„Egy ház. Egy nő. Egy világ, amit újra kell építeni." 1874 őszén, a Magyarország peremén fekvő, elzárt kis faluban, Csendesváron egy fiatal nemes kisasszony, Nemesvölgyi Júlia, úgy dönt: örökségét nem bálokra és hozományra költi, hanem jövőre. Egy árvaházat nyit, ahol az elhagyott gyermekek nemcsak fedélre és meleg ételre lelnek, hanem szeretetre, nevelésre - és arra az esélyre, amit a világ megvont tőlük. A regény Júlia naplóján, a ház dolgozóinak levelein, és a gyerekek emlékein keresztül bontakozik ki: meghitt, személyes és korhű betekintést ad egy olyan nő küzdelmébe, aki saját kezével ír új történelmet.