"- Játsszunk! - szólalt fel Yiseo, amint lehúzta a kis pohárkába töltött szeszes italt. Kijelentése hallatán rá pillantottunk, s kérdően pásztáztuk őt. - A játék neve; kamu randi - könyökölt a pultra egy eszelős mosollyal ajkain. - A lényeg annyi, hogy felírjuk mindenki a nevét kis cetlikre, azokat pedig tálkákba tesszük. A fiúkét ebbe, a lányokét és Jiminét meg ebbe. - szedett le kettőt a polcról. Zavarba jöttem szavai hallatán, ám örültem, hogy nem feledkezett meg arról, hogy én a saját kapumra pályázok. - Ezután szavazunk, hogy melyik csapat lesz, akik húznak, s akinek pedig a nevét kapod, illetve aki kihúzta a nevedet, vele fogsz randizni két héten keresztül és akkor nyersz, ha nem szeretsz bele az adott illetőbe - vázolta fel a szabályokat. Hogy őszinte legyek, eléggé felcsigázott ez az ötlet, de legbelül pedig féltem; mert mi lenne akkor, ha Jeon nevét húzom ki? - Mit szóltok? - pillantott körbe izgatottan mosolyogva Yiseo, rajtam kívül pedig mindannyian beleegyeztek a játékba. - Jimin? - fordult ezúttal felém, én meg bambulásomból feleszmélve, bizonytalanul bólintottam egyet. - Csodás, akkor hozok lapot - csapta össze tenyereit, majd a székről felpattant, s elszaladt papírért."

,,- Kicsit illetlen vagy, nem gondolod ? - Hmh ? - Hümmögve, szemöldököm felvonva fordultam a férfi felé, akibe belementem, s ahogy megláttam hogy néz ki, már lelkesebben fordítottam rá figyelmemet. Látszólag ő is észre vette izgatottságom, ugyanis alsó ajkát beharapva mosolyodott el, míg végig nézett rajtam. - Bocsánatot sem kérsz ? - Mennyire fájt ? Talán egy sajnálom nem lesz elég ide. - Keze rögtön derekamra csúszott, s közelebb is vont magához, így pedig kicsit fel kellett néznie rám, pedig ő ülve majdnem akkora volt, mint én állva. - Mennyire sietsz vissza ? - A négy vodka felé biccentett, amit most tett le elém a pultos, mire kettőt belőle azonnal elé toltam, míg sorban leküldtem torkomon az én részemet. A többiek majd isznak mást. - Na ? - Mehetünk.,, ~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~ ,,- Verd ki magadnak, mert nem lesz idő rá, hogy én csináljam. - Ez hol fair ? - Kiengedtem számból, hogy számon kérjem, de ez most sem hatott rá, megfogta államat, hogy kinyissa számat és másik kezével bevezette farkát, majd rányomta fejemet. Matek helyett, ezt kellene tanítania. Lehunyt szemekkel dölt neki a falnak, s a vágytól felfokozódva kissé indulatosan válaszolt. - Majd befejezem, csak kezd el, baszki.,, Jikook ff. 18+ -- mindenki saját felelősségre olvassa!! (a történet megszállottságot okoz👀)

A cím mindent elárul. Igazából mindig is akartam egy ilyet ,mert a fejemben ,,ezernyi,, kis részek fogalmazódtak meg. Úgy gondoltam ,hogy majd beleírom az egyik könyvembe ,de nem sikerült sehogysem megkreálni a szöveget. A történetek teljesen eltérnek egymástól. 210730- UNFINISHED

"Nyár utolsó hónapjában járunk. Ilyenkor az éjszakák hosszabbak, mint általában. A madarak tovább csiripelnek, az emberek tovább mulatnak. De nem én. Már nem tudok mulatni. Egyáltalán mit is jelent ez a szó? Másokat kinevetni, csak mert csináltak valamit, ami kényelmetlen számukra? Vagy mikor a pároddal szorosan ölelitek egymást és azt mondod neki, hogy szeretlek? Majd tovább mulattok és az éjnek éltek? Számomra nincs olyan dolog, ami miatt mulatni tudnék. Azt sem tudom, mit jelent az a szó, hogy boldogság." "Egy csendes és mély tó, milyen érdekes. Senki sem nézné ki belőle, hogy ha leugrasz, elnyel téged. Talán ki kéne próbálnom." "A hangok a fejemben azt mondják tegyem meg. Tegyem meg, amíg meg nem lát valaki. Feltápászkodtam a híd szélére. Olyan közel volt. Hallottam a halak mozgását a vízben. Vajon én is ezt fogom csinálni? Boldogan úszkálok majd a vízben?" (A könyv bórítóját Pinteresten találtam) 2024.03.24.-

