arról, hogy néha az is elég, ha csak vagy.

Aziel csúnyán visszaesik. A barátai távoli országokban vannak, a barátnőjéről pedig semmi hír, így marad neki - szerinte - a tenyérbemászó pszichológusa, a - szintén szerinte - energiavámpír pszichiátere, valamint Vanya, a hófehér görény, aki különös tehetséggel zavarja meg a legfontosabb elfoglaltságait. (Értsd: gumicukrot enni egy párna- és takaróerődben, miközben Sims-ezik.) Mivel sürgősen szüksége lenne egy stabil napi rutinra és néhány stresszmentes hobbira, a pszichológusa naplóírást javasol. Aziel azonban néhány próbálkozás után arra jut, hogy a napló nem neki való. Úgyhogy podcastot indít, ami természetesen egyáltalán nem vezet kínos helyzetekhez, félresikerült terápiás felismerésekhez és teljes érzelmi káoszhoz. Ugyan mi baj történhetne?