arról, hogy néha az is elég, ha csak vagy.

Vanya létezése a homály peremén ingadozik, ahol a múlt csupán széthullott emlékképek sorozata, egy letűnt élet, amelyet erőszakkal töröltek ki belőle. Gyermekkorát elrabolták, a neve már nem sajátja, és minden, ami egykor emberré tette, most a birodalom kovácstüzében olvad el, hogy tökéletes fegyverré formálódjon. Az orosz tisztek nem csupán a testét edzik könyörtelen kiképzéssel, hanem a lelkét is újraírják, míg végül nem marad más belőle, csak egy árnyék, amely a cár akaratát követi. Grúzia - az egyetlen otthon, amely valaha igazán az övé volt - egy halványan derengő, fájdalmas emlék csupán, amelyet ki akarnak égetni belőle. Egy meghódított földdarab, amelynek már nincs hangja, nincs szabadsága, nincs joga ellenállni. A világ közben változik, forrong. A birodalmak egymásnak feszülnek, határok rajzolódnak és mosódnak el, miközben Grúzia népe a perzsák és az oszmánok szorításából alig kiszabadulva most az orosz hódítók vasmarkában vergődik. Vanya pedig ennek a gépezetnek az egyik láncszemévé válik, egy akarata ellenére kovácsolt karddá, amelynek nincs választása, csak engedelmeskedni. A tisztek, akik formálják, soha nem tanították meg a könyörületet, mert számukra az együttérzés nem erény, hanem gyengeség. Itt nincs helye kételynek, nincs joga emlékezni arra, ki volt egykor - csak a szolgálat, a hűség, a birodalom törvénye létezik. De lehet-e egy fegyvernek saját akarata? Megőrizheti-e valaki a lelkét ott, ahol az embert csupán eszközzé silányítják?

Jelena Tsvetkov mindössze egy nyugodt éjszakai pihenést szeretne, ám Szilajev főtörzsőrmester hangos horkolása mindent megakadályoz. A fáradt teste már nem bírja tovább, de a rendetlenség és a zaj közepette képtelen elaludni. Szerencséjére a mellette fekvő mesterlövész és hadnagy, Szása Novikov, aki mindig rejtélyes és higgadt, a saját egyedi módján segít neki megtalálni a nyugalmat.

Egy hátrányos helyzetben lévő kicsi sárkány rájön, hogy borzasztóan retteg a magasságtól. Emiatt a repülést is halogatja, majd ennek köszönhetően - egy hatalmas esés után - egy fekete macska tartja benne a lelket. De vajon megtalálja a helyét az új világban? És igaz-e a balszerencse-mítosz?

Amikor Elizabeth, a walesi hercegnő, úgy dönt, hogy testőrével együtt eltűnik a világ szeme elől, nem is sejti, hogy a legnagyobb kihívás nem a menekülés lesz, hanem a budapesti tömegközlekedés. Miközben ő próbál eligazodni a buszjáratok dzsungelében, testőre kenyérmorzsákkal a zsebében kacsavadászatra indul. Vajon sikerül valóban elrejtőzniük, vagy saját maguknak okoznak egy felejthetetlen kalandot, amely mindent felborít?

| lélektani | podcast-narratíva | traumafeldolgozás. Aziel bipoláris zavarral él, és egy ritka képességgel: képes torzítani a valóságot, vagy legalábbis úgy tűnik. Hol a mániás eufória szárnyán repül, hol a depresszió sűrű ködében botorkál. Hogy valahogyan kordában tartsa gondolatait - és talán önmagát is - pszichológusa javaslatára podcastot indít. Ahogy epizódról epizódra halad, Aziel őszintén mesél hangulatingadozásairól, valóságérzékelésének torzulásairól, és a világról, amit néha nem ért, néha meg túl jól lát. A podcast lassan belső utazássá válik, naplóvá, vallomássá, és néha egészen bizarr metafizikai kirándulássá, ahol a valóság és a képzelet határai elmosódnak. Ez egy történet arról, hogy milyen együtt élni egy különös elmével, és talán arról is, hogy hogyan lehet mégis megtalálni benne a rendet.

