Yoongi egy profi csapat tagja, mely a Kim család gyilkosai után kutat. Egy ilyen akciójuk után talál rá egy meggyötört srácra, aki a "köszönöm"-ön kívül mást se tud mondani és megszólalásig hasonlít a Kim család meggyilkolt örökösére. De hogy lehet ott, ha Yoongi saját szemével látta a holttestet és miért tetszett meg neki ennyire ez az ismeretlen fiú? Eredetileg egy rövid sztorinak indult, Step by step néven, de gondoltam ez sokkal jobb megoldás. Jó olvasást! ^^

Az ellentétek vonzák egymást... Régebben azt hittem, ez a legnagyobb hülyeség az egész világon, hiszen két - minden téren - teljesen különböző ember sosem szerethetné igazán egymást. Nos igen. Sokáig így hittem, aztán találkoztam vele... 🌹🌹🌹 Taegi fanfiction FiúxFiú FIGYELEM Trágár beszéd Néhol 18+

Taehyung, 17 éves, és Szöulban élt az édesanyjával. Édesapja meghalt abba, ami most őt is veszélyezteti; ugyanis Taehyung, akárcsak édesapja, rákos. Egy jó ideje a kórház az otthona, ahol találkozik egy fiatal fiúval, Yoongival. Yoonginál leukémiát diagnosztizáltak. Ez a két fiú idővel nagyon szoros barátságot köt majd. - Miért mosolyogsz folyton? -kérdezte Yoongi. Erre jobban elmosolyodtam. - Azért, mert sose tudhatod, hogy meg e éled a holnapot vagy sem. - Yaoi -TaeGi - Szerelem #1 a leukemia hashtegbe - 2020.05.27. - köszönöm!

"Láttam ma egy szőke hajú fiút a kosárpályán. Jobban játszik, mint bárki más. - Tae Csak mert tudja, hogy valaki figyeli. - Yoongi" Fecnik: avagy rövid, egyperces kis üzenetek. Taehyung cetliket hagy itt-ott, amiket Yoongi megtalál, és válaszol rájuk. Azonban ahelyett, hogy visszajuttatná, inkább megtartja őket magának. Kezdés: 2019. 11. 23. Befejezve: 2019. 11. 30

"- Örülök, hogy itt vagy- jegyezte meg halkan majd becsukta maga után a fürdőszoba ajtaját. Csak meredtem a fehérre festett faajtóra és mosolyogtam. Nem olyan kemény mint amilyennek látszik. Vagy csak nem tudok mindent?" • TaeGi • Trágár beszéd, néhol 18+ • Yaoi • Fantasy #88 in ff 2017.12.14 ❤ #69 in ff 2017.12.16 ? #56 in ff 2017.12.21 #52 in ff 2017.12.23 #37 in ff 2018.01.09 #23 in ff 2018.01.24 #22 in ff 2018.01.30 #20 in ff 2018.02.15 #15 in ff 2018.02.15 #11 in ff 2018.03.15

Mit is jelent a törődés, s milyen az, amikor felelősséget kell vállalnunk nem csak magunkért, hanem olyasvalakiért is, aki merőben más, mint mi? Ezt kell megtapasztalnia a folyton zsörtölődő és emberkerülő Yoonginak, aki mindig talál magának valamit, amibe beleköthet, anélkül, hogy bármire, vagy bárkire tekintettel lenne, és különösebb figyelmet fordítana a zenén kívül. Noha nem kimondottan önszántából, mégis egy igen fontos, erkölcsi okból kifolyólag jelenleg a daegui orvosi egyetem hallgatója, ami mellett még részmunkaidőben pizza futárként is dolgozik, így az élet szinte már egy soha meg nem álló mókuskerék a számára. Ám mindez hirtelen megváltozik, s fenekestül felfordul az őt körülvevő, már-már nyugalmasnak titulált légkör, amikor is váratlanul az „ölébe pottyan" egy igazán furcsa szerzet; a kissé esetlen és szétszórt, ugyanakkor jószívű és szerethető Taehyung, akinek azonban koránt sem fenékig tejfel az élete. Szülők nélkül kellett felnőnie, ráadásul még az árvaházban is különcnek számított furcsa habitusa miatt, amiben közrejátszik valami, amit próbál eltitkolni, pontosabban inkább csak igyekszik nem tudomást venni róla. Talán részben ezért is szeretne mihamarabb a saját lábára állni és önálló életet kezdeni. Ennek köszönhetően botlik bele Yoongiba, akinek az ő személyében magával a felelősséggel kell szembenéznie, amikor is az alig tizennyolc éves, árva fiú egyik pillanatról a másikra az időssebben talál kapaszkodót. De vajon képes lesz-e kellőképp gondját viselni a rengeteg segítségre és szeretetre szoruló Taehyungnak? Sikerül-e leküzdenie az útjába gördülő akadályokat, melyeken keresztül szembesül a tolerancia és az elfogadás jelentette nehézségekkel? S legfőképp, mi az, ami idővel erőt adhat neki mindehhez?

Két egyetemista szerelmének története: mindössze pár napban letudva azt, ami másoknak évekbe telik. Gyötrelem... Fájdalom... Végzetes szerelem... Mert szeretni fogja. Örökké. <Figyelmeztetés> -Betegség -Vér -Szereplő halála

"Dohányzom, és látom, ahogy felrobbannak a csillagok." A történet nem az én tulajdonom, én csak lefordítottam. Az eredeti mű @beyondthesuga munkája, a fordításra engedélyt kértem!

- Volt?! Volt rá szerinted okuk hogy rám se néztek, nevet se adtak nekem?! - Csak úgy senkit nem dobnak el. - Velem ez történt. A nővérek mondták, hogy megszülettem és nem akart még meg fogni se, láttni se, nevet se mondott csak beadott és távozott. - Én még akkor is azt állítom, hogy történhetet valami

❝Miért, miért olyan ostobák az emberek, hogy akkor akarnak összerakni valamit, amikor tönkrement, és nem akkor vigyáznak rá, amikor még épségben van?❞ [Taegi]