arról, hogy néha az is elég, ha csak vagy.

Izabella valósága egyik pillanatról a másikra összeomlik, és azért tér vissza szülővárosába, hogy végleg eltemesse az elmúlt három évét. A nosztalgia és a veszteség érzése visszavezeti életének arra a helyre, ahol utoljára boldognak érezte magát. Emília minden idejét és energiáját leköti, hogy bizonyítsa munkatársainak és saját magának, hogy alkalmas a művészeti kar dékáni pozíciójára. Miközben az általános feladatain túl művészeti expot tervez, megemlékezést szervez és kurátorokkal tárgyal, egy ismeretlen nő tör be az irodájába. Kettőjük kellemetlen találkozás után Izabella karamellizált alma és krizantém illatát, egy könnycseppet és francia sapkáját hagyja maga után, de állítása szerint nem keres mást, csak emlékeket.

"Felhízlaltak, és azt hitték, innentől kezdve már jól leszek. Közben a karrieremnek lőttek, ronda disznó vagyok és hátat fordított a barátom is. Nincs kedvem így élni. Nagyon nincs." Brielle McWilliams, a neves divatmodell élete látszólag tökéletes, egészen addig a pillanatig, amíg össze nem esik egy ruha bemutatón. Hamarosan kiderül, hogy anorexiával küzd, amire könnyedén legyintenek, többek közt az ügynöke is, hogy minden modell az. Viszont Brielle nővére, Alanna komolyan aggódik a testvére miatt, így felveti neki, hogy vonuljon el a hírverő hiénák elől és az ügynökségétől pár hónapra. Mikor nem lehetne rosszabb az egész, akkor a párja, Austin is elhagyja, ami végül eléri azt, hogy hátat fordítson a fényűző New Yorknak és nővére után menjen Sunwoodba, egy elrejtett kisvároskába, ahol megállt az élet. A lány nehezen alkalmazkodik a szűk utcák és csendes éjszakák folytonosságához, arról nem is beszélve, hogy itt van ez a mindenre is kíváncsi Elias Houghton, aki pszichológusnak nevezi magát, de korából és folytonos kérdéseiből kifolyólag Brielle nem igazán hisz a terápiájában. Ahogy telik az idő még, ha nagyon lassan is, Brielle azt veszi észre, hogy egyre több emberrel beszélget és folyik bele a kisváros mindennapjaiba. Lassan nem tűnik olyan unalmasnak és reménytelennek, sőt, sokkal őszintébbnek és valódibbnak tetszik, mint New York a divatvilágával együtt. Azt sem tagadhatja, hogy a pszichológusa is emberibb, mint elsőnek hitte, akinek szintén megvannak a maga problémái. Ahogy Brielle egyre inkább meg tud küzdeni a mérleggel, úgy Elias egyre nehezebb helyzetbe kerül. A lány segíteni szeretne neki, de lehet csak még rosszabbat tesz ezzel... A Súlyemelők duológia nyitókötete.

| boys love | hurt/comfort | angst | trauma | friends to lovers | therapy | slow burn | A tizennyolc éves Adrian Sorensen a nap minden percében motorozna. Az iskolájában számkivetett. Egy balhés szakítás miatt letett a szerelemről egy egész életre. Az apja folyton dolgozik, nincs ideje rendesen beszélni vele, holott lenne miről beszélgetniük... Például a tíz évvel ezelőtti balesetről, ami mindkettejük életét felforgatta. Adriant a műlába és a mindennapi rémálmai emlékeztetik a történtekre. Csak a motorozásban talál megnyugvást. Minden változatlannak tűnik, míg vissza nem költöznek Norvégiába. Adrian az új iskolában a túlélésre hajt, falakat von maga köré, hogy ne ismétlődhessenek meg a múlt rossz tapasztalatai, azonban páran barátkozni szeretnének vele. Köztük akad egy fiú, aki iránt egy idő után többet érez, mint barátság. De Adriant nem érdekli a szex. Emiatt úgy érzi, hogy senki nem akarna járni vele. Működhet egy párkapcsolat szex nélkül? Helyre lehet hozni egy tönkrement kapcsolatot? Be lehet gyógyítani akár a legmélyebb sebeket is? 𝙏𝙍𝙄𝙂𝙂𝙀𝙍 𝙒𝘼𝙍𝙉𝙄𝙉𝙂 Figyelem! A sztoriban előkerül az önbántalmazás témája a főszereplő E/1-es nézőpontjában. Az ábrázolással nem célom az önbántalmazás népszerűsítése. A lelki felépülést helyezem a fókuszba. Azonban, ha úgy érzed, ez a téma felzaklathat téged, nem javaslom a történet olvasását! ╭┈ │Minden olvasásért, vote-ért és │kommentért hálás vagyok. │Ha van ismerősöd, akinek tetszene, │oszd meg vele is! ╰──────── Következő fejezet: Remélhetőleg minél hamarabb, dolgozom rajta, és köszönöm minden kedves olvasóm türelmét! A borítót @MartinaLorincz készítette, innen is köszönöm szépen a munkáját ♥

| lélektani | podcast-narratíva | traumafeldolgozás. Aziel bipoláris zavarral él, és egy ritka képességgel: képes torzítani a valóságot, vagy legalábbis úgy tűnik. Hol a mániás eufória szárnyán repül, hol a depresszió sűrű ködében botorkál. Hogy valahogyan kordában tartsa gondolatait - és talán önmagát is - pszichológusa javaslatára podcastot indít. Ahogy epizódról epizódra halad, Aziel őszintén mesél hangulatingadozásairól, valóságérzékelésének torzulásairól, és a világról, amit néha nem ért, néha meg túl jól lát. A podcast lassan belső utazássá válik, naplóvá, vallomássá, és néha egészen bizarr metafizikai kirándulássá, ahol a valóság és a képzelet határai elmosódnak. Ez egy történet arról, hogy milyen együtt élni egy különös elmével, és talán arról is, hogy hogyan lehet mégis megtalálni benne a rendet.