amelyben a szeretet és a fájdalom határán egyensúlyozunk.

Van valami különleges a naplementében, de vajon csak a szomorúak látják ezt? Pihe és Tömpe együtt keresik a választ.

arról, hogy a csend súlya alatt is törékeny fény villanhat fel.

Egy lakás. Két világ. Végtelen félreértés. Ingrid Jensen, harmadéves pszichológia szakos hallgató a Bergeni Egyetemen, pontosan tudja, mitől működik egy emberi kapcsolat és mitől nem. Ő nyugalmat, struktúrát és zavartalan egyetemi éveket szeretne. Olyan lakótársat, aki nem hagyja nyitva a hűtőt, nem rendezi át hajnali háromkor a bútorokat, és főleg nem flörtöl vele minden alkalommal, amikor kilép a szobájából. Aztán beköltözik Adrien Roux. Adrien Roux, a francia cserediák, nemrég költözött Bergenbe, hogy folytassa a Nemzetközi tanulmányait. Legalább olyan kíváncsi a következő kávé elkészülésére, mint arra, miért feszült az új lakótársa. Hangos, lezser, kiszámíthatatlan és borzasztóan sármos. Ingrid már az első nap meg van győződve róla, hogy vele nem fognak kijönni. Adrien viszont nem az a típus, aki könnyen ismeri el a határokat. Ahogy a hétköznapok összefolynak az esős bergeni délutánokkal, a közöttük lévő falak lassan megrepednek. Ingrid pedig egyre inkább rádöbben: bár mindent képes elemezni, a saját érzéseit valahogy mégsem tudja megfejteni.

Hat fiatal. Egy elmegyógyintézet. Mayer Renáta úgy érzi, elárulják a nagyszülei, amikor beleegyeznek abba, hogy a lányt önszántán kívül beutalják a Vasréti Elmegyógyintézetbe. Azt mondják, csak pár hét, kivizsgálásra. De Renáta tudja: innen nem szokás csak úgy kisétálni. Az intézet falai között öt másik fiatallal hozza össze a sors, mindegyikük saját démonaival küzd, saját történetekkel, amelyek vagy összetartanak, vagy darabokra szaggatnak mindent. Ahogy egyre mélyebbre ásnak a múltban, és a saját elméjükben, a hat fiatal rájön: talán nem is ők a betegek. Hanem az, ami körülveszi őket.

Egy nyári éjszaka. Egy pokróc. Két ember, akik nem mondanak ki mindent, de mindent éreznek. Amikor lehull az első csillag, mindketten ugyanazt kívánják. Talán véletlen. Talán sors.

Patrik már egy éve tünetmentes, úgy tűnik, végre rátalált a gyógyulás útjára. Ám egy reggel minden megváltozik. Amint felébred, régi ismerősként köszönti a mellkasát szorító súly, a fejében zűrzavarként keringő gondolatok, és az a bénító fáradtság, amely egy pillanat alatt lerántja oda, ahonnan olyan nehezen kapaszkodott fel. A hónapok alatt felépített biztonság meginog, mintha sosem létezett volna. Patrik próbál józan maradni, meggyőzni magát, hogy ez csak egy átmeneti visszaesés, de a mélyben ott motoszkál a kérdés: vajon az egész csak önámítás volt? Ebben a bizonytalan helyzetben egyvalami nyújt kapaszkodót: Zsombor, a barát, aki mellett akkor is ott van, amikor minden más összeomlik.

arról, hogy néha az is elég, ha csak vagy.

Amikor Elizabeth, a walesi hercegnő, úgy dönt, hogy testőrével együtt eltűnik a világ szeme elől, nem is sejti, hogy a legnagyobb kihívás nem a menekülés lesz, hanem a budapesti tömegközlekedés. Miközben ő próbál eligazodni a buszjáratok dzsungelében, testőre kenyérmorzsákkal a zsebében kacsavadászatra indul. Vajon sikerül valóban elrejtőzniük, vagy saját maguknak okoznak egy felejthetetlen kalandot, amely mindent felborít?

Jelena Tsvetkov mindössze egy nyugodt éjszakai pihenést szeretne, ám Szilajev főtörzsőrmester hangos horkolása mindent megakadályoz. A fáradt teste már nem bírja tovább, de a rendetlenség és a zaj közepette képtelen elaludni. Szerencséjére a mellette fekvő mesterlövész és hadnagy, Szása Novikov, aki mindig rejtélyes és higgadt, a saját egyedi módján segít neki megtalálni a nyugalmat.