Volt egy fiú, aki akkor jött, amikor a legnagyobb szükségem volt rá. Aki nem ígért semmit, mégis mindent jelentett. És én nem tudtam, hogy egyszer a „mi" csak egy múlt idő lesz. Ez egy történet két szívnek. Az egyik még mindig emlékezik... a másik már nem akar.

Lorenzo Gallo: Először még fel sem fogom ki áll előttem. Majd mikor belenézek a szemébe, pontosan ugyanaz az elszánt tekintet fogad, melyet már ÖT teljes éve nem láttam. -Lorenzo Davide Gallo - ejti ki a nevem kínzó lassúsággal - rég nem láttalak - mondja majd tetőtől talpig végig mér -Nicoletta Nataly Russo - viszonzom a felismerést - az érzés kölcsönös - mondom, majd rámutatva az egyik székre kihúzom azt és hagyom leülni. -Nos akkor kezdhetjük, tulajdonképpen miért is kerestél fel engem? -Mint ahogy már feltűnt szövetségest keresek -Értem, és ha mi szövetségesek lennénk akkor mégis mi hasznom válna belőle? -Hatalom -Legyen, egy feltétellel -Mi lenne az? -Legyél a feleségem -Nem Ezzel fogja magát, és fel áll majd kisétál, a teremből,majd hallom ahogy kihajt az udvaromból.

Zoe Fel indultam az emeletre amikor is valakibe bele ütköztem, és amikor már azt hinné az ember hogy na most koppan, egyszer csak valaki megtart. -Köszönöm - mondom hisz ha nem kap el akkor, valjuk be megalázó helyzetbe kerültem volna. -Nincs mit, egyébként Chris vagyok mutatkozik be- a házigazda - teszi hozzá

Sofia Amint hazaértem apám fogadott. Gondoltam remek beszélhetünk a házasságról. Nem igazán szeretnék férjhez menni úgy hogy még csak nem is ismerem azt akihez hozzá kell mennem de hát apám már eldöntötte úgyhogy nincs visszaút. -Tudom hogy nem fülik a fogad ehhez, de szövetségeseket kell szereznünk, Ami csak így lehetséges. Már évtizedek óta ez a hagyomány a mi családunkban, és édesanyáddal is így jöttünk össze, és láthatod nagy szerelem lett.-neveti el magát. -Azért ne es túlzásba, nem indult olyan simán- jön ki a konyhából egy kis tálcát egyensúlyozva. -Ugyan már szerelem volt első látásra, én mondom.-mondja büszkén apám -Nem felejtetted ki véletlenül hogy tökön rúgtalak, amikor megpróbáltál megcsókolni?-jelenti ki kacéran -Ömm most miért rontod el a sztorit?-akad ki.És nálam itt szakad el a cérna és kitört belőlem a nevetés -------------------------------------------------------------

-Se engem, se a múltam nem ismered, ezért nem szólhatsz bele az ügyeimbe. -Már miért ne tehetném? Az én vezetéknevemet viseled.

Mit tennél, ha egy ponton elszakadnál a valóságtól? Mi történne, ha a létezésed tükörképe előtted törne darabokra - és te lennél az, akinek össze kell raknia? Műfaj: dráma, pszichológiai, ifjúsági fikció Művészlélek főszereplőnk, Lina nagy utat tett meg: maga mögött hagyva mindent és mindenkit - most egy orosz pszichiátria graffitivel festett falai között írja naplóját, ami nemcsak az övé, hanem a tiéd is lesz. Egy napló, amelyben az idő szabálytalanul áramlik: a múlt, a jelen és a jövő összefonódik, és minden válasz újabb kérdést szül. Legjobb barátnőjével, legnagyobb szövetségesével, az extravagáns punk stílusú és nyers természetű, kissé problémás Olgával éppen világmegváltásra készülnek, miközben egy rejtélyes alak a háttérből irányítja az idő szálait - valaki, aki talán a múltban létezett, talán sosem volt valós vagy csak a jövőben fog felbukkanni. Egy titokzatos hely rejtheti a végső igazságot, de vajon ez is csak egy emlék, egy újabb akadály vagy csupán a képzelet játéka? Ez a történet nem ad kapaszkodót. Nem nyújt vigaszt. Minden oldal újraírja az előzőt, megkérdőjelezi a valóságot, a létezés természetét, felülírja az idő korlátait és arra kényszerít, hogy a végén szembenézz saját igazságoddal. Amit olvasni fogsz, nem csak egy történet. Ez egy labirintus. Be mersz lépni? Képes vagy kijutni? Mit árul ez el rólad?

Az első részből minden kiderül. Jó olvasást!