BabsyB
Léna egész életében két világ határán állt. És nem is sejtette, hogy Budapesten talál valakit, aki ugyanúgy nem tudja, hová tartozik, ahogyan ő.
Kőszegi Léna egyetlen bőrönddel indul útnak, és csak egy dolgot tud biztosan: bármi is várja Budapesten, nem lehet rosszabb annál, amit maga mögött hagyott.
Budapest pedig egyáltalán nem úgy fogadja, ahogy elképzelte. Dugók, tömött járatok, rohanó emberek, elektromos rollerek, amelyek láthatóan életveszélyes fegyverként közlekednek, és egy város, ahol Léna hamar megtanulja: ha valaki azt mondja, „mindjárt ott vagyok", az azt jelenti, hogy még csak most kelt fel.
Léna már az első napokban rájön, hogy egy teljesen új városban új életet kezdeni sokkal nehezebb, mint ahogy elképzelte. Különösen akkor, ha még egy állásinterjúra menet is késésben van.
És ha az ember rohan, könnyen megesik, hogy véletlenül egy idegen férfira borítja a kávéját - azt a jó drága Starbucksosat.
Léna legnagyobb szerencsétlenségére az idegen Hollósy Marcell.
Akivel néhány órával később egy asztalnál ül - és végül ő ad neki munkát.
Marcell élete közben éppen szétesőben van. Már csak hetek választják el attól, hogy elhagyja Magyarországot, és maga mögött hagyjon mindent, amihez valaha itt köze volt.
Léna és Marcell nem is lehetnének különbözőbbek.
Az egyikük most érkezett, a másikuk éppen indul.
Léna menekül a múltja elől, Marci pedig próbálja maga mögött hagyni azt.
Léna hamar megtapasztalja, hogy egy szívességnek Budapesten gyakran ára van, és az emberek néha jóval többet várnak cserébe, mint amire az ember számítana.
Marcell viszont megtanítja neki, hogyan kell túlélni Budapestet.
Léna pedig lassan arra tanítja őt, amire talán egész életében képtelen volt:
hogyan szeresse végre önmagát.
Csakhogy miközben egyikük maradna, a másik már indul.