arról, hogy néha az is elég, ha csak vagy.

| lélektani | podcast-narratíva | traumafeldolgozás. Aziel bipoláris zavarral él, és egy ritka képességgel: képes torzítani a valóságot, vagy legalábbis úgy tűnik. Hol a mániás eufória szárnyán repül, hol a depresszió sűrű ködében botorkál. Hogy valahogyan kordában tartsa gondolatait - és talán önmagát is - pszichológusa javaslatára podcastot indít. Ahogy epizódról epizódra halad, Aziel őszintén mesél hangulatingadozásairól, valóságérzékelésének torzulásairól, és a világról, amit néha nem ért, néha meg túl jól lát. A podcast lassan belső utazássá válik, naplóvá, vallomássá, és néha egészen bizarr metafizikai kirándulássá, ahol a valóság és a képzelet határai elmosódnak. Ez egy történet arról, hogy milyen együtt élni egy különös elmével, és talán arról is, hogy hogyan lehet mégis megtalálni benne a rendet.

Harley kudarcot vall egy küldetésen. Mindenhol őket látja és hallja. Figyeli, ahogy a keze lassan kicsúszik a fiú kezéből, látja, ahogy a növekedésben lévő test zuhan, és élettelenné válik, ahogy a fiatal élet, mely még alig bontakozott ki, hirtelen véget ér. Hallja egy anya megtörését, és a társak visszafojtott rémületeit. A szeme nem hagy ki semmit. Minden apró mozdulatot, minden hangtalan sikoltást, minden utolsó pillantást. Precízen és teljes pontossággal követi a tragédiát, mintha valahol mélyen tudná, hogy csak így válhat teljesé a kínzás, amit az álmok világában újraélhet, ahol minden fájdalom, minden szörnyűség tökéletesen és végtelenül visszatér.