Gamer_Alpha
A háború nem romantikus. Nem szép. Nem igazságos.
Csak túlélők vannak benne és azok, akik még nem tudják, hogy már elvesztek.
Alora "Lora" Maddox pontosan ilyen túlélő.
A Pink Oni.
Egy 153 centis mesterlövész, aki mosolyogva rágózik eligazítás közben, Netflixen gyilkosokat elemez vacsora helyett, és gondolkodás nélkül fejbe lő valakit 900 méterről, majd utána azon vitatkozik, melyik Halsey dal illik jobban a hangulathoz.
A világ szemében legenda.
A saját fejében csak egy lány, aki túl sokat maradt életben.
Aztán megérkezik a Task Force 141.
És vele együtt ő.
Simon "Ghost" Riley.
Egy férfi, aki nem mutatja az arcát, mert túl sok mindent látott már ahhoz, hogy mások is lássák őt.
Csendes. Hideg. Számító.
Legalábbis ezt hiszi mindenki.
De Lora túl hangos ahhoz, hogy ne vegye észre, amikor valaki figyel.
És Ghost mindig figyel.
Két világ.
Két törött rendszer.
Két ember, akik nem kellett volna, hogy találkozzanak.
Mégis ugyanabban a háborúban találják magukat, ahol a bizalom ritkább, mint a levegő, és az érintés veszélyesebb, mint a golyó.
Lora nevet.
Ghost hallgat.
Lora menekül a múltja elől.
Ghost a sajátja foglya.
És amikor a határok a kötelesség, a túlélés és a vágy között elkezdenek szétfolyni, már senki sem tudja eldönteni, mi az, ami parancs... és mi az, ami függőség.
Mert ebben a történetben nem az a veszélyes, aki meghúzza a ravaszt.
Hanem aki túl közel engedi magához a másikat.
És Ghost Riley még soha életében nem hibázott.
Most viszont minden egyes pillanatban egyetlen lánynál rontja el.