1912, Keszthely, Hullám szálló. A pesti egyetemista fiú, Pinkóczy József a szállodába megy szerencsét próbálni. Nem is sejti, hogy a pincéri munka mennyi megpróbáltatással jár, és mennyi új barátot is szerezhet az ember felszolgálás közben. A szállóban ugyanis egy karótnyelt gróf kiházasítás előtt álló lánya várja, hogy valaki megkérje a kezét. Na de éppen egy pincér? József megpróbálja a lehetetlent, és meghódítja a lányt, ám ez a siker nem tart sokáig.

Egy fiatal nyomozónő próbálja kideríteni egy sorozatgyilkos kilétét, aki minden áldozata zsebében egy pikk Ászt hagyott és egy nyomot a következő áldozat megtalálásához. Kezdő nyomozóként eleinte nem csak az ügy felgöngyölítésén, hanem a kollégáival való kapcsolatán is dolgoznia kellett.

Ebben a kötetben az általam írt novellák kaptak helyet. A történetek különböző pályázatokra készültek: van köztük olyan, amely már megjelent, és olyan is, amely végül nem került publikálásra. A már megjelent írásokat csak a hivatalos megjelenésük után osztom meg ebben a gyűjteményben. Remélem, hogy ezek a történetek örömet, gondolatokat vagy akár egy kis elmélyülést adnak az olvasónak. Köszönöm, hogy időt szántok rá, hogy elolvassátok.

Részleteket fogok publikálni a kész kéziratomból, hogy olvasótábort gyűjtsek. Hálásan köszönöm, ha egy csillaggal, esetleg egy kommenttel támogatjátok a munkámat😊 Fülszöveg: „Néha nem az élet ment meg, hanem az, aki megérti a halált." Katherine Stansley tizennyolc éves, túlélő, de nem hős. Egy májátültetés után élni próbál, nem pedig visszanézni. Csakhogy a múlt nem kér engedélyt. Visszatér. Traumák, egy kórházi fal, egy fiú emléke - mind ott lüktet benne. Az iskolában találkozik Axellel, aki maga is testében hordozza a halál árnyékát. Kapcsolatuk eleinte véletlen, később szükségszerű. Mindketten próbálnak talpon maradni egy olyan világban, ahol a gyógyulás nem feltétlenül a testben, hanem a másik ember tekintetében kezdődik. Barátság, amely repedezik. Szeretet, amely nem mindig viszonzott. Gyász, amelynek nincsenek szavai, csak következményei. Katherine története azoknak szól, akik valaha érezték úgy, hogy a lelkük is műtétre szorulna, nem csak a testük. Egy regény arról, hogyan élhetnek tovább valakik bennünk azok után is, hogy elveszítettük őket. Hogyan lehetünk néha mi magunk az, amit mások maguk után hagytak.

Az Interviák sosem dönthettek a sorsukról. A testük nem ismer határokat, a világ számára pedig ők az utolsó remény. De a reményt senki nem kérdezte meg, mit akar. Egy olyan világ foglyává váltak, amely a túlélés nevében kisajátította a testüket. Mert ha az emberiség jövője az ő méhükben növekszik, ki birtokolja őket valójában? Majd jött egy férfi, aki nem megoldásként, nem eszközként tekintett rájuk, és vele együtt a legveszélyesebb kérdés is: mi történik, ha az evolúció csodája nemet mond? És vajon a szerelem elegendő ahhoz, hogy szembe merjen szállni az erkölcsi határokat is szétszaggató világrenddel? Egy világ, amely már elvesztette a jövőjét, nem engedheti meg magának a lázadást. Egy faj, amely a kihalás szélén áll, bármit megtesz a túlélésért. Még akkor is, ha előbb el kell pusztítania azt, aki talán megmenthetné. Valóban az Interviák az emberiség utolsó reménye? Vagy létezik más megoldás a kényszerített reprodukció helyett?

Amikor a világ szétesik, a szabályok is vele dőlnek. Egy vírus, ami mindenkiben ott lappang... csak épp a halál után kel életre. A félelem nem csak a bolyongó holtakból áll, hanem abból is, amivé az élők válnak, amikor éheznek. Mi marad a világból, ha a legnagyobb harc nem mindig az, hogy hogyan ne halj meg... hanem hogy hogyan maradj ember?

Maximilian mindenben amiben eddig hitt, szertefoszlott. A háború bekebelezte, megrágta és megtört katonaként köpte ki egy olyan világba, ahol nincs már helye. Csakhogy az élet nem kívánság műsor. Ashcombe nem hozza el azt a kívánt remete életet, amelyben reményt gondolt. Megismeri Lilliant a felettébb szószátyár Vörös Rémet, aki felforgatja egész életét. Gondolataiba, mint a spanyolnátha tapad, és nem engedi egyhamar. Egy történet veszteségekről, reményről és tragédiákról. Boldog befejezés várható? Talán. Érzelmi hullámvasút Maximilian belső világával? Abszolút. Figyelmeztetések! A történet a következőket tartalmazza: - slow burn - érzelmileg megterhelő jelenetek - dohányzás gyakori ábrázolása - alkoholizmus mellékszereplőknél -függőség (morfium->nikotin) - PTSD tünetek ábrázolása A korhatár +18.

A fiú, aki nem maradt, és a lány, aki túlélt Ez nem egy beteljesült szerelem története. Ez annak a története, amikor valaki közel enged magához - majd eltűnik. Mia mélyen érez, túl sokat gondolkodik, és mindent magában tart. Samuel közel jön... majd mindig elmegy. Kettejük között sosem hangzik el az, hogy "mi". Mégis úgy fáj a búcsú, mintha az lett volna. Egy történet azokról a kapcsolódásokról, amelyek nem lesznek szerelemmé - mégis nyomot hagynak. Örökre. Ez azoknak szól, akik már tudják: vannak történetek, amiket nm lezárni kell - hanem túlélni.

Emma egy téli éjjelen nyomtalanul eltűnik. Marcus, a vőlegénye, hetekig keresi, kutat utána - reménykedve, kétségbeesetten. Amikor már úgy tűnik, semmi sem változik, és csak a monoton túlélés marad, Emma egyszer csak a semmiből bukkan fel. De a nő, aki átlép a küszöbén, már nem egészen az, akit eljegyzett. Nincsenek emlékei az elmúlt hetekből - de valami mégis vele maradt. Egy árnyék, valami, amit ő maga sem lát, de Marcus érzi, ahogy fojtogató lassúsággal beszivárog a mindennapjaikba. Minél erősebben próbál kapaszkodni a régi életükbe, annál inkább széthullik az a világ, amit hajszol. Marcus, aki mindig hitt abban, amit lát és megérinthet, kénytelen szembenézni valamivel, ami túlmutat a világon, amit ismer.