Harley kudarcot vall egy küldetésen. Mindenhol őket látja és hallja. Figyeli, ahogy a keze lassan kicsúszik a fiú kezéből, látja, ahogy a növekedésben lévő test zuhan, és élettelenné válik, ahogy a fiatal élet, mely még alig bontakozott ki, hirtelen véget ér. Hallja egy anya megtörését, és a társak visszafojtott rémületeit. A szeme nem hagy ki semmit. Minden apró mozdulatot, minden hangtalan sikoltást, minden utolsó pillantást. Precízen és teljes pontossággal követi a tragédiát, mintha valahol mélyen tudná, hogy csak így válhat teljesé a kínzás, amit az álmok világában újraélhet, ahol minden fájdalom, minden szörnyűség tökéletesen és végtelenül visszatér.

Biztosan veletek is megtörtént már, hogy enyhén szólva... marhaságot álmodtatok és fogalmatok sincs miért és hogyan. Nos, ez velem is megtörtént és nem is akármilyen álmom volt. Kíváncsiak vagytok milyen lenne Ady Endrével és József Attilával beszélgetni a 21. században? Akkor tökéletes helyre tévedtetek! @my-last-resort kérésére egy rövidke történet formájában papírra vetettem ezt az álmot, amiben egyébként ne keressetek sok értelmet, mert nincs. Update: Várható a folytatás, bár az már nem álom alapján, hanem a puszta agyszüleményem eredménye lesz. 😁❤ Minden jog fenntartva! © city_of_angels98

Vorma falujából sorra tűnnek el az emberek. Ám az erdő hallgat. Nincsenek holtak a göcsörtös fák közt, nincs vér a nyirkos mohatakarón és nincsenek ködfályolban keringő halálsikolyok sem. Csak egy tó és egy elfeledett történet. Kalena a falu öreg boszorkájának unokája, de ikertestvérével ellentétben régóta nem hisz Rotta mama rémmeséiben. Egyetlen vágya, hogy beilleszkedjen, elfeledje a családját övező titkokat és végre maga mögött hagyhassa a származását. Nagyanyja óva inti őt és nővérét a falu melletti erdőtől, amely időről időre a halálba csalogatja áldozatait. A holdünnep éjszakája után azonban minden megváltozik, Kalenának pedig nem marad választása: ha nem akarja, hogy az otthona miatta még az eddiginél is nagyobb veszélybe sodródjon, be kell merészkednie a rengetegbe és kideríteni, mi történik valójában az eltűntekkel Szokatlanul élőnek tűnő holtak és kíváncsi kísértetek között balszerencséjére ez korántsem olyan egyszerű feladat, mint ahogyan eleinte remélte - még egy halálos, ám kissé magának való jégharcos társaságában sem. A víz mélyén lapuló csontok meséje sötétebb, mint valaha hitte volna. [ 2020. 01. 12. ~ 2022. 11. 27. ] /a borító saját illusztráció/ Hivatásos bétázó: NTReyna

A Halál tudja a nevedet és a füledbe fogja suttogni, amikor elvisz. Violette ismerte a Halált. Hallotta a virágzó fák susogásában, érezte a nyár szikrázó napsütésében, látta az éjszakai égbolt hunyorgó csillagaiban. Mind közelebb és közelebb merészkedett hozzá, amíg annak bűvös csókja meg nem babonázta, örökre magával ragadva a lányt. És Violette szíve azon a deres, februári estén megszűnt dobogni. De a Halál nem a nevét suttogta. Csupán annyit mondott: kvittek vagyunk. Egy hercegnő, egy boszorkány, és két tönkretett élet, amit a véletlen egymáshoz kötött. De valóban a véletlen műve lenne? Kiből válik préda és kiből ragadozó? Hogyan fordíthatják meg a Sors folyton változó kerekét?