"- Apa, mikor érünk már oda? - kérdezte a hét éves Szebasztián. - Mindjárt, Szeb, már csak egy pár kilométer! Szebasztián és az apja egy hajó elejében ültek, és várták, hogy mikor érnek vissza otthonukba. - Apa, a nagy óra szerint már nyolc óra van, miért most kel a nap? - Azért, mert Ŧemonban egy órával később van, mint itt. - De miért nem használjuk ugyanazt az időt? Szebasztián apja, Radomér elővett egy nagy gömböt, meg egy kisebbet. - Képzeld azt, hogy ez a nap, és ez Vitalisz. Rámutatott a kis labdán egy helyre, és ezt mondta: - Itt vagyunk mi. Kicsit elmozdította az ujját. - És itt van Ŧemon. Megfogta a nagy labdát, és a kicsi mellé rakta. - Most nálunk napkelte van, de náluk még nem látszik a nap, csak halvány fény. Most képzeld el, ha Centriában dálután háromkor kelne a nap. A kis Szebasztián megvakarta a fejét. - Azt hiszem értem... Öt percig csak csendben ültek, nézték a gyönyörű szivárványra emlékeztető eget. Aztán Szebasztián megszólalt: - Olyan mint egy szivárvány. De hiányzik róla a zöld! Miért? - Ezt túl nehéz lenne megértened. - De ez idegesítő! Geulugmár elfeledkezett a zöldről? - Nem feledkezett meg, a zöld csak nem illik az éghez. - De ez akkor sem érvényes! A zöld a kedvenc színünk! Harcoljunk vele! Radomér levette a zöld sálát a nyakából, és Szebasztián elé rakta. - Képzeld azt, hogy ez itt a zöld csík ami hiányzik. Gondolj mindig erre, ha napnyugtát, vagy napkeltét látsz!"