris zavarral él, és egy ritka képességgel: képes torzítani a valóságot, vagy legalábbis úgy tűnik. Hol a mániás eufória szárnyán repül, hol a depresszió sűrű ködében botorkál. Hogy valahogyan kordában tartsa gondolatait - és talán önmagát is - pszichológusa javaslatára podcastot indít. Ahogy epizódról epizódra halad, Aziel őszintén mesél hangulatingadozásairól, valóságérzékelésének torzulásairól, és a világról, amit néha nem ért, néha meg túl jól lát. A podcast lassan belső utazássá válik, naplóvá, vallomássá, és néha egészen bizarr metafizikai kirándulássá, ahol a valóság és a képzelet határai elmosódnak. Ez egy történet arról, hogy milyen együtt élni egy különös elmével, és talán arról is, hogy hogyan lehet mégis megtalálni benne a rendet.