"A gondolataim elcsendesednek, ahogy hátrálok két lépést, a szemem már a labdán. Most nem számít az éhség; nem számít, hogy Rin ki tudja merre, kivel focizik épp; nem számít, hogy a gyomrom enyhe, de folyamatos görcsben áll a lebukás miatt, amióta csak betettem ide a lábam. Semmi sem számít, csak én vagyok és a labda, a lelkem fekete-fehér tükörképe." Itoshi Mei előbb tudott focizni, mint beszélni. Egy jogi kiskapunak köszönhetően az iskolája fiúcsapatában játszik, a bajnokságban pedig csak néhány gól a lemaradása ikerbátyja, Itoshi Rin mögött. Aggresszív, öntudatos és tehetséges játékával már rég helyet kapott volna az U20-as válogatottban, ha fiúnak születik, így azonban csak a középiskolás meccsek várnak rá, mielőtt tizennyolc évesen végleg ki kell lépnie a férfi futball világából. Amikor azonban tudomást szerez róla, hogy edzője egy titokzatos kiképzőprogramba regisztrálta a bátyját, kiharcolja magának, hogy ő is elmehessen. Így kerül a Blue Lockba, kétszázkilencvenkilenc fiú közé, ahol jóval nagyobb problémákkal is meg kell küzdenie, mint az álneve megszokása és az egyedül zuhanyzás. A képességeit ugyan elismerik a pályán, a csapatmunka azonban nem tartozik az erősségei közé - ez pedig hatványozottan igaz, amikor több, magához hasonló őstehetséggel kellene együtt dolgoznia. Miközben pedig makacsul küzdi magát egyre feljebb a rangsorban, Itoshi Sae legyőzésének képét időnként zavaros, sosem tapasztalt érzések homályosítják el. A kérdés már csak annyi, hogy a versenyszelleme vagy a szíve kerekedik felül egy ilyen kiélezett helyzetben, ahol a fiú, akibe vesztére szerelmes lesz, az egyik vetélytársa - ha nem a legnagyobb. Az esetleges, más fanfictionokhoz való hasonlóság csupán a véletlen műve. Minden jog Kaneshiro Muneyukit illeti.