A Relikviavadászok egy ikerpár, Rowan és Reynard Corbitt történetét meséli el, akik egy nagy múltú, aranyvérű család tagjai. Mindketten feltűnően tehetséges mágusok, akik ennek ellenére a Mágiaügyi Minisztérium legunalmasabbnak tartott részlegén, a Mugli Tárgyakkal Való Visszaélési Ügyosztályon dolgoznak. Ez persze csak álca, az ikrek ugyanis titokban ereklyekutatók, eltűnt vagy legendának tartott mágikus relikviákat kutatnak fel. Emellett Rowan őrizget egy sötét titkot is, amely még évekkel később is üldözi: egykor Gellert Grindelwald követője volt... A történet egy évvel a "Legendás Állatok" cselekménye előtt veszi kezdetét New York-ban. Rowan és Reynard egy ősi ereklye megtalálásával érkeznek a városba, ahol nem csak a MACUSA-val akadnak össze, de a New york-i eseményekbe is teljesen belekeverednek... (A bortókép Laerthel munkája)

Bíborka és Villő gimnazista koruk óta legjobb barátnők. Nem csoda, hogy néhány éve úgy döntöttek, lakótársként együtt bérelnek ki egy lakást. Bár szögesen eltérő életmódot élnek, mivel Bíborka egyetemre jár és emellett diákmunkát is vállal, Villő pedig éjszakai pultosként dolgozik, igyekeznek megtalálni a módját, hogy mindent együtt csináljanak. Újévi fogadalmukhoz híven közösen vágnak bele egy mindfullness hónapba is, mely során meditálnak, jógáznak, vegán étrendet követnek, illetve álom- és hálanaplót vezetnek. Mindezek tetejébe Villő megismer egy lányt, akivel randizgatni kezd, Bíborka életét pedig fenekestül felforgatja néhány meglepő álom. Hogy sikerül-e tartaniuk magukat a fogadalmukhoz a hónap végéig, illetve hogy túléli-e a barátságuk a hónap során bekövetkező változásokat, az Bíborka naplójából kiderül.

(Borító: Lau Tiam Kok - unsplash) Vannak ezek a novellaötletek... Nem olyanok, mint a „Csiszolatlan"; ők egy-egy pályázatra készültek, esetleg gyakorlat vagy feladat eredményei. Most inkább olyanokról beszélünk, amelyek csak úgy jönnek. Ugyanakkor, ha már jöttek, miért ne legyenek valami nagyobb részei? A „világépítés" szép szó (bár a Landwirtschaftsausstellung még szebb). Ám ha az ötlet alapja csak egy csattanó, egy hangulat, nem pedig _rögtön_ egy komplett, komplex rendszer... (Egyébként respect azoknak, akik rögtön megálmodják a teljes képet; nálam ez sokkal inkább a „jé, fényes alkatrész, honnan eshetett ki?" módon zajlik) ...akkor a történet _akár_ történhetne olyan szereplővel is, akit az olvasók már _ismernek_. Merthogy a világépítés szép szó :) Tehát, kedves Olvasó, nem kizárt, hogy itt, a „Big sziti Urban Fantasy és Fiction (UFF)" gyűjteményben ismerős szereplőkre bukkanhatsz a világomból (lol, „világom" - ez nem csak szép szó, hanem túl nagy is). Anyway. Big sziti UFF: történetek a városból, amelyek bárkivel megeshetnének. Veled, neked. Jó szórakozást kívánok!

Vannak azok az írások, amelyeket ilyen-olyan pályázatra ír az ember, vagy csak úgy, inspirációból. Telik az idő, történik valami (vagy nem), és később már nem akar velük más pályázatnál "házalni", sem reworkölni őket, új munkákhoz kannibalizálni az ötleteket belőle, vagy meglévő, saját univerzumba integrálni. Egyszerűen csak szereti őket úgy, ahogy vannak. Ők itt ilyenek. (kép: unsplash.com - Jeremy Pelletier)

Jankó meghívja néhány fővárosi osztálytársát a falujába a szüreti bálba. Azonban a fiatalok sokkal messzebbre kerülnek, mint gondolták - egy alternatív népmesei világba. Mint minden világnak, ennek is megvannak a maga szabályai. Hogyan boldogulnak hőseink, sikerül-e vajon véghez vinniük a küldetést, vagy elbuknak az akadályokon?

A Wattszótár posztjait amatőr történetírók félresikerült próbálkozásai, bizarr nyelvtani megoldásai és Kazinczy teljes életművét sárba tipró nyelvújító ötletei ihlették. Aki valaha olvasott már sztorit Wattpadon vagy Instagramon, az tudja, hogy miről beszélek: azokról a pillanatokról, amikor egy sztorit olvasva hirtelen a fejünkhöz kapunk, és azt mondjuk: "na de mégis hogy írhattál ilyet?"

Sok írástechnikai könyv magyarul nem hozzáférhető, ezért gondoltam, hogy kivonatolnám azokat, amik a kezembe kerülnek, hogy ne csak én profitáljak belőlük:) Persze, ezek nem szó szerinti fordítások - ahhoz, azért nagyon hosszúak ezek a könyvek - de a lényeg bennük van. Egyik másik hasznos gyakorló feladatokkal is szolgál a fejlődéshez. Remélem, szívesen fogadjátok őket:) Felhasznált irodalom: James Scott Bell - Plot and Structure (Cselekmény és szerkezet) ✓ William Strunk Jr. and E. B. White - The Elements of Style (A stílus elemei) ✓ Sol Steain - Stein on Writing (Stein az írásról) Larry Brooks - Story Engineering (Történetépítés) Donald Maas - Writing the breakout novel (A kitörést jelentő regény megírása) Nancy Kress - Creating Dynamic Characters (Dinamikus karakterek alkotása) Rachel Aaron - 2K to 10K (2000 szóról 10000 szóra) Robert McKee - Story (A Történet) William Zinsser - On Writing Well (Jól írni) Imai Akihiko - Omoshiroi story no tsukurikata (Így írj izgalmas történeteket) Imai Akihiko - Monogatari ga kakenai anata he (Neked, aki nem tudsz történetet alkotni) Shirokusa Akira - Így írj light novelt! ✓ Taniguchi Tsuyoshi - Történettípusok 1-7

Boszorkányok csak a mesékben léteznek. Nincsenek és soha nem is voltak. Vagy talán mégis? Mi az igazság abból, amit a filmek, a könyvek, a Halloween, és egy boszorkányhívő nagymama meséi elmesélnek róluk? Lehet, hogy mindez valóban csak mese. De melyik kislány ne szeretne néha boszorkányosat játszani, és varázserőt képzelni magának? A kis Lucy Moon biztosan boldogan lenne olyan jóságos boszorkány, mint akikről a nagyija meséiben hallott. Az iskola és a mateklecke nem is annyira fontosak, azok miatt főjön csak Suzie, a bébiszittere feje. Hiszen ez csupán egy kislány ártatlan játéka, boszorkányok pedig nincsenek... A borító a csodálatos @kittimxmbb alkotása! Köszönöm!