"De figyelembe kell venned a figyelmeztetésemet is, Minnie. Vámpír vagyok. Lesznek éjszakák, amikor a szomjam elhomályosítja a látásomat, és a dühöm erősebb lesz a szerelmemnél. Nem mindig fogok tudni uralkodni magamon. Lehet, hogy fájdalmat okozok majd... lehet, hogy néha megsebzünk egymást ebben a végtelen éjszakában. A rózsának is vannak tüskéi, és én is hordozom a sajátjaimat." Elengedtem a csuklóját, és végignéztem, ahogy a remegő ujjai végül elérik a bársonyos, kék szirmokat. Amikor a sötétség és a fény összeér, már nincs visszaút.

Egy kőgazdag cégtulajdonos,aki csupa titokzatosság. Egy kőkemény álarc,ami mögött egy érző szív lakozik? A múlt sötét árnyai,ami megpecsételi sorsunkat. Egy jéghideg szív,ami képes lesz újra szeretni? Egy biztos.A múlt fájdalma beárnyékolja a jelen boldogságát. De vajon meddig?És mennyire lesz rögös az út odáig? Hamarosan kiderül...

BTS novelláim gyűjteménye.

"De te mindenhol ott vagy, igen, ott vagy minden dallamban és minden kis sebben." - Tamino, Habibi

Jeon Jungkook mindig is a luxus világában élt, körülötte csillogás, elvárás és állandó versengés vette körül. Már gyerekkorában elvárták tőle a szülei, hogy kitűnjön a többiek közül. Soha sem barátkozhatott azzal, akivel akart. Ő azonban mindig valahogy a „rossz fiúk" társaságában kötött ki. Szülei sosem szántak rá igazán időt, inkább megpróbálták „jó körökben" mozgatni, de Jungkook nevét az iskolában mégis inkább úgy ismerték, mint az iskola bűnbanda vezérét. És részben igazuk is volt mivel hát nem egyszer került az igazgatói irodába verekedés miatt. Az egyetem mellett azonban saját bevételt is szerzett, amit nem a családi vagyonból, hanem a meglepő módon saját munkájából szerezte meg. Volt egy saját ruhamárkája és edzőterme. Mindkettő az ő ötlete és szorgalma eredménye. Park Jimin ezzel szemben nem tartozott sem a gazdagok, sem a szegények világába. Élete egyszerű, kiegyensúlyozott volt, szerető család vette körül bár befolyásuk nem volt óriási. Jimin azonban mindig maga döntött az útjáról, saját értékeit építette, és nem volt szüksége hivalkodásra, hogy kitűnjön. Nem kereste a figyelmet, mégis is vonzotta az embereket. Vonzó volt azok számára akik látták a belső szépséget. Chimbe van valami belső fény, ami összekapcsolódott a magabiztosságával és a csendes erejével.Csak a nézésével és egy kisebb mosolyal is megtudott bárkit hódítani. Kook és Chim élete két teljesen külön világ volt.Jungkooknak elég volt csettintenie és azonnal megkapott bármit, amit akart. Jimin világában viszont a kis dolgok, a mindennapok apró örömei jelentették a legtöbbet. Mégis, a sors egy nap úgy hozta, hogy az ő útjaik keresztezzék egymást.

Amikor Jimin szülei egy vidéki „rehabilitációs nevelő otthonba" küldik, hogy „meggyógyítsák" homoszexualitásából, a fiú azt várja, hogy pokol vár rá. Ehelyett kedves tanárokat, normális órákat és reményt talál. De éjszakánként egy titokzatos, fekete szemű fiú jelenik meg a szobájában, és figyelmeztet: semmi sem az, aminek látszik. A gyógyszerek, amelyeket minden nap be kell vennie, nem gyógyítják meg őt - lassan szétrombolják az elméjét. És ahogy Jimin egyre mélyebbre jut a tábor múltjában, rájön, hogy hatvan évvel ezelőtt már más fiatalok is eltűntek itt. A kérdés már csak az: vissza lehet-e jönni „a másik oldalról"? Jikook au Pszichológiai horror, természetfeletti elemek, LGBTQ+ karakterek középpontban