Egy szórólap, egy lehetetlennek tűnő étel és két lány rövid jelenete, amely egyszerre gasztronómiai küldetés és verbális tornádó. Sziporkázó dialógusok, szürreális humor és egy pincér, aki túl közel hajol - ez a jelenet egy készülő, őrült világ ízléses szelete. Tökéletes olvasmány, ha szereted, amikor a barátság és a neurodivergens agyak egymásnak feszülnek egy tál leves felett. Ha bírod a karakterközpontú sci-fit, ahol a tudomány nem csak háttérdíszlet, de nem is mentség a szociális szerencsetlenkedésre, akkor kattints, olvass, nevess - és ha kedved van, és segíteni is szeretnél, szólj hozzá!

Tizenöt év telt el azóta, hogy a háború véget ért. Tizenöt év, mióta a Föld égboltja megtelt a lezuhant városok roncsainak hamujával, és a túlélők már nem az eget, hanem a földet félték.

2076-ban a Föld már csak hamu és méreg. Az emberiség maradéka az égbe menekült, lebegő városokban élve a halálos légkör fölött. Helios, a legnagyobb és legfényesebb ezek közül, egy aranyba burkolt világ - ahol a víz az élet, a hatalom és a bűn mértékegysége. A császár uralkodik, a patriciusok fényűzésben élnek, míg a plebejusok vérrel és verejtékkel váltják ki a napi vízadagjukat. De a fény városának aranyburka alatt repedések keletkeznek... és valami sötét mocorog a tiltott, halott Föld mélyén. Helios a túlélés városa. De minden, ami az égre emelkedett, egyszer visszahull a porba.