Hat fiatal. Egy elmegyógyintézet. Mayer Renáta úgy érzi, elárulják a nagyszülei, amikor beleegyeznek abba, hogy a lányt önszántán kívül beutalják a Vasréti Elmegyógyintézetbe. Azt mondják, csak pár hét, kivizsgálásra. De Renáta tudja: innen nem szokás csak úgy kisétálni. Az intézet falai között öt másik fiatallal hozza össze a sors, mindegyikük saját démonaival küzd, saját történetekkel, amelyek vagy összetartanak, vagy darabokra szaggatnak mindent. Ahogy egyre mélyebbre ásnak a múltban, és a saját elméjükben, a hat fiatal rájön: talán nem is ők a betegek. Hanem az, ami körülveszi őket.

1943, Thorpe Abbotts, 412-es légibázis, Anglia. Mara Revence önkéntes nővérként érkezik a Kelet-angliai bázisra, minimális tudással, de annál nagyobb bizonyítási vággyal. Dacolva tehetős szülei akaratával, maga mögött hagyja Amerikát, hogy tehessen valamit a háborúban, ami a testvérét már elvette tőle. Claude de Montfort őrnagyot ezrede egyik legjobb pilótájaként tartják számon, ámbár vannak még páran, akik erre a címre pályáznak. A háború előrehaladtával egyre nagyobb hírnév és figyelem övezi, de azt, hogy ez az életébe kerülhet, higgadt közönnyel kezeli. Rengeteg veszély fenyegeti a repülősöket: a flak, a Luftwaffe, az időjárás, a fenti, dermesztő hideg, ám Claude de Montfort számára a legnagyobb fenyegetést valódi kilétének lelepleződése jelenti. Mara és az őrnagy bizalmas barátokként kerülnek közel egymáshoz, de amikor az érzelmek mélyülni kezdenek, az órák egyre nehezebbé válnak, főképp egy olyan katona számára, aki biztosan tudja, hogy nem éli túl a háborút. A történet - helyenként - igaz eseményekre épül, a karakterek kitaláltak, de néhányukat valós személyek inspiráltak. [ a borító saját illusztráció ]

Jude megfigyel: ki mikor húzódik vissza, ki mikor lép közelebb, hol törik meg a hang, milyen mozdulatok ismétlődnek. Ösztönök, reakciók, tanult viselkedésminták - így próbálja kézben tartani a dolgokat, mielőtt kicsúsznának az irányítása alól. Holden eközben leginkább a dobozba zárt Schrödinger-macskára hasonlít: egykor minden a pillanat töredékén múlt, most a kémiai egyensúlyok szorításában se élő, se halott, csak egy megrekedt állapot. Nem akar megmenekülni, és azt sem, hogy bárki más döntse el helyette, mi lesz vele. Amikor a kollégium dohányzójának félhomályában egymás mellé sodródnak, mindkettejük rendszere megbicsaklik - Jude kontrollja és Holden tehetetlensége egyaránt elmozdul a helyéről. Mert ha a doboz egyszer kinyílik, a valóságot onnantól egyikük sem tudja visszazárni.

Gondolatrohanások közepette :)

Szombaton délután lövöldözést jelentettek az amerikai középiskolából. A könyv története három nappal ezelőtt kezdődik, egy ködös csütörtökön, az új korszak zűrzavaros hajnalán. Hét fiatal három napját követhetjünk benne nyomon, keresztül-kasul a megbénult városon, akiknek végül több közük lesz egymáshoz annál, minthogy ugyanannak a (hivatalosan nem is létező) elitiskolának a diákjai. De vajon kiderülhet-e ezalatt a pár nap alatt, hogy mi okozta a tragédiát? Kik lesznek az áldozatok? Kik a túlélők? És melyikük az elkövető?

Van valami különleges a naplementében, de vajon csak a szomorúak látják ezt? Pihe és Tömpe együtt keresik a választ.

arról, hogy a csend súlya alatt is törékeny fény villanhat fel.

Egy nyári éjszaka. Egy pokróc. Két ember, akik nem mondanak ki mindent, de mindent éreznek. Amikor lehull az első csillag, mindketten ugyanazt kívánják. Talán véletlen. Talán sors.

Patrik már egy éve tünetmentes, úgy tűnik, végre rátalált a gyógyulás útjára. Ám egy reggel minden megváltozik. Amint felébred, régi ismerősként köszönti a mellkasát szorító súly, a fejében zűrzavarként keringő gondolatok, és az a bénító fáradtság, amely egy pillanat alatt lerántja oda, ahonnan olyan nehezen kapaszkodott fel. A hónapok alatt felépített biztonság meginog, mintha sosem létezett volna. Patrik próbál józan maradni, meggyőzni magát, hogy ez csak egy átmeneti visszaesés, de a mélyben ott motoszkál a kérdés: vajon az egész csak önámítás volt? Ebben a bizonytalan helyzetben egyvalami nyújt kapaszkodót: Zsombor, a barát, aki mellett akkor is ott van, amikor minden más összeomlik.

arról, hogy néha az is elég, ha csak vagy.